S hogy nem a levegőbe beszélek, mi sem mutatja jobban, mint hogy az új oldalon máris megtalálhatjátok a harmadik kötet legújabb, második fejezetét, mely A Gwyndemere címre hallgat. Kellemes szórakozást hozzá, és ne feledjetek véleményt nyilvánítani róla!

A film főembere, Kellen Gibbs már 2008. óta tervezi a regény mozgóképre adaptálását. Kezdetben egy sorozatot akartak készíteni 5-10 perces epizódokkal, amelyek aztán kiadták volna a könyv történetét. A forgatókönyvek lassan készülgettek, és Gibbs meg a csapata hozzáláttak a szereplőválogatásnak. Egyes karakterek gyorsan meglettek, mások viszont nem adták ilyen könnyen magukat. Ralph Deedle és Petra Morganstern megszemélyesítői például többen is voltak, mivel az eredeti választottaknak vissza kellett mondania a szereplést.

Nyáron megindult a forgatás, szépen haladtak a történettel, mikor télen beütött a krach: Kellen gépe bemondta az unalmast, és a leforgatott jelenetek java elveszett. A kezdeti nehézségek után itt végleg feladta a forgatócsoport, és hivatalosan is visszamondta a film premierjét. Néhány héttel később aztán jött a hír: mégsem mondanak le a filmváltozatról, csak kissé átalakítják a terveket. A sorozatnak lőttek, ám megszületett a rövidfilm ötlete, mely nagyrészt a könyv egyik utolsó jelenetét dolgozza fel, Merlin visszatérésének az éjszakáját.

Innentől aztán felemelkedőben volt a stáb csillaga. Néhány zeneszerzőváltás után a staféta a 18 éves, tehetséges argentin fiúhoz, Isaias Garciához került, aki már nem számít kezdőnek a szakmában. Ajánlom meghallgatásra a Harry Potter 7 soundtrackjét, fantasztikus. A számítógépes effektek legyártását az eredeti sztori szerzője, az egyébként animátorként dolgozó George Norman Lippert vállalta magára. A célegyenesben, épp a forgatás megkezdése előtt aztán egy újabb Ralphot és Petrát kellett választani, akik végül a filmbe is bekerültek.

Bevezetésként legyen elég ennyi. Most pedig, íme az előzetes. Magyar premier hamarosan!

A PDF fájlt innen tölthetitek le.
(Vagy innen.)

S ha már a meglepetéseknél tartunk, jelzem, hogy frissült a Kapuőr átka oldala is egy vadonatúj előzetessel, valamint az új regény premierjének pontos dátumával, ami közelebb van, mint gondolnátok…

Addig is, amíg ez megtörténik, ajánlom, hogy figyeljétek a kapuoratka.wordpress.com oldalt, ahol az első fejezetig még szeretnék pár “bemelegítő” meglepetést megosztani veletek.

Az utolsó nap James éppen a könyveit és tartalék iskolai talárjait tömködte a ládájába, mikor Noah felkiáltott neki a lépcsőn.

- Ron Weasley a kandallóban! Veled akar beszélni.

James elvigyorodott.

- Remek! Mondd meg neki, hogy máris ott vagyok!

- Nézz csak magadra, James! – rikkantotta Ron, mikor James még mindig a nyakkendőjével vacakolva letrappolt a lépcsőn. – Hogy kicsípted magad! Hallom, jó éved volt.

James bólintott.

- Úgy valahogy. Egyelőre úgy néz ki, mindenből átmegyek. Egész hétfő éjjel Franklyn SVK gyakorlatára készültem, aztán öt perccel a vizsga előtt minden kiment a fejemből.

- Nem az iskolai évedre gondoltam, te tökfilkó – vigyorgott a parázsfej. – Apád mesélt erről a Merlin összeesküvésről, amit lelepleztél. Briliáns munka, semmi kétség.

- Hát, igen… – felelte James szégyenlősen. – Akkor és ott minden nagyon izgalmas volt, de valahogy olyan furcsa… Öt hét az iskolapadban, és mintha az egész valaki mással történt volna.

- Így szokott lenni – biccentett Ron. – Az unalmas emlékek lassan kiszorítják a fejedből az izgalmasakat, míg végül azokból csak apró kis villanások maradnak. Azt hiszem, az agy így dolgozza fel őket. Igaz is, hogy van Jackson professzor?

James a plafonra emelte a tekintetét.

- Semmi sem tarthatta vissza a jó öreg Kőfalat. Nem igazán sérült meg a Delacroix-val vívott párbajban, még ha a tartalékpálcája nem is volt olyan erős, mint az, amelyik eltört. Úgy néz ki, órákon át üldözte Delacroix-t a rengetegben, és végül egy tisztáson ütköztek meg. Állítólag könnyedén legyűrte volna, de a vudukirálynő csalt, és segítségül hívta az ellenséges naiádokat és driádokat. A fák hátulról támadtak Jacksonra, és a földre lökték. Emiatt van az a nagy horzsolás a homlokán. Ettől függetlenül már a Prescott távozása utáni napon megtartotta az óráját, és Zane meg én azóta is minden alkalommal megkapjuk a magunkét.

Ron felvonta az egyik szemöldökét.

- Ami azt illeti, nem nagyon hibáztathatod érte.

- Visszaadtuk a táskáját, bocsánatot kértünk, meg minden. Tudom, hogy keresztbetettünk neki, így nem teljesíthette be élete küldetését, hogy megóvja a köpenyrelikviát, és megakadályozza a valaha élt legveszélyesebb varázsló visszatértét, de most komolyan! Kiderült, hogy Merlin igazából jófiú. Delacroix-t visszaküldték az Államokba, hogy az amerikai varázsbíróság elé állítsák. Végül minden jól sült el, nem?

- Én csak azt mondom, hogy ha a helyében volnék, megbűvölném az összes fiókodat, hogy örökké hatalmas pókokat böfögjenek fel magukból – mélázott Ron. – De, persze, ez én vagyok. Az agyam hajlandó így járni.

- Szeretnék jóvátenni mindent, Ron bácsi. Eredetileg kedveltem Jacksont.

- Hogy valami igazán felnőtteset is mondjak, James, minden tettnek van következménye. Bocsánatot kérni nagyszerű, de a „sajnálom” nem varázsszó. Nem csak, hogy tönkretetted Jackson tervét, megsértetted a büszkeségét. Keresztbe tettél neki, de ő ezt úgy fogja fel, hogy bolondot csináltál belőle. Az olyan fazonok, mint ő, nehezen lépnek túl. De ezért nem hibáztathatod.

- Gondolom, nem – vont vállat James morcosan. – De legalább nem buktatott meg minket technomanciából. Habár nem sokon múlott.

- Jó fiú. De azért ne tanuld magad agyon! Van egy bizonyos hírnév, amihez fel kell nőnöd.

- Vagy le kell süllyedned – hallatszott Noah hangja valahonnan a közelből.

- Ezt hallottam, Metzker – jegyezte meg Ron komoran. – Büszke Potter-hagyomány elsunnyogni az iskolát. Az első James Potterrel kezdődött. Különben is, te beszélsz, Mr. Bajkeverő.

- Idén egész jó jegyeket kaptam – jelentette be Noah kimérten.

Ron ismét elvigyorodott.

- Hála Petra barátodnak, semmi kétség. Ő olyan a Bajkeverőknek, mint Hermione volt Harrynek és nekem. Egy pillanat. Ő is köszönni akar, James.

Az izzó zsarátnokból kirajzolódó arc eltűnt, majd egy pillanattal később Hermione kedves mosolya és örökké bozontos haja vette át a helyét.

- Milyen csinos vagy, James – mondta büszkén. – Ne hallgass a nagybátyádra, ő is rengeteget tanult, és ő is épp úgy aggódott a jegyei miatt, ahogy mindenki más.

- Ez nem igaz! – hallatszott Ron fojtott tiltakozása valahonnan a kandalló mélyéről. Hermione elfintorodott.

- Jó, talán nem pont úgy – hagyta rá a nő. – Édesanyád és édesapád nagyon büszkék lesznek rád, és a nagybátyád és én is azok vagyunk. Ó, el sem hiszem, milyen gyorsan szalad az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy mi is ott ültünk, ahol most te – sóhajtotta, és körülnézett a klubhelyiségben. – Majdnem minden ugyanolyan. Jövőre mindenképpen meglátogatunk. Jó lesz újra látni a régi iskolát. – Még a parázs rajzolatán át is látszott, hogy Hermione néni szemében könnyek csillognak. Nagyokat pislogott, aztán visszanézett az unokaöccsére. – Igaz is, James. Talán tudod, hogy Ron beszélt az édesapáddal, és kérni szeretnének tőled valamit. Gondoltam, jobb, ha nem közvetlen ők hozzák fel a témát, mert amilyenek, még befolyásolnák a döntésedet.

- Mi az? – kérdezte James, és lekuporodott a kandalló elé.

- Ne térdelj le! – korholta meg Hermione automatikusan. – Tiszta hamu lesz a nadrágod. Az igazgatónőről van szó. Vissza akar vonulni.

James ezt eddig nem tudta.

- Tényleg? De… mihez kezdene magával?

Hermione olyan pillantást vetett Jamesre, mint akinek még csak most jut eszébe, milyen idős is a fiú.

- Minerva McGalagonynak a Roxforton kívül is van élete, James, bármilyen nehezen hiszed is el. Úgy értesültem, még Mr. Finney ajánlatát is elfogadta a londoni vacsorára.

- Tényleg? – ismételte James elképedve.

- Tényleg? – nézett fel a könyvéből Noah a kanapén, szinte ugyanabban a pillanatban.

Hermione a szemét forgatta.

- Tisztán szakmai találkozó volt, biztosíthatlak benneteket. Végrehajtott pár emlékmódosító bűbájt Mr. Finneyn. A nyomozó nem teljesen felejtette el az iskolában tett látogatását, csupán máshogy emlékszik. Ez mind része Mr. Dolohov „pucoljuk ki a suli biztonsági felvételeit” programjának. De azért – tette hozzá, miután kissé lehalkította a hangját – meglehetősen szépeket mondott Mr. Finneyről. Jó rágondolni, hogy végre ő is talált magának egy, ööö, társat. Végül is…

- Hermione! – csattant fel Ron hangja újra a kandalló mélyéről.

- Na, mindegy – váltott hirtelen Hermione komolyra. – Igen, az igazgatónő azt tervezi, hogy visszavonul, talán már a nyáron, feltéve, ha megfelelő utódot talál magának. Ettől függetlenül az iskolában marad, tovább tanítja az átváltoztatástant és segít az új igazgatónak, bárki lesz is. Páran Neville Longbottomot javasolták, de a minisztérium úgy véli ő túl fiatal a posztra. Véleményem szerint ez butaság, de a politika már csak ilyen…

- Merlin! – kiáltott fel James. – Őt akarjátok megkérni, hogy legyen az új igazgató!

A kandalló mélyéről diadalujjongás hallatszott, Hermione azonban összevonta a szemöldökét.

- Légy szíves, engem hagyj ki ebből! Ez az apád és a bácsikád ötlete volt, de ahogy látom, te is épp olyan bolond vagy, mint ők.

- De hogy lehetne ő az igazgató? – kérdezte Noah, majd leszökkent a kanapéról, és James mellé kuporodott. – Bocs – tette hozzá gyorsan. – Véletlenül meghallottam.

- Igen, persze – felelte Hermione huncut mosollyal. – És én még azt hittem, kellőképpen belemerültél a számmisztika könyvedbe. Milyen buta is voltam! Jól van, de ezt tartsátok titokban, rendben? Ó, de hol is kezdjem? Ron, a legjobb volna, ha te magyaráznád el nekik. – Felsóhajtott, és oda sem figyelve kifújt egy hajtincset az arcából. Jamesnek a nagynénjéről való első emlékei közé tartozott ez a mozdulatsor. A nő elmosolyodott. – Jó utat, James! Jövő héten találkozunk. Rose és Hugo is üdvözöl, és azt üzenik, vegyél nekik kondéros kekszet a vonaton. Viszlát, Noah!

Hermione eltűnt a parázs közül, de nem sokkal később Ron arca bukkant fel újra.

- Remek ötlet, mi? – kérdezte lelkes képpel, s oda-vissza járatta tekintetét Noah és James között.

- De hogyan? – tette fel ismét a kérdést Noah. – Mármint, egy hete még ő volt a bolygó történelmének valószínűleg legveszélyesebb varázslója, nem? Most meg a minisztérium a gondjaira bíz egy rakás kölyköt?

- Felügyelet nélkül nem – vágta rá Ron. Látszott rajta, hogy már rengeteget gondolkodott ezen. – És itt jön a képbe McGalagony és Neville. Ők majd odafigyelnek rá, és kisegítik, mint egyfajta igazgatói tanács. McGalagony már belement, habár csak egy kis ráhatással. Attól tart, hogy habár Merliné lesz a név, valójában ő fogja végrehajtani az összes munkát. Ezt persze nem lehet kizárni, de az apád és én nem hinnénk, hogy ez történik majd. Merlinben van valami, ami azt súgja, vezetésre termett.

- Igen – értett egyet James. – De ő olyan korból jött, mikor a vezetés annyiból állt, hogy megmondtad az embereknek, melyik guillotine-nál van a legkisebb sor. Nem tudom elképzelni, hogy a minisztérium a Roxfort élére állítaná.

- A te Merlined meglepően gyorsan tanul, James – mondta Ron komolyan. – Már keresztül-kasul bejárta a minisztériumot, és hosszas eszmecseréket folytatott arról, ahogyan a dolgok ebben a korban folynak. Azt kell mondjam, már bemelegít!

- Akkor miért nem helyezik el ott valahol? – kérdezte Noah. – Minden idők leghíresebb varázslója, már csak ezért a Mágiaügyi Minisztériumban volna a helye, ha másért nem is.

Ron szája kaján vigyorra húzódott.

- Azt hiszem, még túl fiatalok vagytok, hogy megértsétek a „túlképzett és tapasztalatlan” kifejezés jelentését. Hogy rövid legyek: egyetlen főosztály sem akarja őt. Egyrészt, a Merlinhez hasonlók nem túl jók az irodai munkában, másrészt, nem hiszem, hogy a főosztály feje, aki alkalmazná őt, még sokáig az osztály élén maradna.

- Úgy érted, hogy Merlin átvenné az irányítást?

- Az még hagyján, de olyan, mint egy elszabadult ágyúgolyó. Igen, valószínűleg ő a ma élő leghatalmasabb varázsló, de munka terén ezeréves lemaradása van. Amilyen gyorsan felzárkózik, nehezen illeszkedne be a minisztérium bürokratikus világába. Még az apád sem bírna vele, James. Gondolj csak bele, mihez kezdenének egy pasassal, aki egyetlen pillantással a semmibe száműzheti az ellenségeit. Az igazat megvallva, valami kevésbé szem előtt lévő helyre akarják besuvasztani az öreget. Egy olyan helyre, ami illik a rangjához és szellemi kaliberéhez, de elég távol van, hogy ne jelentsen fenyegetést senkinek, persze, csak képletesen értve. Vagy mégsem képletesen. Ki tudja?

- Roxfortnak pedig véletlenül éppen új igazgatóra van szüksége – tette hozzá Noah vigyorogva.

- Na, igen – csatlakozott Ron is Noah vigyorához. – Kicsit túl tökéletes is, mi?

- Még ha a minisztérium belemegy is, gondoljátok, hogy ő vállalni fogja? – kérdezte James.

A kandallóban mintha Ron megvonta volna a vállát.

- Majd kiderül. Még senki nem kérdezte meg tőle. De menjünk sorjában. – Ron arca elkomolyodott, és alaposan szemügyre vette Jamest. – Te ismered őt a legjobban, öcsi. Ott voltál, mikor megérkezett a múltból, és te beszélted rá, hogy segítsen a Roxfortnak és a varázsvilágnak. Mit gondolsz? Szerinted jó igazgató lenne belőle? Szerinted meg kéne kérdeznünk?

Noah hátrahúzódott, és nekidőlt a kanapé karfájának, onnan figyelte Jamest, hogy mit felel. James tudta, hogy gondolkoznia kéne a dolgon, de már tudta a választ. Merlin bonyolult ember volt, és nem volt éppen az, amit a legtöbben „jó”-nak hívnak, legalábbis nem úgy, ahogy Albus Dumbledore vagy Minerva McGalagony jók voltak. Azonban James egy dolgot biztosan tudott: Merlin jóra törekedett. Nehéz lett volna megmondani, mi a jobb, egy olyan igazgató, aki eredendően jó, vagy egy olyan, akinek nap mint nap meg kell küzdenie a jóságért, de James elég idős volt, hogy megértse, ezt a kockázatot érdemes vállalni. Emellett, súgta James bajkeverő része, nem is volna rossz egy olyan igazgató, aki egyetlen pillantással a semmibe száműzhetné a Tabitha Corsica féléket.

- Kérdezzétek meg! – bólintott határozottan. – Ha a minisztérium belemegy, kérdezzétek meg! Remélem, elfogadja az ajánlatot.

- Juhé! – ujjongott Noah, és a levegőbe bokszolt.

- Egyelőre ez maradjon köztünk – figyelmeztette őket Ron komolyan. – Ha egy szó is kijut ebből a szobából, mielőtt az apád és Hermione elrendezné a dolgokat a minisztériumban, mindent tönkretehet. Értettétek?

Noah biccentett, James pedig beleegyezően mosolygott.

- Apád visszavette a köpönyeget és a térképet, mi? – váltott témát Ron.

- Igen. Alighanem meg is kapom érte a büntetésemet. Két hét a seprűm nélkül.

Ron csettintett a nyelvével.

- Pedig azt hallottam, egyre jobb vagy rajta. Na, mindegy. Azt azért tudod, hogy az apád csupán a látszatot tartja fel ezzel a büntetősdivel, de közben büszke rád, ugye? Nekem elhiheted.

James mosolya kiszélesedett, és arcát pír öntötte el.

- Nem mintha még egyszer ilyesmivel próbálkoznék a helyedben – tűnt el Ron vigyora. – Egy alkalom még elmegy, de ha még egyszer ilyesmit művelsz, Ginny bevág a pincébe, és magántanuló leszel. Higgy nekem, James, vele nem érdemes packáznod.

Később, aznap délután, James, Zane és Ralph az udvaron álldogáltak, és az induláshoz készülődő Alma Aleron-i küldöttséget figyelték. A három repülő kocsival kihajtottak a garázsból, aztán a sátort összehajtották, és begyömöszölték a Dodge Hornet csomagtartójába.

- Van ebben valami mély titokzatosság, amit egész egyszerűen nem értek – mormolta Zane.

- Miben? Hogy a garázst bepakolták abba a járműbe, ami percekkel korábban még benne állt?

- Nem, hanem hogy Franklyn professzor percről percre népszerűbb a lányok körében, ahogy közeledik a távozás pillanata.

Való igaz, Franklyn professzor meglehetősen népszerű volt a hölgyek körében, kezdve az idősödő iskolai dolgozókkal, egészen az első éves lányokig, akik állandóan kuncogni kezdtek, mikor a professzor elhaladt mellettük, és üdvözlésképpen könnyedén végigsimította mindegyikük fejét. Egyedül két boszorkányra nem volt hatása: az igazgatónőre és Victoire-ra, aki szerint Franklyn egy nagyképű, hencegő vénember volt. Ted kifejtette, hogy az öregkor egyik nagy előnye, hogy az ember szabadon flörtölhet bármelyik lánnyal, akivel csak akar, mert egyik sem veszi elég komolyan ahhoz, hogy visszautasítsa. Zane ezt rendkívül tanulságosnak találta.

- Ha megöregszem, én is így fogok flörtölni – sóvárgott.

- De hát nem is flörtöl – vonta össze a szemöldökét James. – Csak mosolyog rájuk, és ugyanolyan tartózkodóan viselkedik, mint mindig.

- Ebből is látszik, hogy mit sem tudsz a flörtölésről.

Ralph az égnek emelte a tekintetét.

- Csoda, hogy nem jegyzetelsz.

- Ezt tanítania kéne – jegyezte meg Zane komolyan, ahogy Franklyn meghajolt, és búcsúzóul kezet csókolt Petra Morgansternnek. Petra mosolyogva lesütötte a pillantását, s kissé el is pirult. Mikor Franklyn felegyenesedett, a lány előre hajolt, és egy apró puszit nyomott a férfi arcára.

- Hölgyeim és uraim, roxfortiak! – fordult a professzor a tömeg felé. – Külön öröm volt számunkra, hogy idén önöket szolgálhattuk, s az év, ahogy azt mindig is tudtam, nekünk is rendkívül tanulságosan telt. Az európai varázstársadalommal való együttműködés segített fenntartani az egyenlőséget és becsületességet az óceán két partja között, nem csak a varázsvilágban, de az egész emberiség szintjén is.

Végignézett a tömegen, majd levette a szemüvegét, és felsóhajtott.

- Attól tartok, nehéz idők következnek, a változás szele már elért bennünket. Az óceán mindkét oldalán olyan erőkkel kell szembenéznünk, melyek alapjukig megrázzák a kultúráinkat. De most, hogy mi összebarátkoztunk, közösen mindent kibírunk, bármit hozzon is a jövő. Már régóta járom ezt a földet, és kétely nélkül állíthatom, hogy a változás mindig ott van a levegőben. A jó emberek igazi feladata nem a változás megakadályozása, hanem hogy úgy formálja azt, hogy inkább előnyökkel járjon, mint pusztulással. Ez után az év után bizton állíthatom, hogy sikerrel járhatunk ennek megvalósításában.

Az összegyűltek megtapsolták, habár James meglehetősen felületesnek érezte a lelkesedést. Nem mindenki értett egyet Franklyn szavaival, és nem mindenki ugyanazért. Ettől függetlenül remek beszéd volt, és James örült, hogy Franklyn elmondta. Még el sem halt a taps, Franklyn bemászott a Volkswagen Bogárba, egyet intett az ajtóból, aztán eltűnt.

Valaki megérintette James vállát. A fiú megfordult, és felnézett a föléje magasodó Jackson professzorra. A magas, fekete ruhát viselő Jackson impozánsabban festett, mint valaha. Bozontos szemöldöke alatt megcsillant a szeme, ahogy végigmérte Jamest.

- Úgy véltem, talán szeretné ezt magánál tudni – mondta, majd lenézett a kezére, és átnyújtott valamit Jamesnek. A fiú egy pillanatra értetlenül meredt a kis fadobozra. – Madame Delacroix szobájában találtuk, és azt hiszem, önnél lesz a legjobb kezekben. Tegyen vele belátása szerint!

James átvette a dobozt, és meglepődött, hogy milyen könnyű. Különös, zöld színe volt, fedelét mély, vésett formák díszítették. Jamest a Barlangmenedék ajtaján látható indákra emlékeztette a minta. Felpillantott, hogy megkérdezze Jackson professzort, mire vélje ezt az egészet, de a férfi addigra már félúton járt a Stutz Dragonfly felé. Mikor elérte a járművet, megfordult, és egyik kezét üdvözlésképpen az összegyűltek felé emelte, azonban arca – gúnynevéhez méltón – olyan érzelemmentes maradt, akár egy kőfal. A tömeg még a Franklynnek bemutatottnál is nagyobb ujjongásba fogott. Meglepő módon, Jackson a Roxfort kedvenc tanárává vált, és nem a mogorva viselkedése ellenére, hanem éppen amiatt.

Amint Jackson bemászott a kocsiba, a küldöttség fennmaradó része gyorsan szétoszlott a járművek között. Az Egyesült Államok Mágikus Közigazgatási Ügyosztályának szürkeruhás küldöttei előző nap érkeztek vissza Londonból, hogy csatlakozzanak honfitársaikhoz a hazafelé úton. Egyenként beszálltak az autókba, némelyik búcsúzóul oda-odaintett vagy bólintott az összegyűlteknek. A hordárok voltak az utolsók, ők először elsüllyesztették a rengeteg poggyászt a feltehetően feneketlen csomagtartóban, aztán elhelyezkedtek a volán mögött.

A járművek szárnyai lágyan, kecsesen kitárultak, és verdesni kezdtek. A Dodge Hornet volt az első, nyikorgó rugókkal és recsegő karosszériával a levegőbe emelkedett, majd lassan megfordult. Azt a Stutz Dragonfly, majd a Volkswagen Bogár követte, mélyen zúgó, verdeső szárnyuk felkavarta az udvar gyepét. Végül a három jármű a föld felé döntötte orrát, és növekvő sebességgel tovább emelkedett. Kevesebb, mint egy perccel később, távozásuk zaját elnyomta az udvaron átszáguldó késő tavaszi szellő.

Ralph, Zane és James a bejárattól nem messze keresett magának helyet, egy padon.

- Na és, mi van a dobozban, amit Jacksontól kaptál? – kérdezte Ralph, és kíváncsian az apró tárgyra pillantott.

- Én a helyedben nem nyitnám ki – figyelmeztette Zane a barátját. – Emlékszel, mit mondott arról, hogy „érdekessé” teheti az életünket? Ő kiköpött az a fajta pasas, aki a távozása utáni pillanatig vár, hogy bosszút állhasson. Mire megkezdődnek a bajok, ő már távol jár. – Bölcsen megkocogtatta a halántékát.

James összevonta a szemöldökét, aztán lassan megrázta a fejét. Lenézett az ölében heverő dobozra, és hosszan vizsgálgatta az elején lévő rézkapcsot, mely lezárva tartotta a fedelet. Végül, minden további szó nélkül felkattintotta a zárat, és kitárta a doboz fedelét. Zane és Ralph közelebb hajolt. A doboz lila bársonnyal volt kibélelve, és csak egyetlen tárgy volt benne, mely egy összehajtogatott pergamenlapon feküdt.

- Nem értem – dőlt hátra ismét Ralph. – Ez egy baba.

James kivette a zsákvászonból és spárgából készült kis alakot, melynek szemeit két össze nem illő gomb alkották, és vizsgálgatni kezdte azt.

Zane komor képpel meredt le rá.

- Ez… ez te vagy, James.

Valóban, a figura elég nyilvánvaló hasonlóságokat mutatott Jamesszel. A fején lévő fekete fonál remek utánzata volt James rendetlen hajának, és még a fej és a száj formája, a gombszemek elhelyezkedése is mind-mind pontos másolatai voltak James vonásainak.

James összerezzent.

- Ez egy vudu baba – mondta. Eszébe jutott a dobozban maradt üzenet, és amikor széthajtogatta azt, két barátja újra közelebb hajolt, hogy ők is láthassák.

Mr. Potter!

Nyilván felismeri majd ezt a tárgyat. Idén már nem fért bele a technomancia tananyagba az ábrázoló uralkodás ősi művészete, de, úgy vélem, megérti majd. A bábut Madame Delacroix szobájában találtuk, és miután hosszan beszélgettünk erről az igazgatónővel, valamint Perselus Piton és Albus Dumbledore portréjával – akik meglehetős érdeklődést mutatnak az ön irányába -, úgy döntöttünk, hogy talán hasznára válna, ha megtudná, hogyan használta azt Madame Delacroix ön ellen. A manipuláció megvalósításának eleganciája lenyűgöző. Ezt a bábut egy nagyobb mellé helyezték, mely az édesapját, Harry Pottert reprezentálta. A másik oldalra egy gyertyát tettek, mely folyamatosan égett. Az eredmény, Mr. Potter, természetesen az volt, hogy az ön bábuja mindig az apja árnyékában maradt.

A vudu művészetben mindig van némi igazság. Delacroix tudta, hogy ön állandóan a legendás apjának nyomán jelentkező elvárásokkal küzd. Ebből azt kell megtanulnia, Mr. Potter, hogy az érzelmek sosem rosszak, de tudni kell kontrollálni őket. Az embernek ismernie kell önmagát. Az érzelmek mindig megalapozottnak tűnnek, de gyakran össze is zavarhatják az embert, s így, ahogy ön is látta, felhasználhatók ellene. Tanáraként és idősebbként azt tanácsolom önnek, ismerje meg a saját érzéseit! Uralkodjon rajtuk, vagy azok fognak uralkodni önön.

Theodore Hirshall Jackson

- Hűha! – lehelte Ralph. – Nem véletlenül hívtuk vudukirálynőnek!

- Mihez kezdesz vele, James? – kérdezte Zane. – Mármint, ha elpusztítod, te is elpusztulsz valahogy?

James az apró, csúnya utánzatára meredt.

- Nem hinném – felelte töprengve. – Nem hiszem, hogy Jackson ez esetben nekem adta volna. Szerintem, csak azt akarja, hogy emlékezzek arra, ami történt. És hogy gondoskodjam róla, soha többé nem történik ilyesmi.

- Tehát? – ismételte Zane. – Mihez kezdesz vele?

James felállt, és a zsebébe süllyesztette a babát.

- Dunsztom sincs. Gondolom, megtartom. Legalábbis egy ideig.

S azzal a három fiú besétált a kastélyba, és elhatározták, az utolsó napon olyan keveset tesznek, amilyen keveset csak tudnak.

Aznap éjjel James, mivel képtelen volt elaludni a hazaút izgalma miatt, kimászott az ágyából, és lement a klubhelyiségbe. Abban reménykedett, lesz még ott valaki, akivel lejátszhat egy parti varázslósakkot, vagy egy csiga és fúrót. A leégett tűz zsarátnokának derengő fényében a szoba üresnek tűnt. Sarkon fordult, de mikor így tett, a szeme sarkából észrevett valamit, és visszanézett. A tűz mellett Cedric Diggory szelleme üldögélt. Ezüstös alakja még mindig áttetsző volt, de észrevehetően szilárdabb, mint mikor James legutóbb látta.

- Éppen egy nevet próbálok magamnak kitalálni – mondta Cedric, mikor James helyet foglalt a közeli kanapén.

- De hiszen már van neved – értetlenkedett James.

- Igen, de nem igazi szellemnév. Nem olyan, mint a „Félig Fejnélküli Nick” vagy a „Véres Báró”. Valami olyasmi kell, ami magabiztosságot sugall.

James elgondolkodott.

- Mit szólnál ahhoz, hogy „Bosszantó Muglik Üldözője”?

- Kicsit hosszú.

- Van jobb ötleted?

- Ami azt illeti, van, de ne nevess! – mondta a kísértet komolyan. – Olyasmire gondoltam, mint a „Csendes Kísértet”.

- Nehezen ragad rád, ha állandóan elcsevegsz minden szembejövővel – jegyezte meg James kétkedőn.

- Az idő nagy részében járhatnék elmélázva és csendesen – tűnődött Cedric. – Lebegnék körbe-körbe, szigorú pillantásokat vetnék az arra járókra, meg minden. Aztán, mikor én már elmentem, az emberek összesúgnának a hátam mögött: „hé, ott megy! Ő az, a Csendes Kísértet!”

James vállat vont.

- Megér egy próbát. Elvégre ott lesz az egész nyár, hogy gyakorold a tűnődő némaságot.

- Úgy van.

James hirtelen felült.

- Gondolod, hogy te leszel a Griffendél új szelleme? – kérdezte. – Mióta Félig Fejnélküli Nick elment oda, ahova a szellemek szoktak, nincs kísértetünk.

Cedric elgondolkozott egy pillanatra, majd megrázta a fejét.

- Nem, nem hinném. Bocs. Én hugrabugos voltam, emlékszel?

James ismét hátradőlt.

- Igaz, ez kiment a fejemből.

Néhány percig csend volt, aztán Cedric szólalt meg újra.

- Nagy dolgot hajtottál végre, ugye tudod? Menni és visszahívni Merlint, hogy segítsen, mikor úgy tűnt, örökre távozott; nem semmi.

James megemelte a fejét, és a szellem arcát fürkészte.

- Tényleg? Valójában csak a sötétben tapogatóztam. Eleve az én hibámból került egyáltalán Merlin ebbe a korba. Azt hittem, nagy szívességet teszek a világnak azzal, ha Delacroix és Jackson gonosz tervének útjába állok. Végül kiderült, hogy a vudukirálynő végig kihasznált, Jackson meg egész idő alatt jófiú volt.

- És? – kérdezte Cedric. – Végül is tanultál belőle valamit, nem?

- Nem tudom – felelte James gépiesen, aztán elgondolkodott a dolgon. – Igen, azt hiszem, tanultam belőle.

- Bizonyos dolgokban ugyanolyan vagy, mint az apád, James – jegyezte meg Cedric.

James humortalanul felnevetett.

- És mégis mikben? Az év során egyvalamit biztosan megtanultam, méghozzá azt, hogy az én módszerem nem ugyanaz, mint apáé volt. Ha próbálom őt utánozni, csak mindent összekutyulok. Ha a saját fejem után megyek, egy jó nagy adag szerencsével talán segíthetek. Apa módszere egy hős módszere. Az enyém egy menedzseré. A legnagyobb tehetségem abban rejlik, hogy jól tudok segítséget kérni.

- Nem, James – felelte Cedric, és előrébb hajolt, hogy belenézhessen a fiú szemébe. – A te tehetséged abban rejlik, hogy arra ösztönzöl másokat, hogy akarjanak segíteni. Azt hiszed, ez nem számít? A világnak igenis szüksége van hozzád hasonlókra, mivel a legtöbb embernek odakint nincs elég bátorsága, szenvedélye vagy késztetése, hogy hőssé váljon. Azok akarnak lenni, de szükségük van valakire, aki megmondja nekik, miért, és megmutassa, hogyan. Benned megvan ez az adottság, James. Az apád azért lett hős, mert ő volt a kis túlélő. Ez volt a végzete. Nem volt könnyű dolga, de világos volt, mit kell tennie. Ott volt Harry, a másik oldalon meg Voldemort. Az apád tudta, melyik oldalra álljon, mit tegyen, még ha nem is tetszett neki. Te viszont… te azért vagy hős, mert azt választottad. És megvan a tehetséged, hogy arra bátoríts másokat, ők is azt válasszák.

James a kandallóban pislákoló parázsra meredt.

- Nem vagyok hős.

Cedric elmosolyodott, és ismét hátradőlt.

- Csak azért mondod ezt, mert azt hiszed, mindig a hősök nyernek. Elhiheted nekem, James, nem a győzelem teszi a hőst. Rengeteg hős bukik bele az erőfeszítésbe. Legtöbbjüket meg sem ismeri a világ. Nem, az igazi hős olyasvalaki, aki helyesen cselekszik még akkor is, ha sokkal, sokkal könnyebb volna nem tenni semmit.

James a szellemre meredt, és száját furcsa félmosolyra húzta.

- Talán inkább „Csöpögős Kísértet”-nek kellene téged hívnunk.

- Ha-ha – fintorgott a szellem.

James feltápászkodott.

- Köszönöm, Cedric. Ez… segített.

Cedric biccentett. James a lépcső felé indult, de mikor az alsó fokra tette a lábát, megtorpant.

- Viszont van még valami, ami zavar, Cedric. Talán te tudsz róla valamit, lévén, hogy kísértet vagy, meg minden.

- Talán. Kérdezz!

- A driád az erdőben azt mondta, Voldemortnak volt egy örököse. Azt mondta, hogy ez a személy valahol itt volt a közelben, az iskola területén.

Cedric lassan bólintott.

- Ott voltam, mikor említetted Pitonnak.

- Bárki is az, szerintem ő vette el Ralph GameDeckjét, és ő használta az Austramaddux nevet. Ha az nem történt volna meg, most nem tartanánk ott, ahol. Akárki is legyen, már a kezdetek óta együttdolgozott Sacarhinával.

Cedric kinézett a közeli ablakon.

- Azt hiszed, tudod, ki az, ugye?

- Tabitha Corsica – felelte James határozottan. – Azután jutott eszembe, hogy beszéltem Pitonnal, és még mindig őt gyanúsítom. Oké, kiderült, hogy a seprűje nem Merlin botja, de attól még van benne valami ijesztő. És, ami azt illeti, Tabithában is.

Cedric felállt, és átsétált a széken, bár láthatóan észre sem vette.

- Éreztem valamit, James. Elismerem. Volt egy olyan érzésem, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén még mindig itt van. Itt, a Roxfort falai között. Olyan, akár egy illat, mint valami savas és nedves… és, valahogy, lila. Én talán érzékenyebb vagyok rá, mint a többi szellem, elvégre ő a felelős a halálomért,

- Igen – felelte James halkan. – Nem felejtettem el.

- De, James, a dolgok ritkán olyan egyértelműek, mint amilyennek gondoljuk őket. A való világban, legalábbis a mi időnkben, ha Merlinében nem is, a gonosz rengeteg álarcot viselhet. Óvatosnak kell lenned. Néha jó emberek is tűnhetnek rossznak. Sokunk, köztük az apád is, elkövette ezt a hibát Piton professzorral kapcsolatban.

- Én is – ismerte be James. – Jackson professzorral.

Cedric biccentett.

- Meg mertem volna esküdni, hogy Tabitha benne van a Merlin összeesküvésben. Mit gondolsz, mi lehet Tabitha és a seprűje igazi története?

Cedric hosszan, fürkészőn meredt Jamesre.

- Eszedbe jutott már, hogy a seprűje talán pontosan az, aminek mondja?

- Mi? – gúnyolódott James. – „Mugli műalkotás”? Azt csak kitalálta, nem?

Cedric vállat vont, de látszott rajta, hogy többet tud annál, mint amit el szándékozik mondani.

- Nem mindig azok a legfélelmetesebbek, akik gonosznak látszanak, James. Néha azok a legrémisztőbbek, akik összetévesztik az igazságot a saját hazugságaikkal.

James nagyokat pislogott.

- Úgy érted… Szerinted Tabitha Corsica tényleg elhiszi azt a maszlagot, amit a vitán mondott? Hogy Voldemort igazából jófiú volt, csak a minisztérium és a varázsló vezetők elnyomták, mert nem engedhették, hogy felrúgja a régi szabályokat? Ezt nem gondolhatja komolyan.

Cedric hosszan meredt Jamesre, aztán felsóhajtott.

- Őszintén szólva, fogalmam sincs. De azt tudom, hogy sok ember valóban hisz ebben, és ő is elég őszintének tűnt. Lehet, hogy a seprűjében tényleg van valami félelmetes, de az semmi azokhoz a sötét varázslatokhoz képest, amelyet olyasvalaki használna, aki elég aljas ahhoz, hogy egy kifacsart hazugságot igazságnak hisz.

James agya még akkor is járt, mikor halkan visszamászott az ágyába. Soha eszébe sem jutott, hogy Tabitha Corsica talán tényleg hisz azokban a dolgokban, amiket terjeszt. Azt feltételezte, a lány azért támogatja a Haladó elemet, mert teljességgel elfogadta és helyesli sötét céljaikat. Egy pillanatra megsajnálta őt. Szörnyű volt belegondolni, hogy egy Tabithához hasonló lány őszintén hisz abban, hogy a jó oldalon áll, és ő, James Potter, meg az apja a gonoszak. Szinte elképzelhetetlen volt, de nem egészen.

Odakint ragyogóan sugárzott a telihold. James úgy aludt el, hogy halovány, hűvös sugaraiban fürdött az arca, szemöldökét pedig még mindig összevonta kissé a töprengés maradványaként.

Másnap James, Zane és Ralph felszálltak a Roxfort Expresszre, és visszautaztak Londonba. A kilenc és háromnegyedik vágány peronján már ott voltak Zane szülei, és kishúga, Greer, aki leplezetlen csodálattal bámulta a karmazsinvörös mozdonyt. Nem messze tőlük James kiszúrta a saját szüleit is, közöttük pedig Albust és Lilyt. Elvigyorodott, és odaintett nekik. Úgy érezte, mintha alig egy hete lett volna, mikor ugyanennek a vonatnak az ablakából nézte őket, és közben az első roxforti évétől rettegett. Most pedig újból itthon van. Roxfort varázslatos hely, gondolta magában, de végül is örült neki, hogy hazatért. Jövőre már az elsős Albust kísérheti vissza az iskolába. Azt tervezte, egész nyáron azzal cukkolja majd Albust, hogy vajon melyik házba kerül, de igazából nem aggódott emiatt. Még ha Albus nem is griffendéles lesz, hát legyen. James úgy sejtette, ha az öccse valóban másik házba kerül, egy része talán még egy kicsit irigyelni is fogja érte. De csak egy kicsit.

Ahogy csatlakozott a kocsi kijárata felé hömpölygő tömeghez, valahogy Ted mögé keveredett. Jamesnek feltűnt, hogy a fiú Victoire kezét szorongatja.

- Ebből rengeteg bajod lesz, ugye tudod? – vigyorgott.

- Kemény meló lesz, ez nem vitás – felelte Ted alázatosan -, de hát mindenki a maga keresztjét…

- A szüleim nem tudhátják meg, hogy együtt vágyunk – szögezte le Victoire. – Ted Lupin, ne ronts el mindent! Te is tudod, hogy nem helyeselnék. Te is tártsd a szádat, James!

- Ha dühöng, jobban kitűnik az akcentusa, nem? – kérdezte Ted Jamest, mire a fiú elvigyorodott. Tednek igaza volt.

James megtorpant a vonat ajtajában, és körbenézett a peronon. A zsivajgó diákok, sürgő-forgó hordárok és kiáltozó családtagok erdejében látta, amint Zane eltűnik csinos, szőke anyja és büszkeségtől dagadó keblű apja ölelésében. A húga is ölelte, de csak amolyan tessék-lássék módon, szeme még mindig a vörös vonatra tapadt. Ralph és az apja ölelkezése már jóval tartózkodóbb volt, apa és fú szégyenlősen vigyorgott egymásra. Ralph visszanézett Jamesre, és odaintett neki.

- Apa azt mondja, a nyarat Londonban töltjük! Majd meglátogatlak!

- Remek! – kiáltotta vissza James boldogan.

James végre leszállt a vonatról, és észrevette, hogy a családja őt keresi. Mielőtt még észrevették volna őt, James kiélvezte a boldog pillanatot. Valóban hazaért. Odafutott hozzájuk, s közben ellenőrizte, hogy Madame Delacroix kis bábuja még mindig ott van-e a farmerja zsebében. Talán nem jelentett semmit, de a babának nem esett bántódása. Az égvilágon semmi.

- James! – kiáltotta Albus, aki először pillantotta meg őt. – Hoztál nekünk valamit? Megígérted!

- Mi vagyok én? A Télapó? – nevetett James, ahogy Albus és Lily majd felborította őt.

- De megígérted! Azt mondtad, hozol nekünk varázspálca nyalókát a büfés boszorkánytól!

- Rose-nak és Hugónak pedig kondéros kekszet – tette hozzá Harry vigyorogva.

- Hűha, gyorsan terjednek a hírek. Jól van, jól van, mindenkinek hoztam, amit ígértem! – ismerte be James, és Albus meg Lily kezeibe ürítette a zsebeit. Utolsóként a vudu bábut húzta elő, és tétován pislogott rá.

- Hát az meg mi a szösz, James? – kérdezte Ginny, miután megölelte fiát, és észrevette a markában lévő tárgyat. – Egészen olyan… mint te.

James szája vigyorra húzódott.

- Neked hoztam, anya. Arra gondoltam, talán vigyáznál rá, amíg én jövőre az iskolában leszek. Tudod, hogy emlékeztessen rám.

Ginny kérdőn meredt a babára, aztán felpillantott Harryre. A férje mosolyogva vállat vont.

- Nos, egy kicsit furcsa, de jól van – egyezett bele az asszony, és átvette fiától a bábut. – Ha megölelem, te érezni fogod?

Miközben a család megindult a vasútállomás kijárata felé, James vállat vont, mint aki már el is vesztette érdeklődését a téma iránt.

- Nem tudom. Mindegy. Azért… gondolom, megér egy próbát.

Ginny bólintott, majd elmosolyodott, és lopva Harry felé nézett. Kipróbálta.

V É G E

- Már így is elég nagy bolondot csinált magából, Mr. Prescott – jegyezte meg Mr. Finney, s közben nyakkendőjével a szemüvegét tisztogatta. – Ne tetőzze!

Prescott az idősebb férfihoz fordult, szemében őrült tűz égett.

- Le kell nyomoznia ezt az intézményt, nyomozó! Ez így nem jó! Mindenkit átvertek!

- Ha nyomozást indítok valaki ellen, az maga lesz, és a módszerei. Volt egyáltalán engedélye, hogy a birtokra lépjen?

- Mi van? Megőrült? – prüszkölte Prescott, de aztán gyorsan összeszedte magát. – Jól van. Ahogy már mondtam, kaptam egy fülest arról, ami itt történik. Valaki belülről ide vezetett.

- És ellenőrizte ennek a személynek a hátterét?

- A csokibéka elég meggyőző volt – felelte Prescott. – Nem igazán…

- Bocsánat, de azt mondta: „csokibéka”? – kérdezte Finney felvont szemöldökkel.

- Én… ööö, igen. A lényeg, hogy a forrásom meglehetősen bizonyos volt, hogy itt furcsa dolgok folynak…

- Mármint, hogy varázslást tanítanak?

- Igen. Ööö, nem! Nem a trükköket! Valódi varázslást! Szörnyekkel, óriásokkal, meg… meg… eltűnő ajtókkal és repülő kocsikkal!

- És a csokibéka mindezt bizonyította?

Prescott válaszra nyitotta a száját, aztán megdermedt. Teljes magasságában kihúzta magát, arca felháborodottságot sugárzott.

- Maga viccet csinál belőlem.

- Nem túlságosan nehezíti meg a dolgomat, uram. Megengedné, hogy beszéljek ezzel a forrásával?

Prescott felderült.

- Persze! De még hogy! Megállapodtunk Miss Sacarhinával, hogy idehozzuk. Itt is van… – Összevont szemöldökkel körbenézett.

- Megállapodtak Miss Sacarhinával? – kérdezte Finney, és a bejárathoz vezető lépcső teteje felé pillantott. Több tanár és számtalan diák ácsorgott ott, és érdeklődve figyelték, amint a stáb sietve összepakolja a felszerelését, de Miss Sacarhinának és Mr. Recreantnek nyoma sem volt. – Ő is ismeri a forrását?

- Úgy van, ismeri – felelte Prescott oda sem figyelve, mivel még mindig a tömeget fürkészte. – Hol lehet?

- A stábbal érkezett? – érdeklődött Finney, maga is körbepillantva. – Nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele.

- Pedig köztük volt. Csendes, ideges kis fickó. Egyfolytában tikkel a jobb szeme.

- Á, hát ő – biccentett Finney. – Meg is fordult a fejemben, hogy különös alak. Szívesen váltanék vele pár szót.

- Magam is – felelte Prescott borús képpel.

A lépcső tetején Mr. Hubert McGalagonyhoz, Neville-hez és Harry Potterhez fordult.

- Azt hiszem, a barátaink most már kitalálnak a birtokról. Igazgató asszony, azt hiszem, van még pár elvarratlan szál ebben az ügyben.

McGalagony bólintott, majd sarkon fordult, és bevezette a csapatot a kastélyba. Harry lemosolygott Jamesre.

- Gyere, James. Ralph, Zane, ti is.

- Biztos benne? – kérdezte Ralph, és bizonytalanul az előcsarnokban eltűnő igazgatónő után pillantott.

- „Mr. Hubert” maga kérte, hogy ti is csatlakozzatok hozzánk – magyarázta Harry.

- Jó, ha az embernek magas helyeken vannak barátai, mi? – mondta Zane boldogan.

- Nos – szólt az igazgatónő, miután beléptek a kihalt nagyterembe. – Ez jobban ment, mint arra számítottunk, még ha Mr. Ambrosius kicsit bőkezűen bánt is a szerelmi bűbájjal. Mr. Finney meghívott vacsorázni, ha legközelebb Londonban járok.

- Ezt az ajánlatot, úgy hiszem, érdemes volna elfogadnia, asszonyom – felelte Merlin, miközben levette hatalmas, szarukeretes szemüvegét, és kirázta haját „Mr. Hubert” lófarkából. – A lehető leggyengébb bűbájt szórtam rá. Honnan tudhattam volna, hogy Finney nyomozó valóban vonzódik a magas, erős és szépséges nőkhöz?

- Hát hogyne – legyintett McGalagony. – Ön tréfál velem, uram.

- De honnan tudott a garázsról, Merlin? – szólalt meg James. – Biztosra vettem, hogy lebukunk.

Merlin hátrapillantott a válla fölött.

- Nem tudtam a garázsról, James Potter. Az Anglia kocsival és Madame Delacroix-val ellentétben ez túlnyúlt a fák tudásán. Azonban a rögtönzés mindig is az legnagyobb erősségeim közé tartozott.

- És hogyan került oda a Marsalkó? – értetlenkedett Ralph. – Briliáns húzás volt!

- Arról tudtak a fák, így hát én is – felelte Merlin. – Csak ki kellett cserélnem a környezetüket.

Zane elvigyorodott.

- Szóval az Alma Aleron autói most abban a régi viskóban vannak?

- Nem hiszem, hogy bajuk lenne tőle – bólintott Merlin.

A csapat keresztülvágott a nagytermen, és felkaptattak az emelvényre. McGalagony kitárta a hátsó falon nyíló ajtót, és bevezette a többieket egy nagy, kőpadlós várószobába. Sacarhina és Recreant nem messze ültek a sötéten ásító kandallótól, köztük pedig egy harmadik személy foglalt helyet, akit James nem ismert.

- Ez gyalázat, igazgatónő – csattant fel Recreant, és talpra ugrott. – Először idehozza ezt a… személyt, és porba tiporja a tekintélyünket, aztán még van mersze nyelvragasztó rontást szórni ránk! A miniszter úr…

- Pofa be, Trenton – rivallt rá Sacarhina égnek emelt szemekkel. Recreant sértődötten pislogott, de becsukta a száját. Oda-vissza járatta tekintetét Sacarhina és az igazgatónő között.

- Bölcs tanács – lépett előrébb Harry. – És biztosíthatom, hogy a miniszter úr valóban hallani fog minderről.

- Semmi rosszat nem követtünk el, Mr. Potter, de ezt ön is tudja – mondta Sacarhina, s közben lustán nézegette a körmeit. – Mr. Ambrosius felbukkanása megóvta a varázsvilág biztonságát. Minden rendben van.

Harry biccentett.

- Örülök, hogy így érzi, Brenda, habár meglepő, hogy máris tudja „Mr. Hubert” igazi nevét. Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk semmiféle kapcsolatot találni közte, önök és a szerencsétlen Madame Delacroix között. De mi lesz a kedves barátjukkal?

Minden figyelem a Sacarhina és Recreant közötti széken gubbasztó férfi felé fordult. Alacsony volt, köpcös, fekete haja már megritkult a feje tetején, és tikkelt a jobb szeme. Összetöpörödni látszott a helyiségben levők tekintetének súlyától.

Az utolsóként érkező Ralph átfurakodott Merlin és Longbottom professzor között, arcáról csak úgy sütött a megrökönyödés.

- Apa? – nyögte rekedten. – Mit keresel te itt?

A férfi a tenyerébe temette arcát, és látszott rajta, hogy legszívesebben most rögtön elsüllyedne szégyenében. Merlin komor képpel lenézett Ralphra, majd a fiú vállára tette egyik kezét.

- Ez az ember azt állítja, a neve Dennis Deedle. Féltem, hogy te felismered majd.

- Mit keres itt? – kérdezte Neville.

- Úgy vélem, a szerepe ebben az ügyben elég egyértelmű – sóhajtotta az igazgatónő. – Ő a felelős azért, hogy Mr. Prescott közénk került.

- Tessék? – fordult Ralph McGalagony ellen. – Miért mond róla ilyet? Ez szörnyűség!

- Mr. Prescott stábjával érkezett – mondta Harry csendesen. – Igyekezett nem kitűnni. Talán attól félt, hogy te felismernéd, Ralph. Később, mikor mindennek vége lett volna, már úgysem számított volna. Azonban a dolgok nem épp úgy alakultak, ahogy tervezte.

- Ez nevetséges – ellenkezett Ralph. – Apa mugli! Aláírta a mugli titoktartási szerződést, vagy nem? Még ha akarta volna, sem tehette volna ő! Nem tudom, mit keres itt, de nem az van, amire gondolnak!

Merlin lassan megveregette Ralph vállát.

- Akkor talán kérdezd meg tőle magad, Mr. Deedle!

Ralph felpillantott a hatalmas varázslóra, arca kipirult a dühtől és zaklatottságtól. Ezután egyenként mindenkin végignézett, legutoljára az apját hagyta.

- Jól van. Apa, miért vagy itt?

Dennis Deedle még mindig eltakarta az arcát. Néhány másodpercig még nem mozdult, végül nagy levegőt vett, hátradőlt, és leejtette kezeit. Egy hosszú pillanatig mereven bámult a fiára, aztán végignézett a többieken.

- Rendben. Igen – mondta, miután lehiggadt. – Én szóltam Prescottnak. Én küldtem neki a csokibékát és a GameDecket. Arra használtam, hogy kommunikáljak valakivel itt, az iskolában, aki az Austramaddux nevet használta. Amint ez megtörtént, rájöttem, hogy Prescott lokalizálni tudja az iskolát a GPS-ével.

Ralph arcára ráfagyott a hitetlen, szenvedő arckifejezés.

- De hát miért, apa? Miért tettél volna ilyet?

- Ó, Ralph, annyira sajnálom. Tudom, milyen szörnyűnek tűnhet ez neked – mondta Dennis. – Ez nagyon… nagyon bonyolult. Prescott műsora, a Betekintés, pénzt ajánlottak, ha valaki bizonyítékkal szolgál a természetfeletti létezésére. Nem megy túl jól, fiam. Azóta próbálok munkát találni, mióta elvesztettem az állásom, de nem túl könnyű. Szükségünk van a pénzre. Azt hittem, a csokibéka elég lesz. Tényleg azt hittem! De Prescott többet akart. Tudtam, hogy valami igazán fantasztikust kell neki mutatnom, szóval… – Fészkelődni kezdett, és ismét körbenézett.

- De sosem kapta meg a pénzét – mondta Merlin mély, dörgő hangján. – És nem is ez volt a lényeg, igaz?

Dennis szemének tikkelése tovább gyorsult, ahogy felnézett Merlinre, nyilván nem igazán tudta, mit mondjon. Mellette Sacarhina jelentőségteljesen megköszörülte a torkát. Dennis lekapta tekintetét Merlinről, és a boszorkányra pillantott.

- A pénz… – kezdte tétován. – Prescott azt mondta, a pénzt azután kapjuk meg, ha lement az anyag. Megígérte.

- Viszont most már nem lesz műsor – mondta Merlin csendesen.

- Te eladtad volna az egész varázsvilágot, csak hogy egy darabig ne legyenek pénzgondjaink, apa? – Ralph kérdése nem hangzott vádlón, csak érdeklődőn. Jamesnek szívébe mart a barátja hangjából áradó csalódottság.

- Dehogy, fiam! – vágta rá Dennis, azonban nem mert Ralph szemébe nézni. – Nem gondoltam, hogy az egész varázsvilágot veszélybe sodrom. Hiszen ez csak egy bugyuta tévéműsor. Különben meg… – Elhallgatott, és alaposan megrágta szavait. Látszott, hogy hatalmas harcok dúlnak a belsejében.

- Különben meg mi? – kérdezte Merlin hűvösen.

Dennis feszült arccal nézett vissza Merlinre, szemöldöke megállíthatatlanul rángatózott.

- Különben meg mit tett értem valaha is a varázsvilág? – bömbölte, majd ismét tenyerébe temette arcát. Vett egy mély, remegő lélegzetet. – Magamra hagyott, azt. Félretolt és elhagyott, mint valami… mint valami értéktelen mutánst! Megfosztottak a nevemtől és a családomtól, a saját szüleim megszabadultak tőlem, csak mert én nem olyan lettem, mint ők! Megtiltották, hogy valaha kapcsolatba lépjek velük, vagy beszéljek róluk. Azt mondták, adoptálnak a mugli világba, ahova tartozom. Azt mondták, ott boldogabb leszek. Azt hiszem, megmutattam nekik, igaz? Nem akarták, hogy bemocskoljam a varázsvilágbeli hírnevüket. Engem miért kellene, hogy érdekeljen a varázsvilág titka?

Ralph arca boldogtalan döbbenetet tükrözött.

- Miről beszélsz, apa? Te nem vagy varázsló. Nagymama és nagypapa még a születésem előtt meghaltak. Téged is ugyanúgy meglepett, mint engem, mikor megkaptam a roxforti levelet.

Dennis próbált a fiára mosolyogni.

- Mert már majdnem elfelejtkeztem a saját múltamról, Ralph. Olyan rég volt, és én mindent megtettem, hogy mélyen eltemessem magamban. Kvibli vagyok, fiam. A nagyszüleid és a nagybátyád boszorkányok és varázslók voltak, de én nem örököltem a hatalmukat. Addig neveltek, amíg tudtak, de gyűlölték a természetemet. Mikor abba a korba léptem, és még mindig nem mutattam semmiféle mágikus képességet, nem bírták elviselni. Rejtegettek a varázsvilág elől, én voltam az ő mocskos kis titkuk. De nem dugdoshattak örökké, így végül, tizenkét éves koromban, elküldtek hazulról. Egy mugli árvaházba kerültem, a mese szerint a szüleim meghaltak egy balesetben. Megeskettek, hogy sosem említem őket, és nem is próbálom megkeresni őket. Az anyám… szomorú volt. Ő sírt és elrejtette előlem az arcát. De az apám kemény maradt. Az anyám nem tudta lebeszélni. Fogadott egy mugli sofőrt, hogy az árvaházhoz vigyen bennünket, s ő kísért be, míg az anyám a kocsiban maradt. Anya próbált megölelni és elbúcsúzni, de az apám nem engedte. Szerinte így volt a legjobb mindenkinek. Módosította az árvaházi dolgozók emlékeit, elhitette velük, hogy az állam révén kerültem az intézetbe a szüleim halálát követően. Kaptam ágyat, ruhát, aztán az apám elment. Akkor láttam utoljára a szüleimet.

Dennis Deedle még akkor sem vette le a szemét a fiáról, mikor Merlin megszólalt.

- Nagyon csúnyán bántak önnel, Mr. Deedle. Felteszem, a Deedle nem az igazi neve, igazam van?

- Igen. Ezt a nevet az apám találta ki nekem – felelte Dennis kifejezéstelenül. – Utálom.

- Milyen névvel született, uram?

- Dolohov – válaszolta Ralph apja távoli, majdhogynem halott hangon. – A nevem Denniston Gilles Dolohov. Maximillion és Whilhelmina Dolohov fia. Antonin mostohaöccse.

Hideg csend telepedett a helyiségre, amelyet McGalagony tört meg.

- Mr. Dolohov, felfogta, hogy azért, amit tett, könnyedén az Azkabanba kerülhet?

Dennis álmatagon pislogott, mintha valamiféle transzból ébredne éppen fel.

- Tessék? Nem, nem, dehogy! Azt mondták, semmi törvényelleneset nem tettem.

Sacarhina halkan felköhintett.

- Azt javaslom, Mr. Deedle, hogy ne válaszoljon több kérdésre, amíg meg nem érkezik a jogi képviselője.

- Miért? – pislogott rá Dennis riadtan. – Bajban vagyok? Azt mondta…

- Ha jót akar, nem mond többet, uram – vágott közbe Sacarhina.

- Azt mondta, csak szívességet teszek a világnak! – kiáltotta Dennis, és felpattant a helyéről. Harryre pillantott. – Azt ígérte, gondoskodnak rólam, még ha Prescott nem is akarna fizetni! Azt mondta, ez különben is sokkal többről szól, mint a pénz! Mikor elmentem hozzájuk…

- Üljön le, Mr. Deedle! – szólt közbe Sacarhina fagyosan.

- Ne hívjon így! Gyűlölöm ezt a nevet! – Dennis elhátrált a boszorkánytól, és Harryre meredt. – Azt mondták, nem lesz baj, ha beszélek Prescottal! Elmondtam nekik, mit tervezek. Tudtam, hogy utána kell néznem a minisztériumban. Azt mondták, a szerződés, amelyet aláírtam, engem nem köt, mivel nem vagyok mugli. És még azelőtt léptem ki a varázsvilágból, hogy letehettem volna a titoktartási esküt, szóval nem vonatkozott rám semmiféle megkötés. Ez a nő azt ígérte nekem, hogy nem lesz gond! Azt mondta, ez mindenki javát szolgálja, és hogy hős lehetek!

- Miss Sacarhina – mondta Harry, s közben előhúzta a pálcáját, de még csak céltalanul lógatta. – Mit tud mondani ennek a férfinak a vádjaira?

- Nincs mit mondanom – felelte Sacarhina könnyedén. – Megháborodott. Senki nem hihet egy ilyen embernek.

- Mr. Recreant? – fordult Harry a döbbent férfihoz. – Egyetért Miss Sacarhina megállapításával?

Recreant tekintete úgy ugrált ide-oda Sacarhina és Harry között, mintha egy teniszmérkőzést nézett volna.

- Én… – kezdte, majd lesütötte a szemét, és olyan halkan folytatta, hogy szinte suttogott. – Én szeretném ezt Miss Sacarhina távollétében megbeszélni.

- Mr. Recreant, mint feljebbvalója, megtiltom, hogy…

- Nem tilt meg maga semmit, asszonyom – jegyezte meg Neville komoran, és lassan maga is elővette pálcáját a talárja ujjából.

- A követségi biztonság nevében meg kell kérnem… – kezdte Sacarhina, de elhallgatott, mikor Harry egyenesen rászegezte a pálcáját.

- A Mágiaügyi Minisztérium és az Auror Főparancsnokság nevében – mondta -, ezennel önt, Miss Brenda Sacarhina, letartóztatom a nemzetközi titokvédelmi törvény második szakaszának megsértése, és a Mágiaügyi Minisztérium kárára elkövetett tolvajlás vádjával.

Sacarhina mosolyogni próbált, de kísérlete vajmi kevés sikerrel járt.

- Semmit nem tud bizonyítani, Mr. Potter. Ostoba és veszélyes játékot játszik. Csak egyszer fogom figyelmeztetni, hogy álljon le.

- Kétszer is meg kellett volna gondolnia, mielőtt olyan emberekkel szövetkezett, akik semmibe sem veszik, Miss Sacarhina – szólalt meg Merlin bús mosollyal. – Elbűvölő és részletekbe menő beszélgetést folytattam Madame Delacroix-val, mikor felfedeztem őt a rengetegben. Rengeteg mondanivalója volt önről, és attól tartok, ebből alig néhány olyan, melyet hízelgőnek hívhatunk.

Neville kivezette Mr. Recreantet a szobából, McGalagony követte őket. Harry pálcájával intett a kijárat felé.

- Jöjjön, Miss Scarhina! Titus Hardcastle már alig várja, hogy visszakísérje önt a minisztériumba, márpedig ő nem éppen a türelméről híres.

Sacarhina arca kifejezéstelen lett, mikor rájött, hogy pillanatnyilag nincs választása, sodródnia kell az árral, így hát, nyomában Harryvel, kisétált a teremből. James biztosra vette, hogy nagyon jó védelmet dolgozott ki az ilyen esetekre, hiszen a hozzá hasonlóknak mindig remek módszereik vannak, hogy eltüntessék a nyomaikat. Mégis, Brenda Sacarhina szénája nem állt túl jól. Mikor a nagyterembe vezető ajtó kitárult, James Titus Hardcastle-t pillantotta meg, aki zord vigyorral az arcán, előre szegezett pálcával ácsorgott odakint.

James egyedül maradt Merlinnel, Zane-nel, Ralphfal és Dennis Dolohovval. Dennis végignézett fián, aztán a vállára tette a kezét.

- Sajnálom, Ralph. Tényleg. Én csak… összezavarodtam.

- El kellett volna mondanod, apa – szólt Ralph lesütött szemekkel.

Dennis biccentett, majd egy pillanattal később Merlinre emelte tekintetét.

- Varázslóbörtönbe küldenek? – kérdezte. Hangja kissé remegett, de tartotta magát. – Nem fogok… nem fogok ellenállni.

- Úgy vélem, ez nem szükséges, Mr. Dolohov – mondta Merlin, majd a kis csapat élén megindult a terem kijárata felé, és kinyitotta a nagyterembe vezető ajtót. – Azonban a tettei nem kis fejtörést okoztak. Olybá tűnik, hogy az iskola védelmi rendszere, habár mit sem vesztett erejéből, már nem kész ellenállni a modern mugli technológia nyújtotta veszélyeknek. Van netán ötlete, hogyan erősíthetnénk meg?

Dennis megdermedt.

- Mit mond? A segítségemet akarja?

Merlin vállat vont.

- Épp csak eszembe jutott ez a különös véletlen. Önnek állásra van szüksége, nekünk pedig arra, hogy valaki felülvizsgálja a biztonsági rendszerünket. A mugli technológiában is jártas varázslóként tökéletesen be tudná tölteni ezt a posztot.

Dennis megkönnyebbülten elvigyorodott.

- Magam is így vélem, uram.

- Persze, nem vagyok olyan pozícióban, hogy bármiféle ajánlatot tegyek az iskola nevében – tette hozzá Merlin, ahogy öles léptekkel átvágott a nagytermen -, de ismerem az igazgatónőt. Majd meglátom, mit tehetek.

- Szóval kiderült – szólalt meg Zane, mikor Ralph és James nyomában kilépett az előcsarnokba -, hogy mégiscsak csordogál benned némi varázsvér, Ralph, még ha felmenőid egy kegyetlen, szívtelen aranyvérű bagázs voltak is. Mondjuk, ez nem számít, de legalább megmagyarázza, hogy miért kerültél a Mardekárba.

- Talán – felelte Ralph csendesen. – Ez nekem túl sok volt egyetlen napra. Különben is, nem bennem volt a mágia, hanem a botban.

Merlin a lépcső közelében megállt, és lassan megfordult. Töprengve fürkészte Ralphot.

- Te voltál a botom hordozója?

- Igen – válaszolta Ralph leverten. – Azt hiszem, sikerült megakadályoznom, hogy kinyírjon valakit. De csak éppen hogy.

- Ne is hallgasson rá – legyintett Zane. – Fantasztikus volt vele. Egyszer még James életét is megmentette. Meg kinövesztett egy barackfát egy banánból! Ó, és egy SVK-n pedig kopasz csíkot égett Victoire hajába. Már mindenki fejében megfordult ilyesmi, ha azt akartuk, hogy fogja be végre.

Merlin közelebb lépett Ralphhoz. James meg mert volna esküdni, hogy egy perccel korábban még nem volt a varázslónál a botja, de ahogy Merlin térdre ereszkedett Ralph előtt, jobb kezében már ott tartotta. A felszínén végigfutó rúnák most sötétek voltak, de James még jól emlékezett az előző éjszakára, és a pulzáló, zöld fényükre.

- Mr. Deedle… vagy hívjalak Mr. Dolohovnak? – kérdezte Merlin.

- Már megszoktam a Deedle-t – felelte Ralph, és felpillantott az apjára. – Még nem állok készen a Dolohovra. Bocs, apa.

Dennis megértően mosolygott.

- Akkor Mr. Deedle – biccentett Merlin. – Nem uralkodhat akármelyik varázsló a bot fölött. Talán már te is hallottad, hogy a pálca választja a varázslót, és ez így igaz. Madame Delacroix csupán egy hordozónak hitt, aki elviszi hozzá a botot, de tévedett. A bot választott téged. Más varázsló még megtartani sem tudta volna a botot, nem hogy használni. De te, anélkül, hogy tudatában lettél volna, a hatalmad alá vontad. Fogalmad sem volt az igazi erejéről, mégis sikerült. Behódolt neked, és ezt csak olyan varázslónak teszi, akiben nagyon nagy potenciál lakozik. A botom egy része már hozzád tartozik, Mr. Deedle. Éreztem. Tudtam, hogy egy darabja már nem az enyém, de nem tudtam, hogy akkor mégis kié. Eddig.

Merlin keresztülfektette botját a térdén, és behunyt szemmel, tenyerével alig érintve a fát, végigsimította azt a teljes hosszán. Halványzöld fénnyel hullámoztak és szikráztak a rúnák. Merlin az alsó, elvékonyodó szakaszánál megmarkolta a botot, és egy könnyed csavarintással letörte az alsó harminc centit. Ekkor ismét kinyitotta a szemét, és a letört fadarabot átnyújtotta Ralphnak.

- Úgy hiszem, szükséged van egy pálcára, Mr. Deedle.

Ralph átvette a törött fadarabot Merlintől, és ahogy hozzáért, a fa átváltozott az ő nevetségesen vastag, egyik végén zöldre festett pálcájává. Ralph vigyorogva forgatta meg a tenyerén.

- Valószínűleg nem lesz már olyan erős, mint volt – mondta Merlin, s közben a maradék botjára támaszkodva feltápászkodott -, de azt gyanítom, még így is nevezetes bűbájokat hajthatsz vele végre.

- Köszönöm – mondta Ralph komoly képpel.

- Ne köszönd! – vonta fel a szemöldökét Merlin. – A tiéd, Mr. Deedle. Csakis a te érdemed.

- Így hát a gyáva oroszlán megkapta a bátorságot a varázslótól – vigyorodott el Zane. – Mi lesz James agyával?

Merlin szemöldöke még feljebb szökkent, és Zane-ről Jamesre pislogott, majd vissza.

- Ne is figyeljen oda rá! – nevetett fel James, és a csapat vezetését átvéve megindult a lépcsők felé. – Mugli dolog. Mi úgysem értenénk.

- Gyertek! – kiáltotta Ralph, és felszaladt a lépcsőn. – Meg akarom mutatni Tednek, meg a többi Bajkeverőnek, hogy visszakaptam a pálcámat! Tabitha Corsica megtarthatja a hülye seprűjét!

A három fiú felrohant a mozgó lépcsőkön, mögöttük pedig, sokkal higgadtabban, ott lépegetett Merlin és az újjászületett Dennis Dolohov.

- Nem lesz gondja azzal az izével? – kérdezte Dennis összeráncolt homlokkal.

Merlin csak mosolygott, és menet közben lekoppintotta a botját. Habár senki nem látta, a bot hegyéből zöld szikrák pattantak ki, és úgy ragyogtak, kavarogtak, mint az álmukból ébredező szentjánosbogarak.

Vége következik
január 24-én

A klubhelyiség felé menet James úgy döntött, tesz egy kis kitérőt a gyengélkedő irányába, hogy visszaszerezze a hátizsákját. Philia Monstro és Murdock természetesen már nem őrizték az ajtót, de James meglepve látta, hogy Hagrid az egyik közeli padon kuporog, és egy vastag, Távoli vidékek bestiái című magazint lapozgatott. Mikor meghallotta Jamest, az óriás felnézett, és összehajtotta az újságot.

- James, örülök, hogy látlak – köszöntötte őt szívélyesen, s közben igyekezett visszafogni a hangját. – Hallottam, hogy épségben visszatértél. Gondolom, már találkoztál apáddal.

- Igen, épp az imént váltunk el – felelte James, majd a gyengélkedő ajtajára sandított. – Mit keresel itt, Hagrid?

- Nyilvánvaló, nem? Őrködöm. Az igazgatónő személyes engedélye nélkül se ki, se be. Pihenésre van szüksége, hogy rendbe jöjjön azok után, amiken keresztülment.

- Kicsoda? – harapott rá a témára James, és közelebb hajolt a két ajtószárny közötti réshez. Az egyik ágyon egy alak hevert, de James nem tudott többet kivenni.

- Hát Jackson professzor, ki más? – felelte Hagrid, miközben feltápászkodott, és csatlakozott Jameshez az ajtó mellett. Egyik fekete szemével a fiúra meredt annak feje fölül. – Nem hallottad? Félórája egyszer csak felbukkant az udvaron. Elég csúnya állapotban volt, így azonnal idehoztuk, és azt az utasítást kaptam, hogy tartsam az ajtón a szememet, amíg Madam Curio ellátja.

James Hagridra nézett.

- Megsérült?

- Először azt hittük – vont vállat Hagrid, majd hátralépett. – De Madam Curio szerint pár törött bordától, néhány a karján lévő égéstől, egy csúnya zúzódástól a koponyáján és vagy egy milliárd vágástól és karcolásról eltekintve teljesen egészséges. Állítólag párbajozott, méghozzá nem is keveset. Odakint az erdőben, az éjszaka folyamán. Csak ennyit tudtunk kiszedni belőle, mielőtt elájult volna.

- Párbajozott? – ismételte James összevont szemöldökkel. – De hát Delacroix eltörte a pálcáját!

- Tényleg? – pislogott rá Hagrid leesett állal. – Na de miért tett volna olyat?

- Vele párbajozott, Hagrid – sóhajtotta James fáradtan. – Jackson és Delacroix… nézd, majd később elmagyarázom. A lényeg, hogy a saját szememmel láttam, hogy a pálca kettétört. Láttam a darabjait. Otthagyta őket.

- Hááát… – mondta Hagrid, s visszatelepedett előző helyére, amitől a pad hosszan, panaszosan felnyikordult. – Elvégre amerikai. Azok a népek kettesével hordják a pálcát. Még a régi vadnyugat idején ragadhatott rájuk. A csizmájukba dugják, meg az ingujjukba, esetleg elrejtik a sétapálcájukban, meg ilyenek. De hiszen ezt mindenki tudja!

James ismét belesett az ajtórésen, de még mindig nem tudta kivenni a matracon heverő alak vonásait.

- Sajnálom, professzor – súgta halkan. – Azért, remélem, jól megmutatta neki.

- Tessék? – pillantott fel Hagrid.

- Csak a hátizsákomért jöttem – felelte gyorsan James. – Múlt éjjel itt maradt.

- Nem jönnél vissza érte valamivel később? – kérdezte Hagrid nyomatékosan. – Tudod, parancsba kaptam, hogy se ki, se be. Az igazgatónő szerint bárki is támadt Jacksonra, lehet, hogy visszajön. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az a flúgos pasas tette, aki Merlinnek hiszi magát.

- Delacroix volt, Hagrid. De jól van, majd később visszajövök. További jó munkát!

Hagrid biccentett, majd egyetlen mozdulattal ismét kitárta az ölében heverő magazint. James sarkon fordult, és visszament arra, amerről jött.

A Griffendél klubhelyisége kihalt volt. Az egykor a tűzrostély mögött lobogó tűz mostanra izzó zsarátnokká szelídült, de épp eléggé felmelegedett odakint az idő, hogy egyébként sem volt szükség további fűtésre. Ahogy James megindult felfelé a lépcsőn, hűvös, friss szellő csapott az arcába. Valaki bizonyára nyitva hagyott odafent egy ablakot. James éppen azon töprengett, hogy becsukja-e vagy sem, mikor elérte a szobájuk ajtaját, és Merlint pillantotta meg, aki kényelmesen elhelyezkedett az ő ágyán.

- Hát itt az én kis tanácsadóm – szólt Merlin, és leeresztette James technomancia könyvét, amelyet eddig lapozgatott.

James tekintete az ágya melletti nyitott ablakra siklott, majd vissza Merlinre.

- Ön… – nyögte zavarodottan. – Ön az…? – tétován az ablakra mutatott.

- Hogy azon repültem-e be? – vonta fel a szemöldökét Merlin, majd szinte tiszteletteljesen félrerakta a könyvet. – Felröppentem-e az ég szülötte testvéreim szárnyán? Mit gondolsz, James Potter?

James becsukta a száját, mikor rájött, hogy ez egy teszt. Félretolta első gondolatát, és körbenézett.

- Nem – felelte. – Igazából, azt hiszem, csak azért nyitotta ki az ablakot, mert szereti a friss levegőt.

- Szeretem a levegő illatát, különösképp az év ennek a szakában – felelte a nagy varázsló az ablak felé pillantva. A növekedés és élet illata kiszivárog a talajból, és betölti az eget. Még a varázstalanok is érzik. Ők úgy mondják, tavasszal teli a levegő „szerelemmel”. Elég közel vannak az igazsághoz, hogy ne számítson, de ez nem a férfi és nő szerelme. Ez a talaj és a gyökér, a levél és a napfény, és igen, a szárnyak és a szellő szerelme.

- De azt akarta, hogy azt higgyem, az ablakon át érkezett, igaz? – kérdezte James felbátorodva.

Merlin kissé elmosolyodott, és végignézett Jamesen.

- A mágia kilencven százaléka az elmében történik, James Potter. A legnagyobb trükk, hogy tudd, mit akar a közönséged, és azt add nekik.

James egy másik ágyhoz ballagott, és leült.

- Azért van itt, hogy erről beszélgessünk, vagy mert megkapta az üzenetemet?

- Sok mindent megtudtam, mióta utoljára láttál – felelte a varázsló. – Keresztül-kasul bejártam a környéket. Rengeteg régi barátommal beszélgettem, ismét megismertettem magam a földdel, a vadállatokkal és a levegővel. Sok különös dologgal találkoztam a rengetegben, e kor lenyomataival, és sokat megtudtam arról, hogyan is működik ez a világ manapság. Téged is tanulmányoztalak, és a többi embert is.

James szája lassan mosolyra húzódott, ahogy rájött valamire.

- Nem is ment el! Eltűnt a torony tetejéről, és hagyta, hogy azt higgyük, elszállt a madarakkal, de nem ment sehova, ugye? Csak láthatatlanná vált.

- Igazán nagy tehetséged van hozzá, hogy a tükör lapja mögé láss, James Potter – mondta halkan Merlin, de arca egykedvű maradt. – Elismerem, hogy mindent hallottam, amit a te Franklyn és Longbottom professzorod, a pendragon és igen, azt is, amit az apád mondott rólam. Egyszerre mulattatott és bosszantott, hogy ilyeneket képzelnek rólam. Aztán felülkerekedtem az arroganciámon, és megkérdeztem magamtól: mi van, ha mindaz, amit feltételeznek rólam, igaz? Ezt követően távoztam, és keresztül-kasul bejártam a régi helyeimet. Mélyen magamba néztem, ahogy Franklyn szerint tennem kellett, és arra jutottam, hogy talán van némi igazság a szavaikban. Egy árnyék…

Merlin elhallgatott. James úgy döntött, nem szól semmit, egyszerűen csak figyelte a varázslót. Annak arca tökéletes mozdulatlanságba dermedt, de szemei a távolba meredtek. Merlin két hosszú perccel később szólalt meg újra.

- De ez az árnyék nem volt elegendő, hogy visszarántson e tudatlan kor köntörfalazásának pocsolyájába és a harcvonalakat átlépő zavaros szövetségei közé. Távol jártam, felfedeztem, bejártam a földet, elmerültem a szél és eső mély nyelvébe, mikor a fák dala új hangot hozott. A te üzenetedet, James Potter.

James elképedve látta, amint a hatalmas arcot végre elöntik az érzelmek. Merlin leplezetlenül, könnyben úszó szemekkel meredt Jamesre, aki hirtelen elszégyellte magát a varázsló nyers gyötrelmének látványától. Kicsit bűntudata is volt önnön szavai miatt, a szavak miatt, melyek láthatóan, megdöbbentő módon, e a hatalmas ember elrejtett szívébe döftek. Aztán, mintha a kín sosem lett volna, a szívós arc újra megmerevedett. James rájött, hogy ez nem az érzelmek elpalástolása. Egyszerűen csak egy olyan férfiban munkálkodó érzelmeknek volt a tanúja, akinek a kultúrája teljesen idegen az övétől, ahol a szív olyan közel dobog a felszínhez, hogy a mélyebb érzelmek mindenféle szégyen nélkül kirajzolódnak az arcra, ahogy a felhők is elfedik egy-egy pillanatra a ragyogó napkorongot.

- Így hát, Jame Potter – állt fel lassan a varázsló, amitől úgy tűnt, mintha az egész szobát betöltené -, visszatértem. Állok a szolgálatodra. A lelkemnek valóban szüksége van erre. Sok mindent tanultam erről a világról mai utazásaim során, és kevés része van kedvemre, de felütötte fejét a gonosz, habár a kétszínűség és etikett álcája mögé rejtőzik. Talán e gonosz megsemmisítése csupán másodlagos, s először is meg kell őt fosztanunk a tisztesség álarcától.

James elvigyorodott, és maga is felpattant a helyéről, nem igazán tudva, hogy megrázza Merlin kezét, megölelje, vagy meghajoljon előtte. Végül megelégedett annyival, hogy egyik öklével a levegőbe bokszolt, és elkiáltotta magát:

- Igen! Ööö, köszönöm, Merlin. Ööö, Merlinus. Mr. Ambrosius?

A varázsló csillogó jégkék szemekkel mosolygott rá.

- Na és most? – kérdezte James. – Mi lesz? Úgy értem, alig pár óránk maradt, mielőtt Prescott és a stábja megérkezik, hogy lefilmezzék az iskolát, meg mindent. Azt hiszem, mindent el kell magyaráznom. Ajjaj, ez el fog tartani egy ideig.

- Merlin vagyok, James Potter – sóhajtotta a varázsló. – Már mindent tudok eme világ működéséről, amit tudnom kell. Úgy vélem, meglepődnél, ha hallanád, mennyit tudnak a fák a kultúrátokról. Mr. Prescott nem a te problémád. Csupán egy maréknyi szövetséges kell, akik a segítségünkre lesznek.

- Jól van – huppant le újra James az ágyra. – Milyen szövetségesek kellenek?

Merlin szemei összeszűkültek.

- Szellem és ügyesség hőseire van szükség, akik magasabb cél érdekében hajlandók felrúgni bizonyos szabályokat. Harci jártasság nem szempont. Becsületes csibészek kellenek, James Potter.

James biccentett.

- Ismerem a megfelelő csapatot. Becsületes csibészek. Megvan.

- Akkor induljunk, ifjú tanácsadóm – szólt Merlin, és felvillantott egy kissé rémisztő mosolyt. – Vezess!

Miután kivezette Merlint a portrélyukon, James a varázslóhoz fordult.

- Gondolja, hogy győzni fogunk?

- Mr. Potter – felelte élénken Merlin, csípőre téve öklét. – Abban a pillanatban győztetek, amint úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzátok.

- Ez volna a híres Merlin-büszkeség? – vigyorodott el James.

- Ahogy mondtam – válaszolta Merlin, s lassú, de óriási lépteivel James nyomába szegődött. – A mágia kilencven százaléka az elmében történik. Az utolsó tíz százalék, Mr. Potter, színtiszta és hamisítatlan játék a fénnyel és hanggal. Ha ezt megjegyzed, minden rendben lesz.

A ködös reggelt párás, az évszakhoz egyáltalán nem illő meleg követte. Habár McGalagony professzor elrendelte, hogy a tanórák még Martin J. Prescott és kíséretének körtúrája közben is folytatódjanak, az udvaron több tucat diák lézengett arra várva, hogy a mugli riporter stábja végre megérkezzen. A csapat eleje táján James és Harry egymás mellett ácsorgott. Nem messze tőlük Tabitha Corsica és mardekáros társai egyre csak a távolt fürkészték. A bejárati ajtóhoz vezető lépcső legfelső fokán McGalagony állt Miss Sacarhina és Mr. Recreant társaságában. A legalsó lépcsőn Martin Prescott az órájára pillantott.

- Biztos benne, hogy az önök által megadott útvonalon be tudnak jönni a járművekkel, Miss Sacarhina? – kérdezte, és a napfényben hunyorogva a boszorkányra sandított. – Kerekeken guruló járműveken érkeznek, ahogy mondtam. Tudja. Kerekeken. Nincsenek az úton semmiféle mocsarak vagy hidak, amik alatt trollok élnek, ugye?

Sacarhina éppen felelni akart, amikor a távolból automobilok zúgását sodorta feléjük a szél. Prescott megpördült, és nyakát nyújtogatva kutatta a láthatárt, hátha megpillantja a stábját. James úgy vélte, mindent összevetve, McGalagony igazgatónő egész jól viseli a helyzetet. Alig szorította össze ajkait, ahogy a hatalmas járművek berobogtak az udvarra. Kettő volt belőlük, és James azokat a nagy terepjárókat ismerte fel bennük, amit Zane „Landrover”-nek hívott. Az egyik éppen a lépcső lábánál állt meg, és szinte rögtön felpattant mind a négy ajtaja. A kiszálló emberek kivétel nélkül szaporán pislogtak az éles fénytől, és egy-egy óriási bőrtáskát szorongattak a kezükben. Prescott lesietett az emberei közé, és a nevükön szólítva őket mutogatni kezdett, és utasításokat kiáltozni.

- A lépcső bal oldalára fényeket és reflektorokat akarok. Az ajtóra irányítsátok őket! Ott fogjuk felvenni a végső konklúziót és az interjúkat. Eddie, vannak székek? Nincsenek? Nem baj, majd állunk. Ha ülnénk, az úgyis túl merevnek látszana. Azt akarom, hogy egész idő alatt érződjön az expozé élő mivolta. Melyik kamerákat hoztad, Vince? Harmincöt millis handycamet akarok mindenre. Dupla felvételt mindenről, vetted? Itt-ott majd megvágjuk, hogy rejtett kamerás érzete legyen. Tökéletes. Hol van Greta a sminkkel?

A stáb ügyet sem vetett a tolongó diákokra, és a lépcsőn álldogáló igazgatónőre meg a minisztériumi tisztviselőkre. A terepjárók körül jól olajozott gépezetként, különös táncra emlékeztető koreográfiával sürögtek-forogtak az emberek, kamerákat rendezgettek, vezetékeket csatlakoztattak a lámpákhoz, mikrofonokat szereltek hosszú botok végére, és egy kisebb mikrofont próbálgattak, ami majd Prescott ingére kerül. Jamesnek feltűnt, hogy az imént érkezett csapat pár tagja nem vesz részt a technikai előkészületekben. Ők jobb ruhát viseltek, és kíváncsian vizsgálgatták a kastélyt és a birtokot. Egyikük, egy idős, kopaszodó, világosszürke öltönyt viselő, barátságos képű férfi felbaktatott a lépcsőn az igazgatónőhöz.

- Micsoda felhajtás, igaz? – szólt a terepjárók irányába pillantva. Kissé meghajolt az igazgatónő felé. – Randolph Finney, a Brit Különleges Rendőrség nyomozója. Még nem nyugalmazott, de már nincs sok hátra. Mr. Prescott talán említett is engem. Úgy tűnik, elég nagy ügyet csinál az ittlétemből. Köztünk szólva, szerintem ő valaki sokkal, ööö, lelkesebbet remélt, ha érti, mire gondolok. Szóval, ez itt valamiféle… iskola, ha jól értettem, igaz?

- Valóban az, Mr. Finney – felelte Sacarhina, és előre nyújtotta a kezét. – A nevem Brenda Sacarhina, én vagyok a Mágiaügyi Minisztériumban a Nagyköveti Kapcsolatok Hivatalának vezetője. Gyanítom, nagyon érdekes napja lesz a mai.

- Mágiaügyi Minisztérium. Milyen érdekes – rázott kezet Finney Sacarhinával, de közben le sem vette szemét az igazgatónőről. – És önben kit tisztelhetek, asszonyom?

- Ő… – kezdte volna Sacarhina, de McGalagony, aki már jól hozzá volt szokva, hogy elnyomja a nemkívánatos hangokat, könnyedén belé fojtotta a szót.

- Minerva McGalagony, Mr. Finney. Örülök, hogy találkoztunk. Én vagyok ennek az iskolának az igazgatónője.

- Csodás, elbűvölő! – áradozott Finney áhítatosan elfogadva McGalagony kinyújtott kezét, majd ismét meghajolt. – McGalagony igazgatónő, el vagyok ragadtatva.

- Kérem, hívjon Minervának – szólt McGalagony, és James csak parányi bosszúságot látott átsuhanni az arcán.

- Rendben. Én pedig követelem, hogy Randolphnak szólítson! – Finney néhány másodpercig mosolyogva meredt az igazgatónőre, aztán megköszörülte a torkát, és megigazította a szemüvegét. Megfordult, és karjával körbeintett. – Az igazat megvallva, nem is tudtam, hogy errefelé van egy iskola. Különösképp egy olyan varázslatos, mint ez. Regisztráltatni kellene a történelmi helyek közé, Minerva. Mi az iskola neve?

- Roxfort, Randolph – felelte McGalagony óvatos mosollyal. – Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola.

- Nem mondja? – pislogott rá Finney. – Milyen csodálatosan különös.

- Mi is így gondoljuk.

- Finney nyomozó! – kiáltotta hirtelen Prescott, és felszökkent a lépcsőn. Arcán durván felkent alapozó foltjai éktelenkedtek, ingjének gallérjába pedig papírzsebkendőt tömködtek. – Látom, már megismerkedett az igazgatónővel. Azonban Miss Sacarhina és Mr. Recreant fogják vezetni a túrát, az igazgatónő csupán, ööö, színesítésképp tart velünk.

- És milyen remek munkát végez, nem igaz? – fordult vissza Finney McGalagonyhoz, és rávigyorgott. James látta, hogy az igazgatónő csak hősies küzdelem árán tudta megállni, hogy ne emelje égnek a tekintetét.

- Miss Sacarhinával és Mr. Recreanttel találkozott már? – lépett Prescott Finney és McGalagony közé. – Miss Sacarhina, talán elmondhatná Finney nyomozónak, hogy egészen pontosan miért is van ön most itt.

Sacarhina elbűvölően mosolygott, majd előre lépett, és karját Finneyébe fonta, hogy elvezesse őt McGalagonytól. Szólásra nyitotta száját, majd kis idő múlva be is csukta, és megpróbált lenézni rá, ami meglehetősen furcsa arckifejezést eredményezett. Finney összevont szemöldökkel meredt rá.

- Jól van, kisasszony?

- Miss Sacarhina csak egy kissé kimerült ettől az időjárástól, Finney nyomozó – próbálkozott Recreant is egy megnyerő vigyorral, mely azonban közelébe sem ért Sacarhina begyakorolt mosolyának. – Engedje meg, hogy én folytassam. Ez itt a mágia iskolája, ahogy azt az igazgatónő már említette. Szó szerint boszorkányok és varázslók tanulnak benne. Mi… – Recreant következő szava mintha a torkán akadt volna. Kigúvadó szemekkel, tátogva pislogott Finneyre, akár egy fulladozó hal. Egy hosszú, kínos szünet után becsukta a száját, és újra mosolyogni próbált, talán kicsit túl sokat is mutatva egyenetlen fogai közül.

Finney szemöldöke még összébb szaladt a homlokán. Lefejtette magáról Sacarhina karját, hátrébb lépett, és onnan fürkészte a nőt és Recreantet.

- Igen? Mi lesz, folytassa! Mindketten rosszul vannak?

Prescott majdhogynem szökdécselt izgatottságában.

- Talán akkor kezdjük el a túrát, oké? Mostanra már én is kiismerem magam a kastély körül, úgy ahogy. Kezdhetnénk, amint… amint… – Rájött, hogy még mindig zsebkendődarabok vannak a gallérjába tömve. Letépte őket, és a nadrágzsebébe gyűrte. – Miss Sacarhina, ön azt említette, hogy talán lesz itt még valaki, aki elmagyarázza a dolgokat a beavatatlanoknak. Itt volna az ideje, hogy bemutassa ezt az embert.

Sacarhina a nyakát nyújtogatta, szeme kidülledt, szája némán tátogott. Néhány másodpercnyi feszült csendet követően az igazgatónő megköszörülte a torkát, és az udvar felé intett.

- Úgy hiszem, már itt is van. Tudják, Mr. Hubert hajlamos néha késlekedni. Szegény ember egyszer még a saját fejét is elhagyja. Mégis, a maga módján valóságos zseni, igaz, Brenda?

Sacarhina, még mindig nyitott szájjal, abba az irányba nézett, amerre McGalagony mutatott. A távolban újabb jármű bukkant fel. Régi volt, motorja fel-felbőgött, és kék füstöt eregetett maga után. Finney dermedten figyelte, ahogy a kocsi átpöfögött az udvaron. Sacarhina és Recreant arca megrökönyödést és ellenszenvet tükrözött. A lépcső közelében álldogáló diákok félrehúzódtak, mikor a jármű nyikorogva lefékezett az első Landrover előtt. A motor köhögni kezdett, kattogott, aztán lassan leállt.

- Ez egy Ford Anglia, ugye? – szólalt meg Finney. – Már évek óta nem láttam egyet sem! Csoda, hogy egyáltalán még megy.

- Ó, a mi Mr. Hubertunknak nagyon jó érzéke van a gépekhez, Randolph – felelte McGalagony. – Azt is mondhatnánk, igazi varázsló.

A vezető felőli ajtó hangos nyikorgással kitárult, és egy férfi mászott ki rajta. Nagydarab volt, a kocsi láthatóan megemelkedett, mikor az alak kiszállt belőle. A férfi a lépcsők felé pillantott, s közben kissé kifejezéstelen mosolyra húzta száját. Hosszú, ezüstszőke haja volt, és ugyanilyen szakálla, de mindkettőt könnyedén ellensúlyozta a hatalmas, fekete szarukeretes szemüveg. A férfi haja takaros, majdhogynem pedáns lófarokba volt fogva.

- Mr. Terrence Hubert – mutatta be McGalagony. – A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola kancellárja. Üdvözlöm, uram. Jöjjön, ismerje meg a vendégeinket.

Mr. Hubert elmosolyodott, aztán oldalra kapta pillantását, ahogy az Anglia utas felőli ajtaja is kinyílt.

- Remélem senki sem bánja – igazgatta Mr. Hubert a szemüvegét. – Magammal hoztam a feleségemet is. Köszönj a többieknek, drágám!

Jamesben bennakadt a lélegzet, mikor meglátta, hogy Madame Delacroix mászik elő a kocsiból. A nő lassan, határozottan elmosolyodott.

- Helló – mondta furcsán monoton hangon.

Hubert fátyolos képpel vigyorgott rá.

- Igazi tünemény, hát nem? Akkor tehát, kezdhetjük?

Sacarhina köhögött, és szeme már-már riasztó mértékben kigúvadt, ahogy azt figyelte, amint Dealcroix csatlakozik Mr. Huberthez az Anglia előtt. Könyökével megbökte Recreantet, de a férfi is ugyanolyan néma volt, mint ő.

- Kancellár? – rökönyödött meg Prescott, s ide-oda járatta tekintetét Hubert és McGalagony között. – De hát nincs is kancellár! Mióta van kancellár?

- Elnézését kérem, uram – szólt Hubert, miközben oldalán a szélesen vigyorgó Delacroix-val fellépdelt a lépcsőn. – Távol maradtam a hét során. Üzleti úton voltam Montrealban, Kanadában. Találtam ott egy csodás kis lerakatot. Tudják, mi itt csakis a legmagasabb minőségű mágikus felszereléseket használjuk. A saját kezemmel ellenőrzök minden egyes árut, mielőtt nagyobb tételt rendelnénk belőle. Ó, de többet nem szabad mondanom. Hehehe! – Hubert mutatóujjával megtapogatta orra oldalát, és közben cinkosan Prescottra kacsintott.

Prescott gyanakodva vizsgálgatta Hubertet és Madame Delacroix-t, végül feltartotta a kezét, és behunyta a szemét.

- Jól van, kit érdekel? Mr. Hubert, ha ön lesz a vezetőnk, hát vezessen! – Válla fölött a kamerákat cipelő stábra pillantott, egy fejbiccentéssel jelzett nekik, majd követte Hubertet, át a hatalmas, nyitott ajtón. – Hubert kancellár, elárulná nekünk és a nézőknek, hogy mit csinálnak itt, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában?

- Hogyne – felelte Hubert, s mikor elérte a bejárati csarnok közepét, megfordult. – Varázslást tanítunk! Valójában az európai mágusiskolák elitjéhez tartozunk. – Hubert mintha még csak most vette volna észre a kamerát, kissé félszegen elvigyorodott. – A kontinens távoli részeiből, és még annál is messzebbről is érkeznek hozzánk diákok, hogy, ööö, kitanulják eme ősi, titokzatos szakma minden csínját-bínját. Hogy szert tegyenek, hogy abszorbeálják, hogy, ööö, alámerüljenek a jóslástan, szemfényvesztés, bűvészet, ööö, satöbbi, satöbbi, szóval, e titkos ágak rejtelmeibe.

Prescott kipirult arccal, keményen meredt Hubertre.

- Értem. Igen, tehát elismeri, hogy e falak között valódi mágiát tanítanak?

- Persze, fiatalember. Miért tagadnám?

- Szóval nem tagadja – csapott le Prescott -, hogy a festmények, melyek ennek a helyiségnek a falán is ott sorakoznak, mind mágikus, mozgó portrék? – Körbemutatott a teremben, mire az operatőr megpördült, és gyorsan, de vigyázva a bejárat melletti festmények felé sétált. A hangmérnök lejjebb eresztette a mikrofont, hogy biztosan rögzítsék Hubert minden egyes szavát.

- M-mozgó portrék? – ismételte Hubert döbbenten. – Ó! Ohó, igen! Nyilván rájuk lehet fogni, hogy mozognak. Valóban, például az a kép ott, nem számít, hol áll az ember a teremben, a festmény mindenhová követi őt a szemével. – Hubert, belemelegedve a témába, sejtelmesen megemelte a kezét. – Igen, le sem veszi az emberről a tekintetét!

Az operatőr kihajolt a kamera mögül, és összeráncolt homlokkal meredt az elboruló képű Prescottra.

- Nem erre gondoltam – rázta a fejét a riporter. – Csináljon velük valamit, hogy mozogjanak! Maga is tudja, hogy képesek rá! Maga! – Sarkon fordult, és McGalagonyra bökött. – Maga tegnap elbeszélgetett az egyik portréval az irodájában! Figyeltem magát! Hallottam, hogy a festmény beszélt!

McGalagony arca olyan komikus meglepettséget sugárzott, hogy James, aki a többi diák körében a bejárat előtt, odakint várakozott, alig tudta visszafojtani a nevetését.

- Elképzelni sem tudom, hogy érti, uram – felelte az igazgatónő.

- Miért nem hagyja ki ebből a hölgyet? – lépett Finney az igazgatónő elé, aki egy teljes fejjel magasabb volt nála. – Csak folytassa a mindenre kitérő tényfeltárást, Prescott, és fejezzük ezt be.

Prescott zavarodottan hebegett pár másodpercig, aztán összeszedte magát.

- Oké. Felejtsük el a festményeket. Butaság volt felhozni. – Huberthez fordult. – Felteszem, jelen pillanatban is folyik a tanítás, ugye, Mr. Hubert?

- Hm? – vonta fel a szemöldökét Hubert, s mintha kissé megriadt volna. – Jelen pillanatban? Nos… azt hiszem, igen, de nem számítottam…

- Nem számított rá, hogy kíváncsiak leszünk rá, igaz? – vágott közbe Prescott. – Hát azok vagyunk. A nézőknek joga van tudni, mi folyik itt… az orrunk… előtt.

- A nézőknek? – ismételte Hubert, és a kamerára pislogott. – Ez, ööö, élőben megy?

Prescott lehajtotta fejét, és kissé mintha leeresztett volna.

- Nem, Mr. Hubert. Senki nem mondta el önnek, hogy hogyan működik ez az egész? Felvesszük, megvágjuk, aztán sugározzuk. Miss Sacarhina, ugye ön megértett engem? – Sacarhinára sandított, aki elmosolyodott, majd széttárta a karját. Tátogott pár szót, és tétován a torkára mutogatott. Recreant eközben, ha lehet, tovább szélesítette vigyorát, homlokán verejtékcseppek csillogtak. – Nagyszerű – motyogta Prescott. – Értem. Bámulatos. Tovább! – Kiegyenesedett, és visszanézett Hubertre. – Igen, a nézőink rendkívüli módon kíváncsiak ezekre az úgy nevezett „tantermekre”, kancellár úr. Kérem, vezessen bennünket!

Hubert Delacroix-ra pillantott.

- Mit gondolsz, kedvesem? Jóslástan vagy levitáció?

- Mindkettő ugyanolyan lenyűgöző. Drágám – szólalt meg Delacroix, kissé bizonytalanul formálva a szavakat. Úgy tűnt, még többet is mondana, de hiába mozgott tovább az állkapcsa, száját szorosan összezárva tartotta.

- Ahogy látják, a feleségem nincs túl jól – mosolygott Mr. Hubert bocsánatkérőn. – De minden tőle telhetőt megtesz.

- Kérem, Mr. Hubert, a tantermeket – szólt Prescott nyomatékosan. – Nem tarthatja távol a sajtót, uram.

- Nem, nem, dehogy. Ami azt illeti, még örülünk is a hírverésnek – mondta Hubert, s nyomában a stábbal ráfordult az egyik folyosóra. – Egy olyan rangos intézménynek, mint amilyen mi is vagyunk, néha meglehetősen nehéz a felszínen maradnia. A varázslás elég, ööö, speciális tárgy. Az emberek csupán egy kis részének van hozzá elég türelme és tehetsége, hogy megtanulhassa. Á, itt is vagyunk. Jóslástan.

Prescott fürgén belépdelt a tanterem nyitott ajtaján, nyomában az operatőrökkel és a hangmérnökkel, akik próbáltak lépést tartani vele. Finney a csapat hátulsó részén ácsorgott, és igyekezett olyan közel maradni McGalagony igazgatónőhöz, amennyire csak tudott. Harry és James, a kíváncsiskodó diákok élén, közvetlenül az ajtóban találtak maguknak helyet.

- A diákjaink itt tanulják meg a jövendölés ősi művészetét – jelentette be Hubert ünnepélyesen. A teremben itt-ott tucatnyi diák üldögélt elszórva, és komoran meredt az asztalon maga előtt heverő tárgyra. A helyiség elején, mint valami karmester, Trelawney professzor állt égnek emelt karokkal, a csuklóján lévő számtalan karperec dallamosan csilingelt.

- Figyelem, diákok! – kiáltotta a lehető legtitokzatosabb hangján. – Nézzetek mélyen, nagyon mélyen a mindentudó kozmosz arcába, tanulmányozzátok a végtelen örvénylő mintáját! Olvassátok ki a sorsotokat!

- Teafű! – rikkantotta Finney boldogan. – A mamám is teafűből olvasta ki a turisták jövőjét! Nehéz idők jártak ránk akkoriban. Milyen csodálatos, hogy egy ilyen hagyományt életben tartanak.

- Hagyomány, bah! – fújtatott Trelawney előre lépve, és színpadiasan lebegtetve talárját. – A teafűben meg vagyon írva a természet teljes igazsága, uram. Múlt, jelen, jövő, mind összefonódnak azok számára, akiknek megvan a szemük, hogy lássák!

- Épp ezt mondta a mamám is! – kuncogott Finney.

- Ebből jósolnak? – kérdezte Prescott, miután undorodva belebámult az egyik diák csészéjébe. – Ez nevetséges. Hol vannak a kristálygömbök? Hol maradnak az örvénylő füstnyalábok és kísérteties látomások?

- Nos, ööö, azok is vannak, Mr. Prescott – szólt Hubert. – Igaz, szívem?

- Haladó jóslástan. Második évfolyam. Kétszáz euró laborköltség – felelte Delacroix gépiesen.

- A kristálygömbök miatt – magyarázta Hubert. – Azok nem olcsó holmik. Egyenesen Kínából hozatjuk őket, valódi kristályból készülnek. Persze, az év végén a diákok hazavihetik a sajátjukat, afféle mementó gyanánt.

- Mintha levitációt említett volna – kiáltotta Prescott, és kimasírozott a teremből. Társai csörömpölve, elektromos vezetéket tekergetve követték.

- Igen, valóban. A varázslás legfontosabb ága – felelte Hubert, miközben Prescott után eredt, át a folyosó másik oldalán nyíló tanterembe. – Ezt a tantárgyat kombináljuk az alapszintű bűvészettel. Igen, éppen láthatjuk is.

A helyiség közepén Zane állt, pálcával a kezében. A fal mentén további diákok sorakoztak, és elképedve figyelték, amint Griffendél Godrik mellszobra keresztüllebeg a szobán, láthatóan Zane varázspálcájának mozdulatait követve. Prescott stábja döbbenten sóhajtozott és ámuldozott. Az operatőr leguggolt, és ráközelített a szoborra.

- Ahá! – szólt Prescott izgatottan. – Valódi mágia! Egy gyerek, amint varázsol!

- Ahogy ígértem – mosolygott Hubert büszkén. – Mr. Walker az egyik legjobb az osztályában. Hányadéves is, Mr. Walker?

- Elsőéves, uram – felelte Zane egy boldog vigyorral.

- Kiváló munka, fiam – bólogatott Hubert. – Most mutasson nekünk egy hurkot!

A diákok udvariasan megtapsolták, mikor a mellszobor felemelkedett, és lassan megpördült a levegőben. Aztán hirtelen lepottyant, egyenesen a padló közepére helyezett matracra.

- Ó, de kár, Mr. Walker. Már majdnem sikerült – sajnálkozott Hubert.

- Nem az én hibám volt! – kiáltotta Zane. – A háttérmunkásoké! Ted, te tökfilkó, felrántottad, mikor engedned kellett volna! Hányszor magyarázzam még el?

- Hé! – vágott vissza Ted, és zajosan kicsörtetett a hátsófalnál álló kétajtós szekrényből. Markában nagy köteg drótot tartott, melynek minden szála a szekrény tetején rögzített csigarendszerhez kapcsolódott. – Be akarsz jönni, hogy megnézd, milyen könnyű ezeket itt a sötétben kezelni? Hmm? Különben is, Noah-t hibáztasd! Lassú volt a keresztcsigákkal.

- Mi van? – kiabálta valaki a szekrény mélyéből. – Kész, vége! Legközelebb a színpadon akarok lenni. Tele a hócipőm az „asszisztens” szereppel! Én akarom viselni a kalapot!

- Senki nem visel kalapot, Noah – rázta a fejét Zane.

- Valakinek csak kell viselnie! – kiáltotta Noah, ahogy az arca felbukkant a szekrény sarkában. – Különben honnan tudnák, ki a varázsló és ki az asszisztens?

- Fiúk, fiúk – szólt békítőleg Hubert, és feltartotta a kezét. – Csak egy kalap jut tantermenként, és az itteni kellett Miss Morgansternnek, hogy a nyulas trükköt gyakorolja. Mr. Prescott, Mr. Finney, akarják látni a nyulas trükköt?

- Hát persze! – felelte Finney lelkesen.

- Nem! – kiáltotta Prescott.

Tabitha Corsica előre tolakodott a terem ajtajához. Arca elfojtott dühtől vöröslött.

- Mr. Prescott – kezdte. – Ön…

Hubert lassan Tabitha felé fordult.

- Ez nem megfelelő idő az autogramkéréshez, Miss Corsica.

- Nem autogramért jöttem, „kancellár”… – prüszkölte Tabitha, és felemelte karját, hogy Hubertre mutasson. Kezében egy apró jegyzetfüzetet és egy tollat szorongatott. A mozdulat közepén megdermedt, és a két tárgyra meredt. A jegyzetfüzet rózsaszín borítóján az „Autogramok” felirat díszelgett.

- Később rengeteg ideje lesz még ilyesmire, Miss Corsica. De biztos vagyok, hogy Mr. Prescottnak hízeleg az ön, ööö, érdeklődése.

- Hubert kancellár? – vágott közbe Petra, aki egy nevetségesen felflitterezett asztalon heverő fekete cilinder belsejébe bámult. – Azt hiszem, valami baj van Tapsival. Szoktak a nyulak így a hátukon heverni?

- Ne most, Miss Morganstern – legyintett Hubert elutasítóan. – Mr. Prescott, felteszem, szívesen látnák a félbefűrészelő szobát is, ugye?

De Prescott addigra már nem volt ott. Átfurakodott a hirtelen megnémult Tabitha Corsica mellett, és elindult a folyosón. A stáb sietve utána iramodott, ahogy a férfi mindegyik terembe benézett, aztán továbbindult. A folyosó végén diadalmas kiáltást hallatott, és intett a stábnak, hogy csatlakozzanak hozzá a legutolsó teremben.

- Itt van! – kiáltotta Prescott vadul mutogatva. A tömeg beszivárgott utána a helyiségbe, mögöttük pedig ott tolakodtak a vigyorgó diákok. – A saját szemükkel láthatják! Egy szellemtanár! Vegyél fel mindent, Vince! Bizonyíték a halál utáni életre!

Ez alkalommal elmaradtak a meglepett sóhajok. Vince közelebb húzódott, és egyik kezével folyamatosan a kamera fókuszát állítgatta.

- Á, igen. Binns professzor – jelentette be Hubert boldogan. – Köszöntse a vendégeinket!

Binns professzor nagyokat pislogott bagolyszemeivel, s közben végigmérte az összegyűlteket.

- Üdvözlet! – szólt vékony, távoli hangján.

- Ez csak egy füstre kivetített kép – mondta Vince, az operatőr.

- Na, igen – ismerte be Hubert kissé védekezően. – Általában nem nézik olyan közelről. A diákok itt hátul szoktak ülni. Nagyon titokzatos és természetfeletti érzetet kelt.

A tanteremben ücsörgő diákok közül Ralph szólalt meg panaszos hangon, szavait az operatőrhöz intézte.

- Tisztára lerombolja a hatást. Ne rontsa már el más örömét!

- Üdvözlet! – ismételte Binns, és újra végignézett a társaságon.

- Lehetetlen! – ordította Prescott dühösen, és a terem elejébe rohant. – Ez egy szellem! Tudom, hogy az!

- Ez csak egy kivetített kép, Martin – eresztette le Vince a kamerát. – Már láttam ilyet. Még hozzá nem is a legjobb munka. Hallani a projektort. Ott van, az asztal alatt. Itt meg, látod ezt? A száraz jég, amivel a füstöt állítják elő.

Finney az ajtóban megköszörülte a torkát.

- Ez egyre kínosabb, Mr. Prescott.

- Üdvözlet! – mondta Binns professzor.

Prescott szinte őrjöngve perdült meg, s nyilvánvalóvá vált, hogy kezdi elveszteni a józan eszét.

- Nem! – kiáltotta. – Ezt csak megrendezték! Az ő hibája! Mindnyájukat át akarja verni! – mutogatott Hubertre.

- De hát éppen ezt tesszük itt – felelte Hubert udvarias mosollyal. – Szemfényvesztésben utazunk. Habár, mi jobb szeretjük az „illúzió” kifejezést, ha nem bánja.

- Varááááázslat – mondta hirtelen Delacroix ostoba arckifejezéssel, s szörnyű vigyorra húzta a száját.

- Látom én, hogy miben sántikálnak – folytatta Prescott még mindig Hubertre mutatva, majd McGalagonyra bökött, azután pedig az egyre csak a fejét rázó Sacarhinára és Recreantre. – Őrültnek akarnak beállítani! A közönségem jobban ismer engem annál, és a társaim is. Nem rejthettek el mindent! Mi van a mozgó lépcsőkkel? Vagy az óriásokkal? Hmm? Vagy a…?

Prescott hirtelen elhallgatott, ujja megdermedt a levegőben. Szemei egy pillanatra a távolba révedtek, majd alattomos vigyor terült szét az arcán. – Tudom már. Ez lesz az! Vince, Eddie, meg a többiek is, utánam!

Hubert sietve a nyomukba szegődött, ahogy a stáb csörögve és lökdösődve utat tört magának a diákok sorfalában.

- Hová megy, Mr. Prescott? Ha még emlékszik, én vagyok a túravezető. Bárhova elviszem, ahová csak akarja.

- Igen? – pördült meg Prescott. A kíváncsi diákok és a stáb rögtön kettéváltak, így a riporter szemtől szembe került Huberttel. – Megmutatná nekem… – hatásszünetet tartott, és közben felszegte állát – a garázst?

- A… – kezdte Hubert, majd nagyokat pislogva McGalagony professzorra sandított. James érezte, hogy Harry szorítása erősödik a vállán. Valami baj volt. – A… garázst? – ismételte Hubert, mintha valami számára ismeretlen szót ízlelgetne.

Prescott vigyora vérszomjassá vált.

- Ahá! Erre nem készültek fel, igaz? Igen, én magam hosszú sétát tettem a birtokon ma reggel, míg maguk idebent szorgoskodtak. Belestem ide-oda, és láttam ezt-azt. Van egy garázsuk – fordult a kamera felé – amely átnyúlik téren és időn, és valamiféle mágikus kaput képez egy másik helyre, mely több ezer kilométerre található innen! Amerikába, ha találgathatok. A saját szememmel láttam. Odabent jártam, és éreztem annak a távoli helynek a levegőjét. Láttam odaát a napfelkeltét, míg ideát már magasan járt a nap az égen. Ott nem volt trükk, sem illúzió. Ezek az emberek megpróbálják elhitetni magukról, hogy egyszerű szemfényvesztők, ám én kitartok állításom mellett, hiszen a saját két szememmel láttam, hogy a mágia, amit itt művelnek, tisztán és egyszerűen természetfeletti. Most pedig bebizonyítom! – Prescott sarkon fordult, és céltudatosan megindult a bejárati csarnok irányába. Harrynek sikerült Hubert mellé sodródnia, de nem sikerült felkeltenie a férfi figyelmét.

- Mr. Prescott! – kiabálta túl Hubert a mostanra zavarodottan morajló tömeget. – Nagyon kérem, hagyja, hogy… Mr. Prescott! Ez felettébb szabályellenes!

Prescott kivezette stábját az előcsarnokból, majd keresztül az udvaron. A diákok egyre többen lettek, és már nem tudtak olyan csendben haladni, mint eddig. Kívülről már mindegyikük látta az Alma Aleron-iak garázsát, de még nagyon kevesen jártak benne, vagy látták, hogy mit rejt. A rengeteg aggodalmas és kíváncsi sugdolózás összeadódva tompa morajjá dagadt.

- Ez rosszul is elsülhet, James – mondta Harry halkan a fiának.

- Mit tehetnénk?

Harry csak a fejét rázta, és Prescottot figyelte, amint az befordult a sarkon, és célba vette a tópartra néző sátrat. A sátor bejáratánál aztán megfordult, és türelmesen várta, hogy a stábja elhelyezkedjen, föléje lógassák a mikrofont, és egy hatalmas, fehér ernyővel megvilágítsák az árnyékos oldalát. Prescott is helyezkedett egy kicsit, hogy a legjobb szögből vegye a kamera, s közben Vince leguggolt, és beállította a fókuszt. Jamesnek el kellett ismernie, hogy drámai perceket éltek meg.

- Hölgyeim és uraim – kezdte Prescott, és kissé megemelte természetes szónoki hangját. – Stábom és én, és persze önök is a készülék előtt, tanúi lehetünk egy gondosan kidolgozott átverés bukásának. Ez nem egy egyszerű iskola, mely bűvészmutatványokra és kártyatrükkökre okít. Nem, én tanúja voltam, hogy e falak között valódi varázslás folyik, annak is a legmeghökkentőbb, vérfagyasztó fajtája. Láttam kísérteteket és igazi, lebegő tárgyakat. Láttam olyan ajtókat, melyek egyszer csak, mágikus módon, előbukkantak az egy pillanattal korábban még teljesen szilárd kőfalból. Láttam szörnyeket és óriásokat, olyan dolgokat, melyet ép ésszel alig lehet felfogni. Ma a bolondját járatták velünk, megtévesztett bennünket egy csapat boszorkány és varázsló – igen, jól hallották, valódi boszorkányok és varázslók -, akik azt hitték, holmi trükkökkel lóvá tehetnek minket. De most feltárom a kastély igazi természetét. E mögött a sátorlap mögött olyasfajta mágia lapul, mely megdöbbenti és ámulatba ejti majd önöket. Miután lehull a lepel az igazságról, Mr. Randolph Finney, a Brit Különleges Rendőrség nyomozója teljes körű, hivatalos eljárást indít eme intézmény ellen, melybe több hivatalos szerv is beszáll, szerte Európából. A mai napot követően, hölgyeim és uraim, az életünk soha nem lesz olyan, amilyen volt. A mai napot követően egy olyan világban fogunk élni, melyben minden kétséget kizáróan tudni fogjuk, hogy a boszorkányok és varázslók valóságosak, és köztünk járnak.

Prescott szünetet tartott, hagyta, hogy szavainak visszhangja a kábult tömeg legtávolabbi sarkába is eljuthasson, aztán arra fordult, ahol McGalagony, Hubert, Sacarhina és Recreant várakozott. Finney az igazgatónő mellett állt, szemöldökét összevonta tágra nyílt szeme felett.

- Mr. Hubert – kiáltotta Prescott. – Volna olyan szíves, és kinyitná nekünk az ajtót? Ez az utolsó esélye, hogy jót cselekedjen.

Hubert komolyan meredt Prescottra.

- Meg kell kérnem, hogy ne tegye ezt, Mr. Prescott!

- Nyissa ki, vagy én teszem!

- Mindent tönkre tesz, uram – mondta Hubert. Mellette Delacroix minden eddiginél eszementebben vigyorgott.

- Csakis a titkukat teszem tönkre, Mr. Hubert. A világnak tudnia kell, mi van a sátorlapok mögött.

Hubert mintha odafagyott volna a helyére. Úgy tűnt, nem teszi meg, de aztán előre lépett, és lehajtotta a fejét. A tömegben több helyen felhördültek és levegőért kapkodtak. Prescott félreállt, és közben diadalmasan a kamerába pillantott. Hubert a sátor elé sétált, és ott megállt. Nagyot sóhajtott, aztán felnyúlt a sátor bejáratának széles szárnyait összetartó csomóhoz. Prescott felé fordította a fejét, majd egy szörnyű pillanattal később meghúzta a kötelet. A csomó kioldódott, és a szárnyak, mint egy virág szirmai, szétnyíltak, majd a sátor két oldalán lévő merevítő rudakhoz csapódtak. A tömeg felzúdult, aztán hosszú, zavart csönd támadt.

James belesett a sátorba. Először nem tudta kivenni, mi van bent, mert elég sötét volt a belső tér, de azt rögtön látta, hogy a repülő járművek eltűntek. A sátor belsejének nagy részét egyetlen, hosszúkás forma töltötte be. Pár ember, akik az első sorokban álltak, kuncogni kezdtek, majd mennydörgő kacagás szakadt ki a diákokból.

- Hát tessék! – mondta Hubert, aki még mindig Prescottra meredt. – Tönkretette a titkot. Ez lett volna a nagy finálé. Azt kell mondjam, uram, önnek semmi humorérzéke. – Hubert végre odébb lépett a sátor bejáratából, így az operatőrök is láthatták, mi van odabent. Kis, színes karácsonyi fények villogtak egy nagy, papírmaséból készült repülő csészealj körül. Az oldalára festett fekete betűk jól látszottak a villózó fényben.

- Nem szívesen mondom, Mr. Lupin – fordult Hubert Ted felé -, de elírta a „marslakó”-t. Milyen szörnyen kínos!

Folytatása következik
január 21-én

Nem messze tőle valaki felnyögött.

- Hol… hol vagyok? Miért van olyan érzésem, hogy nem egy csésze kávét és egy kandallót fogok látni, ha kinyitom a szemem?

- Zane – szólalt meg James, miközben remegő tagokkal feltápászkodott. – Jól vagy? Hol van Ralph?

- Itt vagyok – mormolta Ralph. – Épp csak leltárt készítek, hogy minden csontom és testfunkcióm megvan-e még. Eddig semmi riasztót nem találtam, kivéve, hogy Szent Lokimagusnál is jobban ki kellene mennem.

James fellépdelt a barlang teraszos padlózatán, a bejárathoz. A kora reggeli halovány és szürke napfény épphogy csak át tudta törni magát a szigetet borító bokrok és fák sűrű ágai között. Zane és Ralph bizonytalanul talpra küzdötte magát.

- Merlin eltűnt – mondta James, miután körbenézett. – Jacksont és Delacroix-t sem látom. – Megborzongva lépett át Jackson kettétört pálcája felett.

- Szóval tévedtünk vele kapcsolatban, mi? – szólt Ralph.

- Elég sok mindenben tévedtünk – bólintott James.

Zane nagyokat nyögve masszírozta az oldalát.

- Mindent egybevetve nem is voltunk olyan rosszak. Majdnem sikerült megakadályozni Merlin visszatértét, hála egy jókora husángnak, meg a macskaszerű reflexeimnek. – Hangja furcsán élettelennek tűnt a barlang tompa visszhangjában, ezért inkább elhallgatott. A három fiú megtalálta a nyílást, amely visszavezetett a sárkányfej hídra, keresztültörték magukat pár jócskán elburjánzott futónövényen, melyek szinte teljesen elzárták a kijáratot, és kimásztak a pirkadatba. A híd nagy része összeomlott, és mostanra szinte semmi hasonlóságot nem mutatott a félelmetes sárkányfejjel. Az erdőt szegélyező tópart nyirkos volt a hajnali harmattól.

- Odanézzetek! – mutatott előre Ralph. Nyomok látszottak a friss, csúszós sárban.

- Két ember lehetett. Nem az iskola irányába mentek – mondta Zane, miután lehajolt, és közelebbről is megvizsgálta a lábnyomokat. – Gondoljátok, hogy az egyikük Merlin lehetett?

James megrázta a fejét.

- Nem. Merlinen nem volt cipő. Szerintem ez Jackson és Delacroix nyoma. Valószínűleg Delacroix ment el először, aztán Jackson, amint tudta, követte. Ráadásul, van egy olyan érzésem, hogy Merlin nem hagy nyomot, hacsak nem készakarva.

- Remélem, Jackson felaprítja azt a szipirtyót, amint elkapja – szólt Zane, de hangja erőtlenül csengett.

- Én inkább azt remélem, hogy Delacroix nem aprítja fel őt – jegyezte meg Ralph zordan. – Ti is láttátok, mire volt képes a pálcájával.

- Ne is emlékeztess rá! – motyogta James. – Gondolni sem akarok erre.

Lassan megindult befelé az erdőbe, nagyjából abba az irányba, ahol Prechkát hagyták, de valójából teljesen céltalanul. Volt egy elég konkrét elképzelése arról, hova mehetett Merlin, és erről csakis ő, James tehet. Delacroix a segédjének nevezte, kihasználta őt, és ő semmit nem tett ez ellen. Sőt, a boszorkány kezére játszotta a köpenyt. Delacroix-nak igaza volt. Neki még a kisujját sem kellett megmozdítania. Való igaz, a végére nem épp a tervei szerint alakultak a dolgok, de ez mit sem jelentett. Egy magányosan bolyongó Merlin veszélyesebb lehet, mint egy olyan, aki a Haladó elem tagjaihoz csapódott. Ők legalább a tisztelet látszata mögül megpróbálták volna kordában tartani. Merlin más korból származott; egy sokkal egyenesebb és halálosabb korból. Majd összepréselte a ránehezedő bűntudat és elkeseredettség, ahogy lassan baktatott. Zane és Ralph némán követte.

Prechkának nyoma veszett, habár James ezen nem lepődött meg túlságosan. Lábnyomai megkövesedett dinoszaurusz-csapásként rajzolódtak ki a harmatos talajon. A fiúk dideregve, átázott nadrágszárral, szó nélkül követték a kitaposott ösvényt. Az erdőre sűrű köd telepedett, alig pár fekete fatörzsre és bokorra korlátozva a környezetüket. Miközben sétáltak, a köd lassanként elvékonyodott, utat engedett a felkelő nap fényének, végül kezdett teljesen felszállni. Az ébredező rengeteget madárdal és láthatatlan teremtmények neszezése töltötte be. Aztán, váratlanul, őket szólongató távoli hangok csapták meg a fülüket.

- Hé! – torpant meg Zane, és hallgatózni kezdett. – Ez Ted!

- És Sabrina! – tette hozzá Ralph. – Mit keresnek itt? Hahó! Erre!

A három fiú megállt, és hívogatni kezdte a két Bajkeverőt, akik kiáltozással és huhogással válaszoltak. Hatalmas árny bontakozott ki a ködből, amint majdhogynem kecsesen tört egyre előrébb a fák között.

- Gróp! – nevetett fel Zane, és az óriás elé futott.

- Úgy festetek, mint egy rakás inferi maradék – kiáltott le Ted Gróp válláról. – Az egész éjszakát idekint töltöttétek?

- Hosszú történet, de igen – felelte Zane. – Tömören: Merlin visszatért, a vudukirálynő szökésben van, Jackson pedig végig a jófiúk közé tartozott. Delacroix után eredt, de hogy milyen sikerrel, azt nem tudni.

- Van még odafent három hely, Gróp? – szólt Ralph reszketve. – Ha még egy lépést meg kell tennem, itt esek össze holtan.

Gróp letérdelt, a három fiú pedig felmászott a hátára, és letelepedett Sabrina és Ted mellé. Mielőtt mászni kezdett volna, James kipróbálta a jobb karjának csuklóját és ujjait. A fájdalom elmúlt, és a csontok ismét szilárdnak és egyenesnek tűntek. Lefejtette magáról a sínt, és a gézt beletömködte a zsebébe.

- Hogy jutottatok ki? – kérdezte James Tedet, mikor Gróp szalmaszerű hajába kapaszkodva elhelyezkedett a fiú mellett. – Azt hittem, mind házi őrizet alatt álltok.

- Az este volt – vont vállat Ted. – Azóta kész káosz van a suliban. Merlin felbukkant az éjszaka közepén, és – komolyan mondom – az a fickó aztán tudja, milyen a hatásos belépő.

- Prechka hátán érkezett az udvarra, és berúgatta vele a bejárati ajtót – vette át a szót Sabrina. – Nyilván beszél óriásul, mert valahogy sikerült Prechkát nagyon feldühítenie. Aztán, mikor lemászott róla, Merlin egyszerűen elaltatta őt. Még most is ott hortyog a főbejárat mellett, mint valami gigantikus mosogatórongy.

- Mindnyájan felébredtünk, mikor hallottuk a beszakadó nagykapu hangját – folytatta Ted. – Utána a feje tetejére állt a világ. Pizsamás diákok rohangáltak ide-oda, és próbálták kitalálni, mi történt. Már addig is elég feszült volt a hangulat amiatt a Prescott miatt, mivel  még mindig a birtokon volt, és senki nem tudta, mire készül. Erre beállít ez a nagydarab pasi, aki akkora, mint egy hegy, úgy öltözik, mint egy druida és a Télapó édes gyermeke, keresztül-kasul bejárja az iskolát, és menet közben egy pillantással mindenkit elaltat, a hatalmas botjával meg úgy kopácsol, hogy az egész környék beleremeg. De a legcifrább még csak eztán jött, mikor megpillantotta Hóborcot!

- Mi történt? – kérdezte Zane reménykedve. – Hóborc megdobálta málnával, mire Merlin állólámpává változtatta, vagy mi?

- Nem – felelte Sabrina. – Hóborc csatlakozott hozzá! Nem úgy tűnt, mintha önszántából cselekedne, de ez nem számít. Merlin megállt, mikor észrevette Hóborcot, és beszélni kezdett hozzá. Senki nem tudja, mit mondott neki, valami nagyon furcsa virágnyelven beszélt. Attól féltünk, Hóborc ostobaságot követ el, és mindannyian kapunk azzal az óriási bottal, de Hóborc csak elvigyorodott, de nem a szokott vigyorával. Olyasfajta vigyorral, amit a házi manók arcán is látni, mikor a gazdájuk sűrűbben náspángolja el őket egy serpenyővel, mint ahányszor rájuk néz. Rengeteg fog, de semmi vidámság. Aztán Hóborc villámgyorsan lent termett a fickó mellett. Halkan beszélgettek még néhány másodpercig, azután Hóborc megindult, de épp csak olyan gyorsan, hogy Merlin követhesse. Gondolom, Merlin el akart jutni valahova, Hóborc pedig elvezette oda.

- Hóborc? – hitetlenkedett Ralph.

- Tudom – bólogatott Ted. – Ez nem természetes. Innen tudtuk, hogy nem akárkivel állunk szemben. Addigra a legtöbb Bajkeverő már kitalálta, hogy Merlin az, de csak ekkor lehettünk biztosak.

- Na és hová mentek? – kérdezte James halkan.

- A Sylvven toronyba – felelte Sabrina. – Legalábbis régen így hívták. Már régóta nem használta senki. Állítólag ott várja a „tárgyalást a pendragonnal”, bármit is jelentsen ez.

- Nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek – jegyezte meg Zane.

- Szerintünk sem – mondta Ted. – Úgy látszik, azt hiszi, ez a pendragon valamiféle király vagy vezető. Ez valami középkori kihívás, vagy ilyesmi. McGalagony mindenesetre összehívta a tanári kart, hogy beszéljenek Merlinnel, akkor vette észre, hogy Jackson professzornak és Delacroix-nak nyoma veszett. Aztán megindult a szóbeszéd, hogy te is eltűntél a gyengélkedőről, James. A következő, amiről tudunk, hogy McGalagony utánatok küldött bennünket. Túl elfoglalt volt, hogy maga induljon a keresésetekre, de biztos volt benne, hogy ha valaki elő tud keríteni benneteket, azok mi vagyunk. Úgy tűnt, gyanítja, hogy nektek, hármatoknak köze van ehhez a „pokoli zűrzavarhoz”, ahogy ő fogalmazott. Gyanakvó az öreglány, mi?

Épp mikor Ted elhallgatott, Gróp végre kilépett velük az erdőből. A kastély ragyogni látszott a felkelő nap fényében, ablakai, fittyet hányva a mögöttük zajló felfordulásra, vidáman szikráztak. Az Alma Aleron-iak garázsa némán álldogált az udvaron, ajtóit gondosan lezárták éjszakára. Jamesnek eszébe jutott a garázs roxforti és philadelphiai oldala közti időkülönbség, és tudta, hogy az az oldal valószínűleg még javában alszik. Mikor Gróp a kastély bejárata felé vette az irányt, Ted megkérte, hogy eressze le őket a földre.

- Szép munka, Gróp! – lapogatta meg kedvesen Sabrina az óriás hatalmas vállát. – Menj csak, pihenj le Prechka mellé!

Gróp egyetértően morgott valamit, aztán az óriásnőhöz lépkedett, aki valóban hangosan horkolt a kastélyba vezető lépcsősor lábánál. A masszív, fából készült ajtószárnyak kiszakadtak helyükről, és egy-egy zsanérjukon lógva dőltek be a hátborzongatóan üres és néma előcsarnokba. Mikor beléptek, Ralph levegő után kapott, megragadta James karját, és előre mutatott. Nem messze az ajtótól Mr. Recreant és Miss Sacarhina hevert a padlón. Mindkettejük szeme üvegesen meredt a mennyezetre, szájuk kényszeres vigyorra húzódott. A szétvetett karokkal heverő Sacarhina bőre krétafehérségűnek látszott a reggeli fényben.

- Meg… meghaltak? – hebegte Ralph.

Ted könnyedén belerúgott Recreant lábába.

- Nem. A bőrük még meleg, és lélegeznek is, csak nagyon, nagyon lassan. Valószínűleg éppen itt voltak az előcsarnokban, amikor Merlin megérkezett. Úgy tűnik, üdvözölni akarták, de ő valahogy kiütötte őket. Több tucat diákot elaltatott, de ennek a kettőnek spéci fagyasztómódszert tartogatott. Mi csak arrébb húztuk őket, hogy az erre járóknak ne kelljen átmászniuk rajtuk. – Vállat vont, aztán ügyet sem vetett többé a mozdulatlanul fekvő alakokra, a lépcsők felé vezette a csapatot.

- Hol van ez a Sylvven torony? – kérdezte James, miközben újabb és újabb folyosókon siettek végig.

- Az a legmagasabb torony a kastély legrégebbi szárnyában. És a legkeskenyebb is – felelte Ted, és hangja szokatlanul komoran csengett. – Mostanában nemigen használják, csak néha csillagvizsgáláshoz. Túl magas, és nehéz feljutni. Petra szerint valamikor nagyon régen fontos része volt a kastélynak. Minden kastélynak volt egy, ami semleges zónaként szolgált, mint valami általános nagykövetség. Itt tartották a háborúzó nemzetek és királyságok közötti tárgyalásokat. Az egyik király az egyik oldalon foglalt helyet, az ellenséges pedig a másikon. Négy-négy tanácsadó tarthatott velük, de a többieknek lent kellett várnia. Előfordult, hogy háborúk dőltek el azon a helyen, néha úgy, hogy az egyik király megölte a másikat, és mindenki szeme láttára ledobta a holttestet a mélybe.

James belső szervei mintha vad táncot jártak volna.

- Na és ki van odafent vele?

- Nem t’om – vonta meg a vállát Ted. – Minket akkor küldtek ki értetek, mikor McGalagony még csak összegyűjtötte az embereket. Felteszem, maga akart szembenézni vele. Ha engem kérdeztek, eléggé be volt pörögve.

Az öt fiatal átsétált egy széles, alacsony boltív alatt, s ezzel beléptek a kastély legrégebbi és legritkábban használt szárnyába. Pár kanyargós, keskeny folyosóval később belefutottak az első emberekbe is. Diákok tolongtak a folyosón, felsorakoztak a fal mentén, és fojtott hangon beszélgettek. Végül Ted bevezette őket egy kerek alapterületű, nagyon magas terembe. A plafon olyan magasan volt, hogy beleveszett a teret betöltő, ködszerű félhomályba. A földszint zsúfolásig volt izgatottan pusmogó diákokkal. A fal mentén fából készült, roskadozó csigalépcső futott a plafon irányába. Miután sebtében felpillantott, Ted rálépett a lépcsőre, és elindult felfelé. James, Zane, Ralph és Sabrina követték.

- McGalagony odafent van… vele? – kérdezte Ralph. – Na és, ööö, milyen jó?

- Ő az igazgatónő – felelte Sabrina komolyan. – Épp eléggé.

- Remélem is – szólt James halkan.

A hátralévő utat csendben tették meg. Elég sokáig tartott, és James a végletekig kimerült, minden tagja sajgott, mire felértek. Ralph erősen zihált mögötte, és két kézzel kapaszkodott a vastag, rozoga korlátba, úgy húzta magát egyre feljebb. Végül a lépcső egy nagy szobába vezetett, mely betöltötte a torony legfelső szintjét. Alacsony helyiség volt, levegője áporodott, és az évszázadok porától, valamint bagoly- és galambürüléktől nehéz. A falon minden irányba keskeny ablakok sorakoztak, beeresztve a reggeli napfény vékony szeleteit. Jó néhány ember jelen volt, habár egyikük sem az igazgatónőnek vagy Merlinnek bizonyult.

- James – hallatszott egy bizalmaskodó hang, majd egy kéz ereszkedett a fiú vállára. – Mit keresel te itt? Attól tartok, nincs most itt helyed.

- Kérették őt, Lumpsluck professzor – szólt Sabrina, amint ő is felért a lépcsőn. – Az igazgatónő maga kérte, hogy hozzuk ide őt, Ralphot és Zane-t. Azonnal fel kell menniük.

- Fel? – szuszogta Ralph. – Még van? Ez nem a teteje?

- Á, Mr. Deedle – mérte végig Ralphot Lumpsluck. – Igen, attól tartok, még van, de már csak egy kicsi. Éppen felettünk vannak. Egészen biztos ebben, Miss Hildegard? Az nem épp gyermekeknek való hely.

Jamesnek úgy tűnt, Lumpsluckot kissé kellemetlenül érinti, hogy ő, Ralph és Zane felmehetnek, míg Lumpslucknak, magának idelent kell maradnia.

- Ön is ott volt a szobában, mikor az igazgatónő a keresésükre küldött bennünket, professzor – mondta Ted, s hangjába némi szigorúságot csempészett.

- Valóban – nyugtázta Lumpsluck, mintha ez a tény vajmi keveset bizonyítana.

- Hagyja, hadd menjenek, Horatius – szólalt meg Flitwick professzor, aki az egyik ablak melletti padon gubbasztott. – Ha kérették őket, hát kérették őket. Nem hinném, hogy idelent velünk nagyobb biztonságban volnának, ha az a vadember egyszer győzedelmeskedik.

Lumpsluck Jamesre meredt, aztán, látható megerőltetéssel, ellágyította arckifejezését. Ralphhoz fordult, és mereven megveregette a vállát.

- Aztán ne hozzon ránk szégyent, Mr. Deedle.

Ted a fapadlóból kiemelkedő, és a plafonba vágott csapóajtóhoz vezető kőlépcső felé intett. James, Ralph és Zane tétován indultak meg a kopott lépcsőfokokon. A csapóajtó nem volt bezárva. James feltolta azt, majd mit sem törődve vele, hogy a rátörő éles napfény egy pillanatra elvakította, felkapaszkodott a torony tetejére.

Az majdnem pontosan olyan méretű és formájú volt, mint a Barlangmenedék, teljes egészében kőből készült, kivéve a közepén lévő fapadlót, amelyből a csapóajtó is nyílt. Körben márványoszlopok sorakoztak, habár tetőnek nyoma sem volt. A reggeli napfény elárasztotta a torony tetejét, s vidáman szikrázott a fehér márványon és a kőbe faragott teraszokon. Merlin alig pár méterre ült, és onnan meredt a három fiúra, amint azok kimásztak a meleg napfényre és lenge szellőbe. Arcát mintha sziklából faragták volna, teste mozdulatlan volt, mindössze a szeme moccant, ahogy őket figyelte.

- Mr. Potter – csendült fel az igazgatónő hangja. – Mr. Walker és Mr. Deedle. Köszönjük, hogy csatlakoztak hozzánk. Kérem, foglaljanak helyet a balomon! Hamarosan önök is sorra kerülnek.

James megfordult, ahogy Zane a helyére eresztette a csapóajtót. McGalagony mögöttük ült, szemközt Merlinnel. Lángvörös talárt viselt, sokkal ünnepélyesebbet és kirívóbbat, mint amilyenben James valaha is látta. A ruhától egyszerre tűnt fiatalabbnak és ijesztőnek, akár egy zsarnok királynő. A székek, amelyekben ő és Merlin ültek, a legalsó terasz kövébe voltak ágyazva, így mindketten a középen lévő fa padlórész fölött nézhettek a másikra. McGalagony balján, a legmagasabb szint mentén négy másik, kevésbé díszesen faragott szék sorakozott. Azokon Neville Longbottom, Franklyn professzor és Harry Potter foglaltak helyet.

- Apa! – nyögte James, és egy megkönnyebbült, boldog mosoly jelent meg arcán. Felszaladt a lépcsőn az apjához.

- James – mondta Harry komor, halk hangon. – Azt mondták, elvesztél. Nagyon aggódtunk miattad. Magam indultam volna a keresésetekre, de alig pár perccel a megérkezésem után kaptuk a hírt, hogy megtaláltak benneteket.

- Honnan tudták meg? – vonta össze szemöldökét Ralph.

Harry felvillantotta szokásos félmosolyát, és felmutatott egy Weasley gumikacsát. Annak alján Ted kézírásával a következő szöveg állt: megvannak! Mindjárt ott leszünk!

- Ez itt Petra Morgansterné, de azt mondta, az ötlet tőletek származik. Ügyes.

- Sajnálom, hogy elvettem a térképet és a köpönyegedet, apa – hadarta James. – Tudom, hogy nem szabadott volna. Jól összekutyultam a dolgokat. Merlin visszatért, és csakis az én hibámból.

Harry jelentőségteljesen a tér közepén álló két székre szegezte a pillantását.

- Ne légy túl kemény magadhoz, fiam! Rengeteg időnk lesz még ezt megbeszélni, most azonban vannak más ügyek is.

James visszafordult az igazgatónő és Merlin felé. A jelenlétük egészen kiment a fejéből az apja viszontlátása okozta izgalom és öröm közepette.

- Igaz. Bocsánat.

A három fiú a legfelső szinten maradt, Harry, Neville és Franklyn mellett. James még csak most vette észre, hogy a torony tetejének túlsó felét meglepően sok madár és kisállat töltötte be, melyek mindegyike Merlint bámulta. Voltak ott baglyok, galambok, hollók és még néhány sólyom is, mind ott ücsörögtek a tető peremén végigfutó alacsony falon, a négy faragott szék egyikén vagy a felső két teraszszint padlóján. Közöttük, szintén a szakállas férfira meredve további, oda nem illő állatok ültek, amelyekben James az iskola diákjainak kedvenceire ismert. Varangyok és patkányok lökdösődtek a madarak között, s még Zane macskája, Tappancs is jelen volt. Az első sorok egyikében foglalt helyet, fekete-fehér orra meg-megrándult, ahogy a levegőbe szaglászott.

- Mit is kezdett mondani az előbb, Longbottom professzor? – szólt McGalagony, de pillantását még mindig nem vette le Merlin hatalmas, mozdulatlan alakjáról.

Neville összerezzen, majd felállt.

- Csupán az ellenvetésemet kívántam kifejezni azt illetően, hogy ön és ez a… behatoló, aki erőszakkal tört be ebbe az iskolába, ki tudja, milyen szörnyű célokkal fejében, egy olyan nyelven beszélnek, amit mi, az ön mindenkori segítői és barátai, nem értünk, s így nem tudunk követni. Ez, és az ön, el kell ismernem, meglepő ruházata… nos, bizonyára el tudja képzelni, hogyan is fest ez a mi szemünkben.

- Elnézését kérem, Mr. Longbottom, és az önökét is – felelte McGalagony, és végre elszakította tekintetét Merlinről, hogy végignézzen a balján sorakozókon. – Megfeledkeztem magamról. Ez az úriember a formalitások és rituálék korából érkezett hozzánk. Úgy járultam eléje, ahogy arra számított, a rangomnak megfelelő szertartási talárban. Attól tartok, mikor először találkozott velünk, azt feltételezte, mi mind, beleértve jómagamat és a tanári kar többi tagját, csupán jobbágyok vagyunk, akik valamilyen módon átvették a kastély irányítását. Az ő idejében felettébb illetlen dolog egy pendragontól, hogy olyan színtelen holmiban jelenjen meg, mint amilyennek a mi talárjainkat tartja. Ami a nyelvet illeti…

- Beszélhetek a szolgái nyelvén, ha úgy kívánja, pendragon – vágott közbe Merlin mély, megnyerő hangján. – Habár, hogy miért szándékszik egyenlőként beszélni velük, holott vesszőzést érdemelnének az effajta szemtelenségért, nem igazán értem.

McGalagony felsóhajtott és behunyta szemét. James úgy vélte, az ilyen félreértések már jó ideje terítéken lehettek.

- Ők a segítőim, nem az alattvalóim, uram. Félek, ismét emlékeztetnem kell önt rá, hogy ez itt más kor. Nem egy királyság pendragonja vagyok, hanem csupán egy kis területé, ameddig ebből a toronyból ellát. De igen, kérem, beszéljünk úgy, hogy mindenki megértse.

- Ahogy kívánja, asszonyom – felelte Merlin. – Akkor, felteszem, az összes tanácsadója jelen van, igaz?

- Igen. James Potter, Ralph Deedle, Zane Walker – szólt az igazgatónő, bemutatva a fiúkat. – Ez az ember azt állítja, hogy ő Merlinus Ambrosius, aki szellemszolgája és öt másik ember közreműködésével visszatért a nemlétből az emberek világába. Mit tudnak erről mondani?

James olyan részletesen és őszintén, ahogy tőle telt, elmesélte, hogyan egyesítették a három relikviát a Barlangmenedékben. Azt sem hagyta ki, hogy Jackson professzor meg akarta védeni a köpenyt, hogy távol tartsa a Menedéktől, és meghiúsítsa Madame Delacroix tervét, de James akaratlanul keresztbe tett neki.

- Az én hibám volt – fakadt ki. – Ralph és Zane csak azért segítettek, mert rábeszéltem őket. Meg akartam… azt hiszem, én csak meg akartam menteni a világot. De végül mindent tönkretettem. Sajnálom.

McGalagony arca nyugodt maradt, de leolvashatatlan, ahogy James befejezte mondókáját. A fiú lehajtotta fejét, de egy pillanattal később érezte, hogy az apja a vállára teszi kezét. Felsóhajtott.

Merlin végigfuttatta tekintetét a torony tetején összegyűlteken, aztán lassan megtöltötte tüdejét.

- Látom, Austramaddux terve sokak törekvésével visszaélt; jókéval és rosszakéval egyaránt. Azonban, úgy vélem, e fiú tanúvallomása után már nem férhet kétség a személyazonosságomhoz. Akkor hadd ismételjem el: úgy tűnik, szörnyű lejárató kampány és hazugságok áldozata lettem. Láthatóan elfogadott ténnyé lett, hogy a saját időmben önfejű és gyalázatos teremtmény voltam, öncélú szövetségek és végtelen alattomosság embere. Ezekben a leírásokban nincs több igazság, mint abban, hogy ez az általatok leírt Voldemort csak előnyére szolgált a történelemnek. Nem voltam gonoszabb, mint amilyen gonosz egy vihar lehet. Csak akkor öltem, ha nem volt lehetőség bűnbánatra vagy foglyok ejtésére. Csupán azoktól gyűjtettem be az adót, akik megérdemelték, hogy fizessenek, és még akkor is, kincseim harmada a szegényeké és templomoké lett. Nem rémít, hogy olyan szánalmas teremtmények kutattak utánam, akiket önök „gonosznak” hívnak, noha a gonoszságuk, akár egy gyertya a fáklyához, úgy viszonyul az én koromban lévő gonoszokhoz.

- Ezt nem kétlem – szögezte le McGalagony -, de bizonyára tisztában van vele, hogy a valaha élt leghatalmasabb varázsló sötét szívéről szóló legendák már jóval azelőtt megszülettek, hogy ön kilépett volna a saját világából, míg ön ezen a földön járt. Sokan félték önt.

- Csakis azok, akiknek gonoszsága és tudatlansága ebbe a hibába vezette őket – dörögte Merlin. – És még őket is inkább vesszővel közelítettem, mint karddal.

- Talán így volt, Merlinus, de ön is jól tudja, hogy olyan témákban merült el, amelyek, bár a szó szoros értelmében elfogadottak voltak az ön idejében, valójában nem annyira elfogadottak. Olyasféle mágiát művelt, mely elválasztotta önt az emberiség többi részétől; olyasféle mágiát, melyet a legtöbb emberi lény ép ésszel nem képes felfogni. Ön megváltozott ettől a mágiától. Talán befolyásolta is önt. Időnként még maga is kételkedett önnön ítéleteiben. Jól ismert Merlinus Abrosius kétértelmű erkölcse, ahogy fennhéjázó viselkedése is a varázstalanokkal szemben. Nem csoda hát, hogy ahhoz az oldalhoz számítják, amely a mugli világ megsemmisítésére és leigázására törekedett. Nem beszélhetek az ön koráról, de a miénkben azok, akik háborút szeretnének a muglik ellen, esküdt ellenségeink. Még azelőtt döntenünk kell, hová teszi le hűségét, mielőtt elhagyja ezt a birtokot.

- Kérdőre meri vonni a nemességemet? – kérdezte Merlin lágy, hűvös hangon. – És azt a látszatot kelteni, hogy nem volnék képes a karom egyetlen legyintésével mindenkit elsöpörni a föld felszínéről, ha úgy tartaná kedvem?

- Ahogy mondja, és jó okkal teszem – felelte McGalagony határozottan. – Az ön korában kétségtelenül hatalmas volt, ebben a legjobb történészek is egyetértenek. Ez mit sem változott ebben a korban, ám az ereje, bármilyen félelmetes is volt, fogyatkozni kezdett, ahogy a föld lassacskán megszelídült. Ne próbáljon úgy tenni, mintha nem ez lett volna a legnyomósabb oka, hogy kilépett saját korából. Azt remélte, olyan korba tér vissza, amelyben a föld áramlásai helyreálltak, mikor az ereje ismét zavartalan és teljes lehet. De ez nem az a kor. Az áramlatok zavarosabbak, mint valaha. Az ereje talán még mindig hatalmas, és talán valóban meg tudná semmisíteni az itt összegyűlteket, de többé nem megállíthatatlan. Gondosan válassza meg, melyik oldallal lép szövetségre, Merlinus.

Merlin arca továbbra is érzéketlen volt, akár egy kődarab, ahogy az igazgatónőre meredt.

- Kétségkívül sötét korba érkeztem, ha egy pendragon azt hiszi, hogy holmi fenyegetőzéssel megingathatja egy tiszteletre méltó varázsló meggyőződését. De azt látom, hogy ön hűséges az elveihez, még ha a módszerei kissé silányak is. Sosem csatlakoztam olyanokhoz, akik szívükben haragot tápláltak a varázstalanok ellen. Világéletemben azon igyekeztem, hogy fenntartsam a mugli és varázsvilág közötti kényes egyensúlyt, hogy egyikük felé se billenjen a mérleg súlya, habár valószínűleg senki sem értette valódi szándékaimat. Mindenkit szolgáltam, de mindenkor ezzel az egy céllal a szemem előtt. A becsület csak egy mítosz az elbukottak között, de az egyenlő küzdelem fenntartható, még ha az a valós becsületnek csupán egy halovány szelleme is.

- Jól beszél, Merlinus – biccentett az igazgatónő. – De még mindig nem foglalt állást. Azért van itt, hogy leigázzon bennünket, vagy hogy együttműködjön?

Merlin arcán most először suhant át valamiféle érzelem. Behunyta a szemét, és összeszorította száját. Hosszú szakálla olajtól csillogott. Időnként a különös olaj vad és fűszeres illata körbelengett a torony tetején.

- Austramaddux százszorosan is megérdemelte végzetét, melyet rá osztottam, amiért ebben a korba hozott vissza engem. – Ismét kinyitotta szemét, és körbejáratta tekintetét az összegyűlteken. – Megérkeztem ebbe a kastélyba, mely a legszilárdabb építmény, melyet valaha láttam, és sehol egy őrszem, egy előőrs, még csak egy szolga sem, hogy előkészítse a fürdővizemet, hogy lemoshassam a hosszú utam porát, ahogy azt a protokoll megköveteli. Mikor ön meglátott, nem ismerte fel rangomat, nem adta rám áldását, és olyan ruházatot viselt, akár az udvari bohócok és parasztlegények, mégis, asztala bőséges, és szépen terített. A pendragon itt nem nagyra becsült és kiszolgált, hanem alaktalan zsákruhát ölt, akár a talpnyalói. És végül, mindezek felett, becsületem és hűségem próbára teszik, míg én csupán azt szeretném, hogy ez az idegen kor mutassa a felém kijáró tiszteletet. Küldetésem kudarcba fúlt. Nincs oly kor, mely megérett rám.

- Austramaddux talán tényleg önző módon viselkedett – értett egyet McGalagony, és kissé előrébb dőlt. – De talán mégsem volt akkora hiba, hogy ebbe a korba tért vissza, Merlinus. Azt hitték, ön majd a mugli világ ellen induló forradalom élére áll, de ha az állításai igazak, akkor előfordulhat, hogy egy sokkal magasztosabb céllal sodorta hozzánk a végzet, hogy segítsen nekünk megállítani egy effajta tragédiát. Így is, a káosz erői már mozgásba lendültek, s talán ez a vég nem elkerülhető. A mai napon, ebben a szent pillanatban egy mugli férfi tartózkodik ezen a helyen. Zavarkeltés céljából vezették ide, és egy úgynevezett „technológia” segítségével sikerült megkerülniük a legerősebb védelmünket is. A férfinak hozzáférése van egy „sajtó”-nak nevezett szervezethez, mely úton elintézheti, hogy az egész emberiség tudomást szerezzen a varázsvilágról. Egyedül ez a titok tartotta fenn az erőegyensúlyt az elmúlt ezer évben. Ha ez az ember és ismeretlen segítői sikerrel járnak, hasznot húzhatnak a mágikus és mugli világ újraszerveződéséből. Megosztják a társadalmat, magukhoz kaparintják a hatalmat, és végül háborút kezdeményeznek. Ön mindenkinél jobban tudja, hogy mihez vezetne egy effajta cselszövés. Segítenie kell nekünk. Akik ezt a káoszt kitervelték, számítanak önre. Vesse rájuk a tüzet, amelyet ők szítottak a világ ellen, Melinus! Segítsen!

Merlin majd egy percig tökéletes mozdulatlanságban ücsörgött, szakálla fényesen ragyogott. Az állatok izegtek-mozogtak, orrok szimatoltak, szárnyak verdestek. Végül Merlin felállt, és ez olyan volt, mintha egy hegy emelkedett volna ki a semmiből. Lassan, mégis kecsesen egyenesedett ki, botját jobbjával markolta, átható kék szeme az igazgatónőre szegeződött.

- Igaza van, asszonyom – szólt Merlin tompa, de határozott hangon. – Önzőség volt tőlem elhagyni saját koromat, hogy egy olyan időt találjak, amikor ismét erőm teljében lehetek. Ez az arrogancia az én bűnöm, amely tönkretett engem. Most visszatértem, de erőm jobban szétzilálódott, mint a saját koromban. Bocsánatáért esedezem, de nem tudok, és nem is akarok olyan rangra emelkedni, amelyet ön leírt nekem. Ez már nem az én világom. Talán nélkülem is győzedelmeskedhetnek, talán nem. Semmi bizonyosat nem jósolhatok e kornak azt leszámítva, hogy a nap holnap is felkel, és keresztülsiklik a mennyeken, ahogy a távollétemben eltelt ezer esztendőben is tette. Hogy háborúra vagy békére, igazságra vagy hazugságra süt le, nem tudom, de egyet bizton állíthatok: egy olyan világra vetül, mely nem ismer engem, és én sem azt. Most távozom, asszonyom. Annyit mondok önöknek: isten velük!

Merlin felemelte karját, és magasba tartotta a botját. Mintha csak erre a jelre vártak volna, a falon és a padokon ülő madarak tömege szinte egyszerre röppent fel a magasba. A több száz szárny mennydörgést idéző hangzavarral töltötte be a levegőt. Mikor a madarak szétváltak, és a torony tetejéről minden irányba szétrepültek, Merlinnek már nyoma sem volt.

James komoran meredt arra a pontra, ahogy egy másodperccel korábban még a nagy varázsló ácsorgott. Vége volt. Semmi nem maradt. Harry megfordította Jamest, és átölelte.

- Minden rendben, fiam – mondta.

James nem hitte, hogy minden rendben volna, de örült ezeknek a szavaknak. Visszaölelt.

- Kíváncsi vagyok, vajon tényleg most láttuk-e utoljára – tűnődött Neville hangosan.

- Nem kétlem, hogy azt várja, ezt higgyük – felelte az igazgatónő, ahogy felkelt a kőszékből. – De, ami azt illeti, nincs hova mennie. A szolgáját, Austramadduxot, úgy tűnik, száműzte a semmibe, így Merlinusnak nem maradt segédje, aki felügyelne az újbóli előbukkanására, ha úgy döntene, ebből a korból is kilép. Attól tartok, jóban vagy rosszban, de Merlinus velünk marad. Mr. Potter, elképzelhető, hogy minden lépését kövessük?

Harry elgondolkodott.

- Nehéz volna, de nem lehetetlen. Valószínűleg az erdők védelmébe vonul majd vissza, ahol a legnagyobb a hatalma. Nincs kétségem, hogy számtalan módszert tud a túlélésre és rejtőzésre, ha ismerős terepen mozog, de egy ilyen képességű varázsló mindig épp elég detektálható mágikus nyomot hagy maga után. Szerintem meg tudjuk találni, csak megfelelő számú aurorra és elég időre van szükség. A kérdés inkább az: mihez kezdjünk vele, ha egyszer a nyomára bukkanunk?

- Biztosítanunk kell a szándékaiban – mondta Franklyn komoran, s közben ahhoz a székhez lépdelt, melyen egy perccel korábban még Merlin foglalt helyet. – Merlinus a titkok és zűrzavar embere. Bármit is mondott, érzem, hogy még ő maga sem biztos a saját hűségében. Az ő idejében minden sokkal tisztább volt. Önök is érezték? Bizonytalanul mozog ebben a korban. Nem tudja, kiben bízhat, kinek a céljai vágnak össze leginkább a sajátjaival. A bajokat csak tetőzi, hogy, ahogyan ön is kifejtette, igazgatónő, Merlin erkölcse a legjobb esetben is kétértelmű. Most visszavonult, hogy magába nézzen, és tanulmányozza e kort.

- Valóban így hiszi, professzor? – kérdezte Harry.

Franklyn ismét előhúzta azt a rézműszert, amivel James törött karját is megvizsgálta a kviddicspályán, és rajta keresztül szemügyre vette Merlin székét. Lassan bólintott.

- Igen. Merlin elismerte nekünk, hogy a büszkeség a legnagyobb hibája. Nem hagyná, hogy lássuk, mindenféle felelősségvállalás hiányzik belőle. Azonban nincs kétségem ezt illetően. Fogalma sincs, hogy melyik oldalra álljon ebben a korban, mert azt sem tudja, hogy hová húz a szíve, és erre még csak most jött rá.

- De ez nem tart örökké – szólt Neville, s a felső szintről lelépdelt a toronytető legalsó, faburkolatú részére. – Nem ülhetünk és várhatunk karba tett kézzel, míg hajlandó eldönteni, melyik oldalhoz csatlakozik. Az ereje talán már korántsem a régi, de le merném fogadni, hogy még így is könnyedén felülmúl minden ma élő varázslót. Azt kell feltételeznünk, hogy az ellenségünk, amíg úgy nem határoz, hogy mellénk áll.

Harry megrázta a fejét.

- Egyetértek, hogy talán össze van zavarodva ebben a korban, de nem hinném, hogy gonosz volna. Legalábbis nem akarattal.

- Ezt hogy érti? – vágott közbe Zane. – Az elmúlt ezer évben a legtöbb sötét varázsló szerette volna megszerezni őt magának, nem?

- Nem a legtöbb sötét varázsló – nyomatékosította McGalagony.

- Így van – értett egyet Harry. – Csak azok, akik elég zavarodottak vagy hibbantak voltak azt hinni, hogy a céljaik a jót szolgálják. Azok, akik tudatában voltak önnön gonoszságuknak, akik látták saját őrületüket és elfogadták azt, sosem akarták visszahozni őt. Legalábbis, amennyire tudjuk.

- Most vonuljunk vissza az irodáinkba – sóhajtotta McGalagony. – A nap még alig kezdődött el, és máris jóval több gondunk akadt, mint amivel meg tudnánk birkózni. Emellett, szeretném magamról minél hamarabb levetni ezt a kiállhatatlan jelmezt.

Franklyn felnyitotta a csapóajtót, és a csapat lassan leereszkedett a lépcsőkön. A torony tetején maradt állatok csatlakoztak hozzájuk, és ott ugrándoztak, futkároztak az emberek lába körül.

Lumpsluck és a többi tanár aggodalmas arccal, kérdezősködve siettek eléjük. James, ügyet sem vetett rájuk, követte apját le, a fal mentén futó csigalépcsőn.

- Hogy kerültél ide ilyen gyorsan, apa? – kérdezte. – Merlin az éjszaka közepén érhetett csak ide. Hogyan ért utol McGalagony ilyen gyorsan?

- Nem az igazgatónő hívott ide, James – felelte Harry, és válla fölött a fiára pillantott. – Megkaptam a leveledet. Nobby reggel ért haza vele, és azonnal idejöttem, ahogy elolvastam. Az igazgatónő épp annyira meglepődött, hogy itt lát, mint bárki más, amikor felbukkantam az irodája kandallójában.

- De Sacarhina azt mondta, valami különleges megbízatáson dolgozol, és nem lehet zavarni.

Harry humortalanul felnevetett.

- A leveledben is írtad, és éppen emiatt voltam biztos benne, hogy ide kell jönnöm, James. Egész héten mást sem csináltam, mint papírmunkát. Ha Sacarhina azt állította, küldetésen vagyok, azt azért tette, mert nem akarta, hogy itt legyek.

- Igen – biccentett James. – Piton portréja is azt állította, hogy Sacarhina és Recreant rosszban sántikálnak. Ők is benne vannak abban a Haladó elemben.

Harry megtorpant a lépcsőn, és hátrafordult James, Ralph és Zane felé.

- Legyetek óvatosak, ki előtt említitek ezt – mondta, miután lehalkította hangját. – A minisztérium igyekszik kirostálni a Recreant és Sacarhina féléket, habár a legtöbbjük csak azért van benne, mert így akar merésznek és divatosnak tűnni. Hermione minden tőle telhetőt megtesz, hogy legyűrje a propagandát és kigyomlálja a felbujtókat, de nincs túl könnyű dolga. Recreant csak eszköz, de Sacarhina veszélyes. Szerintem ő áll Merlin visszatérésének hátterében.

- Tessék? – hitetlenkedett James, és apjához hasonlóan visszafogta hangját. – Az nem lehet. Tegnap éjjel Madame Delacroix volt ott a Menedékben.

- Igen, Sacarhina ma estig meg sem érkezett – tette hozzá Zane.

Harry komoly arccal megrázta a fejét.

- Sacarhina nem az a fajta ember, aki hajlandó bepiszkítani a kezét valódi munkával. Ezért kellett neki Delacroix, aki viszont nem lett volna képes kihozni Merlin trónját a minisztériumból anélkül, hogy Sacarhina belülről segítette volna. Recreant és Sacarhina csak azért vannak itt, mert állítólag a mugli-mágus kapcsolatok szakértőjét kísérik, aki intézkedik a Prescott ügyben. Csakhogy nincsen semmiféle szakértő. Arra számítottak, ha itt lesz Merlin, majd ő veszi át ezt a szerepet.

- Tehát soha nem is akarták megakadályozni, hogy Prescott lebuktassa a varázsvilágot a mugli sajtóban? – nyögte Ralph sápadtan. – Sacarhina és Merlin azon munkálkodtak volna, hogy Prescott lehozza a sztorit?

Harry bólintott.

- Úgy gondolom. Ez nem lehet véletlen. A Sacarhinához hasonlók éppen az ilyen dolgokban reménykednek. A mugli és varázsvilág újraszervezése elkerülhetetlen a végső céljuk, a nyílt háború érdekében.

- De végül is kiderült, hogy Merlin csakis a saját oldalán áll – mondta James. – Ez keresztbe tesz nekik?

- Fogalmam sincs – sóhajtott Harry. – Olyan dolgok jöttek mozgásba, amelyeket nagyon nehezen tudunk újra megállítani. Sacarhinának nincs többé szüksége Merlinre a terv ezen részéhez.

- Hogyan tervezi megállítani Prescottot? – kérdezte Zane.

- Megállítani? Elvileg itt sem kellene lennem, emlékszel? Ez itt Sacarhina megbízatása.

- De ő gonosz! – fakadt ki James. – Nem hagyhatod, hogy véghezvigye a tervét!

- Nem fogjuk, James – mondta keményen Harry, aztán fia vállára tette a kezét. – De óvatosnak kell lennünk. Sacarhinának nagy befolyása van a minisztériumban, nem szegülhetek szembe vele olyan egyszerűen. Csak azt várja, hogy valami túlkapáson érjen, amit fel tud használni ellenem. Teljes egészében meg akarja szüntetni az Auror Főparancsnokságot, és ennek a megakadályozása jelenleg a legfontosabb feladatunk. Emellett még a varázsvilág titokban tartása is eltörpül.

- Tehát Sacarhina és Delacroix győz? – kérdezte James, és mélyen apja szemébe nézett.

- Rövidtávon, talán. De ne veszítsétek el a reményt! Neville-nek, az igazgatónőnek és nekem még van pár trükk a tarsolyunkban. Túléljük ezt a napot, bármi is történjék Prescottal. Most az a legfontosabb kérdés, hogy kiderítsük, ki vezette őt ide.

- Lehet, hogy Sacarhina – vélekedett Zane.

- Az nem lehet – sóhajtotta James. – Letette a titoktartási esküt, ahogy minden más boszorkány és varázsló is. Ha bármit is megpróbált volna mondani Prescottnak, akár levélben is, az eskü megállította volna valahogy. Ráadásul nem valószínű, hogy tudja, hogyan működik a GameDeck, és hogyan lehet vele idevezetni valakit a Roxfortba.

Beszélgetés és léptek zaja hallatszott a fejük fölül. Az igazgatónő és a tanárok elindultak lefelé a csigalépcsőn. Harry intett a fiúknak, hogy kövessék, és tovább indult a földszint felé.

- Ezt az egy dolgot nem értem – ismerte be Harry menet közben. – Minden boszorkányt és varázslót köt a titoktartási eskü. Még a diákok mugli szüleit is a saját megegyezésük. Márpedig ez azt jelenti, hogy bárki, aki tud a varázsvilágról, képtelen azt elárulni. Valakinek nyilván mégis sikerült. Ki kell derítenem, hogy kinek.

Mire elérték a csigalépcső utolsó kanyarulatát, az igazgatónő, Neville és a többi tanár beérte őket. McGalagony leszólt az odalent várakozó diákoknak.

- Hölgyeim és uraim, ahogy látják, mindannyian épen és egészségesen tértünk vissza. – Megtorpant, és fentről végignézett az összegyűlteken. – Hogy elkerüljük a pletykákat és lecsillapítsuk a félelmeket, most azonnal beszámolok önöknek arról, ami történt, és ami még most is folyik. Az utóbbi két napban két férfi is felbukkant e falak között, teljesen váratlanul. Az első még mindig itt van. A neve Martin Prescott, és ő mugli. Szándékai elég megkérdőjelezhetők, de biztosíthatok mindenkit, hogy mi, a tanári kar, felkészültünk rá, hogy…

- Köszönöm, Minerva – vágott közbe egy magas, csengő hang. – Ami azt illeti, én már tájékoztattam a diákokat a ma történtekről aonban méltányolom az alaposságát. Csatlakoznának hozzánk?

Sacarhina és Recreant lépett elő a diákok sorai közül, aztán megindultak a lépcső lábának irányába. Sacarhina mosolya széles és csillogó volt a torony porfelhők szűrte megvilágításában. McGalagony mereven bámult le rá pár másodpercig, aztán ismét a diákokhoz fordult.

- Ebben az esetben, úgy vélem, már elkezdődtek a mai első tanórák. Tanáraik szívesen elkísérik önöket a tantermekbe. Hozzuk ki a legjobbat a nap hátralévő részéből, rendben?

- Valóban azt hiszi, hogy meg szükséges tartani az órákat, Minerva? – szólt Sacarhina, mikor az igazgatónő és kísérete leért a földszintre. – Különleges nap ez a mai.

- A különleges napok a legjobbak a tanulásra, Miss Sacarhina – felelte McGalagony elsétálva a boszorkány mellett. – Legalább mindenkit emlékeztet rá, miért is vagyunk itt. Ha megbocsát.

- Harry – szólt Mr. Recreant, de mosolya mintha egy talán kicsit túl szívélyes lett volna. – Elismerem, Brenda és én nem is számítottunk rá, hogy ma itt látjuk. Családi okok, igaz? – Jamesre vigyorgott, majd a tekintete továbbsiklott Ralph és Zane felé.

Harry hűvösen mosolygott.

- Engem szintúgy meglepett, hogy itt látom önöket. Nem láttam nyomát a papírok között, hogy visszatérnek az Alma Aleron-iakhoz. Mint tudják, mostanság rengeteget papírmunkázom.

Sacarhina karon ragadta Harryt, aki engedte, hogy a nő az utolsóként elszállingózó diákok nyomában kivezesse őt a toronyból.

- Milyen váratlan, szörnyű helyzet – duruzsolta a boszorkány bizalmaskodón. – Minerva bizonyára már tájékoztatta, ugye? Martin Prescott, egy mugli riporter, itt a birtokon. Mégis, a minisztérium elkerülhetetlennek érezte ezt.

- Valóban? – torpant meg Harry az ajtó közelében, majd szembe fordult Sacarhinával. – Eszerint Loquatious Knapp tud erről?

- A miniszter tudomással bír bizonyos általános információkról az ügyet illetően – vágott közbe Recreant. – Úgy véltük, nem érdemes a részletekkel zavarni.

- Tehát valójában fogalma sincs, hogy önök itt vannak? – kérdezte Harry, s arcáról lehervadt amúgy is kissé erőtlen mosolya.

- Harry – szólt Sacarhina mézesmázosan. – Az az igazság, hogy jelen körülmények pontosan beletartoznak a Nagyköveti Kapcsolatok Hivatalának hatáskörébe. Ahogy önnek sem kell engedélyeztetni a miniszterrel az Auror Főparancsnokság minden egyes lépését, úgy mi sem szorulunk a beleegyezésére, amikor a napi ügyeinket intézzük. Az egész napra marad?

- Valószínűleg, Brenda – felelte Harry hűvösen. – Kíváncsi vagyok, hogyan intézi a Nagyköveti Kapcsolatok Hivatala a napi ügyeit egy efféle szituációban. Emellett, bizonyára egyetért velem, hasznos lehet egy objektív megfigyelő, ha… bármi történik.

- Ahogy gondolja, Mr. Potter – mondta Sacarhina, és mosolya olyan hirtelen tűnt el arcáról, mintha elvágták volna. – Délután négyre mindennek vége lesz. Prescott stábja megérkezik, és körútra indulnak a kastélyban. Nemigen látok módot ennek megakadályozására, figyelembe véve Mr. Prescott nagyon ügyes óvintézkedéseit. Akár csatlakozhat is hozzánk, de, kérem, ne próbáljon keresztbe tenni. Nem járna jól vele. De biztos vagyok benne, hogy ezt mondanom sem kell, igaz?

- Jót szundítottak odalent a bejáratnál? – kérdezte Zane könnyedén, ahogy Sacarhina elfordult. A boszorkány megdermedt, aztán nagyon lassan visszanézett Zane-re

- Mit értesz ez alatt, fiatalember? – kérdezte.

Harry kíváncsiság és ámulat keverékével pislogott a fiúra, aki folytatta.

- Maguk mindketten odalent voltak, hogy üdvözöljék Merlint, mikor ő megejtette éjjel azt a látványos belépőt. De, úgy látszik, nagyobb halak után nézett, úgyhogy magukra meresztette gonosz szemeit, amitől maguk ott helyben lefagytak. Biztos fájt, mi?

Sacarhina arcára visszaköltözött a mosoly, mintha ez volna az általános arckifejezése, mikor a gondolatai épp valami más körül forognak. Visszapillantott Harryre.

- Ötletem sincs, mivel tömi ezeknek a szegény gyermekeknek a fejét, Mr. Potter, de elképeszt, hogy minisztériumi dolgozók ilyesfajta történeteket terjesztenek. Még hogy Merlin! – tétován megrázta a fejét, aztán sarkon fordult, és, nyomában az idegesen topogó Recreanttel, távozott a boltíven át.

- Neked aztán jó érzéked van az emberekhez, Zane – vigyorgott Harry, s összekócolta a fiú haját.

- Apám szerint ez egy adottság – bólintott Zane. – Anyám szerint viszont átok. Ki tudja?

- Úgy tűnt, Miss Sacarhina inkább összezavarodott, mint bedühödött – tűnődött Ralph, miközben ők is átléptek a boltív alatt, és elhagyták a Sylvven tornyot.

- Lehet – felelte Harry. – Talán azok, akiket Merlin elaltatott, nem is emlékeznek a történtekre. Talán Sacarhina elfelejtette, hogy az éjjel összefutott vele.

- Szóval még mindig arra számít, hogy Merlin feltűnik, mikor körútra indulnak a kastélyban Prescottal és a stábjával?

- Megeshet. Habár nem hiszem, hogy sokáig bánkódna, ha végül mégsem jelenne meg. Merlin mostanra valószínűleg félúton van a Tiltott Rengeteg belseje felé, és az erdőszellemektől kér útbaigazítást, akik, úgy látszik, vele együtt szintén felébredtek.

James megtorpant a folyosó közepén. Harry még párat lépett, utána ő is megállt, és hátrapillantott a fiára, aki tágra nyílt szemmel, mozdulatlanul töprengett. Végül pislogott egyet, és felnézett az apjára.

- A Tiltott Rengetegbe kell mennem – mondta. – Még nem késő. Apa, velem jössz? És ti, Ralph, Zane?

Harry semmit sem kérdezett a fiától. Pár másodpercig James arcát fürkészte, aztán Zane-re és Ralphra pillantott.

- Ti mit gondoltok? Kész vagytok egy kis iskolakerülésre?

James céltudatosan sétált be a fák közé, mögötte, kissé lemaradva, Harry, Zane és Ralph lépkedett. James lassítás nélkül elhaladt az erdőszélt övező kisebb fák mellett, és egyenesen az erdő mélye felé tartott, ahol a fák hatalmasok, ős öregek és a napfényt örökre kirekesztette a sűrű lombok alkotta mennyezet. Néhány percig a négyes néma csöndben menetelt, aztán végül James megállt, megfordult, majd a halkan susogó levelekre és lágyan recsegő ágakra emelte tekintetét. Nem hallatszott más hang. Harry, Zane és Ralph csaknem tízméternyire állt, és csendben figyelt. James egy pillanatra behunyta a szemét, gondolkodott, majd ismét kinyitotta, és beszélni kezdett.

- Tudom, hogy a legtöbbetek nincs ébren – kezdte, felnézve a hatalmas fák homályba vesző csúcsa felé. – Azt is tudom, hogy néhányatok, akik ébren vannak, nem a mi oldalunkon állnak. De azok, akik igen, és hallanak engem, remélem, segíteni fognak. Merlin itt van valahol. Most talán messze, nagyon messze jár innen, de szerintem tudjátok, hol van. Ő beszél hozzátok, és le merném fogadni, hogy ti is beszéltek hozzá. Tudom, hogy az erdőszellemek tudnak beszélni, mert az egyikőtökkel már találkoztunk. Üzenetem van Merlin számára.

James elhallgatott, és vett egy mély lélegzetet. Nem egészen volt biztos benne, hogy mit is akar mondani, de egyszerűen úgy érezte, hogy muszáj megpróbálnia. Delacroix kihasználta őt, és a segítségével visszahozta Merlint ebbe a világba, dacára annak, hogy próbálták megállítani. A tudat, hogy hagyta magát manipulálni, borzalmas volt. Mindezidáig azt hitte, jót cselekszik, megvédi a világot a gonosztól, hős apja nyomdokaiba lép. Mégis, minden törekvése ellene fordult, a világ ellen, amelyet megvédeni remélt. Próbálta egyedül véghezvinni, ahogy az apja is, de elbukott. Előmozdította a gonoszt. És most a gonosz azt várja tőle, hogy feladja, azonban Jamesnek esze ágában sem volt. Talán más módon is segíthet. Valószínűleg reménytelen próbálkozás volt, de meg kellett próbálnia. Hiszen talán éppen ez az ő másik módszere.

- Merlin – szólt tétován. – Azt mondta, Austramaddux hibázott, hogy ebbe a korba hozta önt. Azt mondta, önző volt, hogy csak ki akart bújni a szolgálat alól, amelyre felesküdött. De McGalagony igazgatónő szerint ön téved. Szerinte éppen ebbe a korba kellett visszatérnie, mert a világnak szüksége van valakire, aki megállíthatja a háborút, mely mindnyájunkat felemészthet. Én… én tudom, hogy csak egy gyerek vagyok, de én úgy hiszem, hogy egyikőjüknek sincs igaza.

James hátrapillantott az apjára, aki alig láthatón megvonta a vállát, és biccentett.

- Hallottam mindent, amit ön mondott, és azt is, amit a távozása után önről mondtak, és arra jutottam, hogy azért került ebbe a korba, mert önnek van szüksége valamire. Nem tudja, cselekedett-e valaha igazán jót vagy rosszat. Nem tudja, hogy ön irányítja-e az erejét, vagy az ereje irányítja-e önt. Szerintem az igazság az, hogy a világnak valóban szüksége van önre, de önnek is szüksége van erre a világra. Itt egy esély – talán az utolsó esély -, hogy bizonyítsa, végül is ön jó varázsló. Évszázadokon keresztül tanakodtak róla, hogy ön rossz volt, vagy jó, de mit számít, mit mond önről a történelem? Ha a szíve mélyén tudja, hogy amikor igazán számított, akkor jól cselekedett, akkor kit érdekel, mit mondanak mások? Ezt nem azért mondom, mert én már megértettem ezt, de legalább próbálom megtanulni. Ön már ebben a korban van, Merlin, történjék bármi. Akárki hozta is ide, azt akarja, hogy mentse meg a világot, de… szerintem még azért is van itt, hogy megmeneküljön saját magától.

James elhallgatott, majd felsóhajtott. Felpillantott, és a nyakát tekergetve a fákat fürkészte valamiféle jel után kutatva, hogy hallották az üzenetet, és talán át is adják. A levelek egyszerűen tovább susogtak, és lengedeztek a szellőben. Az ágak halkan recsegtek-ropogtak. Egy perc várakozást követően James zsebre dugta kezét, és búsan visszasétált apjához, Ralphhoz és Zane-hez.

Zane megveregette James vállát, ahogy megfordultak, és induláshoz készülődtek.

- Ez volt a legcsöpögősebb maszlag, amit valaha hallottam – jelentette ki derűsen. – De tudom, hogy értetted. Nekem tetszett, még ha Merlin füléig nem is jut el.

- Ezt egyedül találtad ki? – kérdezte Ralph, mire James szégyenlős mosollyal vállat vont.

Harry menet közben egy szót sem szólt, de karját James válla köré fonta, és az egész út alatt ott is tartotta. James úgy vélte, ez azt jelenti, hogy az apja helyesli, amit tett, még ha ő maga nem is így cselekedett volna. És James némi elégedettséggel szívében döbbent rá, hogy az apja éppen amiatt helyesli, mert ő maga másként tett volna. James elmosolyodott, és élvezte ezt a néma kinyilatkoztatást. Talán megtanulni ezt az igazságot – azt a fajta igazságot, melyre csak egyedül lehet rájönni, hiába akarják mások a szánkba rágni – mindent megért, ami eddig történt. Csak remélni tudta, hogy még annál is többet ér, ami ezután következik.

Folytatása következik
január 17-én

Ahogy Madam Curio kimérte a szükséges Pótcsont-rapid adagot, James észrevette, hogy a javasasszony gyanakvóan tetőtől talpig végigméri őt. Elvégre valakinek csak be kellett vezetnie a betolakodót. Miért ne lehetett volna ez a valaki a főauror elsőéves fia? James biztosra vette, hogy egyesek – legfőképp azok, akik elhitték a Haladó elem hazugságait -, éppen ilyen húzásra számítottak tőle. Aznap, valamivel korábban a saját fülével hallotta, amint egy diák a következőket mondta a társainak:

- Egyértelmű, nem? Az aurorok éppen azt hangoztatják, hogy egyedül a titokvédelmi alaptörvény véd meg bennünket a feltételezett mugli boszorkányvadászoktól. Így hát, mit tesznek? Engedik, hogy ez a fickó beosonjon, és megrémítsen bennünket, hogy azt higgyük, odakint minden bokorban egy vasvillával és máglyával felszerelt mugli rejtőzik, készen rá, hogy ropogósra süssön minket. Ez marhaság! Én azt mondom, engedjék neki, hogy megírja a sztoriját. Az majd megmutatja azoknak a minisztériumi hazugság gyárosoknak!

- Tessék – mondta Madam Curio, és felegyenesedett. – Készen is vagyunk. Enyhe bizsergéssel és viszketéssel járhat, ahogy a csont összeforr. Ez teljesen normális. Ne piszkáld a sínt! Nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy ferdén forrjon össze a csontod. Azt csak úgy lehet helyrehozni, ha újra eltörjük, és elölről kezdjük az egészet, az pedig nem volna szerencsés. – Végigmutatott az ágyak során. – Válassz, az a tied, amelyiket csak akarod. Intézkedem, hogy felhozzák a reggelidet. Akár kényelembe is helyezheted magadat.

James ledobta hátizsákját, és felmászott az egyik szokatlanul magas ágyra. Nagyon kényelmes volt, és nem is véletlenül, hiszen a gyengélkedő összes matracát speciális nyugtatóbűbájokkal kezelték. A bűbájok azonban James elméjének nem hoztak megnyugvást, így gondolatai továbbra is aggodalmasak és csüggedtek maradtak. Jackson professzor elismerte, hogy a ma éjszaka különleges fontossággal bír. Többé már nem csupán holmi elméletről volt szó. És James éppen most ragadt éjszakára a gyengélkedőn, s Jackson professzor alaposan csőbe húzta az igazgatónő utasításainak elferdítésével. Mivel most először maradt magára azóta, hogy megkísérelte elcsenni a seprűt, még csak most gondolkozott el igazán azon, ami odakint történt, a kviddicspályán. Már kezdetek óta őrült tervnek tűnt az egész, de nem jobban, mint az, amit Jackson professzor táskájának ellopásához ötlöttek ki, márpedig az működött. Egészen mostanáig minden ment, mint a karikacsapás. Most azonban mintha hirtelen egy láthatatlan téglafal állta volna el az útjukat, hogy az utolsó, legfontosabb pillanatban tartsa fel őket. Vitathatatlanul Merlin botja volt a legerősebb a három relikvia közül. Ebben a percben Corsica, Jackson és Delacroix talán éppen a relikviákat rendezgetik, és habár a két legfontosabb relikvia a birtokukban van, fogalmuk sincs, hogy a köpeny hiányzik.

Aggodalmai ellenére James lassan kezdett álomba szenderülni az elvarázsolt matracok hatására. Hirtelen felült, szíve a torkában dobogott. Mi lesz, ha Jackson kinyitja a táskáját, és felfedezi Ralph dísztalárját Merlin köpenye helyén? Akkor a visum-ineptio bűbáj megtörik, nem igaz? Jackson annak látja majd a táskáját, ami valójában, és fel fogja ismerni, eszébe jut, hogy az egyik Technomancia órán James, Ralph és Zane ezzel a hamis táskával akarták átejteni. Eddig azt hitte, nem sikerült nekik, még említette is Jamesnek a gyengélkedő felé menet, akkor viszont rá fog jönni, hogy mégis sikerrel jártak. Jackson okos. Tudni fogja, kinél van a valódi köpeny. Nem Zane-nél vagy Ralphnál, hanem Jamesnél. A fiúnál, akit még nem sikerült „megfejtenie”. Vajon Jackson ide jönne a köpenyért? Nem, James biztos volt benne, hogy nem ezt tenné. Egyenesen a Griffendél hálótermeibe menne, hogy megkeresse James ládáját. Talán azt állítaná, hogy bizonyítékokat keres arra vonatkozóan, hogy James valóban benne volt a Roxfort ellen irányuló szörnyű összeesküvésben. Minden, amiért James, Ralph és Zane, sőt, még a Bajkeverők is kockázatot vállaltak, hiábavalóvá válna. Akkor tényleg minden véget érne, és James semmit sem tehetne ellene.

James elkeseredetten az éjjeliszekrényre csapott öklével. Madam Curio, aki időközben visszatelepedett asztalához a sarokba, rémülten levegőért kapott, és egyik kezét a szívéhez emelte. Jamesre meredt, de nem szólt semmit, a fiú pedig úgy tett, mint aki nem látja. Mikor a szekrényre csapott, a nekitámasztott hátizsákja oldalra csúszva eldőlt. James eltökélten lehajolt, felvette és kinyitotta. Pergament vett elő, tintát és tollszárat. Tudta, hogy alapesetben Madam Curio sosem engedélyezné, hogy egy nyitott tintásüveg legyen a patyolat tiszta lepedői közelében, de amennyire tudta, egy potenciálisan veszélyes egyénnel ült egy helyiségben. Az a legokosabb, ha nem provokálja. James a pergamen felé hajolt, és kissé ügyetlenül, de sebesen írni kezdett, észre sem véve, hogy felkötött kezével itt-ott elmaszatolja a még nedves tintát.

Kedves apa!

Sajnálom, hogy elvettem a térképet és a köpönyeget. Tudom, hogy nem kellett volna, de szükségem volt rájuk, és úgy gondoltam, a helyemben te is ezt tennéd, így remélem, nem vagy túl dühös. Tudom, hogy ezt anyával kapcsolatban még csak nem is remélhetem, de szólj pár jó szót az érdekemben, ha lehet, rendben?

Azért vettem el őket, mert felfedeztem, hogy félelmetes dolgok folynak az iskolában. Pár amerikai tanár is benne van, kivéve Franklynt. Ő klassz. A HE is érintett. Nem akarom levélben elmondani, de még ha nagy bajban is vagyok a térkép és a köpeny miatt, ide kell jönnöd. Ide tudnál jönni holnap? Miss Sacarchina szerint fontos küldetésen vagy, és nem lehet zavarni, így talán nem tudod megoldani, de próbáld meg, oké? Tényleg nagyon fontos, és szükségem van a segítségedre.

Szeretettel: James

James feltekerte a pergament, és összekötözte egy darabka spárgával. Azt még nem tudta, hogyan tudná elküldeni a levelet, de jobban érezte magát most, hogy megírta. Eszébe jutott, hogy már akkor is értesíteni akarta az apját a Merlin összeesküvésről, mikor megszerezték a köpenyt, és gondolatban megszidta magát, amiért nem tett úgy. Akkor úgy vélte, jó okai vannak, hogy miért nem szól az apjának, de most, hogy csapdába esett a gyengélkedőn a Merlin összeesküvés legfontosabb éjjelén, és tudta, hogy Jacksonnak nagyon jó esélye van visszaszerezni tőle a köpenyrelikviát, hatalmas ostobaságnak és arroganciának tűnt nem megírni ezt a levelet már jóval korábban.

Hirtelen eszébe jutott valami, és James ismét beletúrt a hátizsákjába. Egy másodperccel később már a Weasley-féle gumikacsát tartotta a kezében. Alján még mindig kivehető volt Zane kézírása: mosoda! James megmártotta a pennáját, áthúzta azt az egy szót, aztán alá odaírta: gyengélkedő; küldjétek Nobbyt a keleti ablakhoz! Mikor végzett, megnyomta a kacsáját.

- Mihaszna majom! – hallatszott a hápogás.

A sarokban Madam Curio ismét figyelni kezdte, és vádlón meredt rá. Potenciális bűnöző vagy sem, úgy gondolta, a viselkedése elfogadhatatlan.

- Sajnálom, asszonyom – szólt James. Kissé megemelte a gumikacsát. – Nem én voltam, hanem a kacsám.

- Értem – felelte az asszony nyilvánvaló rosszallással. – Talán épp ideje volna, hogy nyugovóra térjek. Esetleg, ööö, szükséged lesz még valamire?

James megrázta a fejét.

- Nem, asszonyom. Köszönöm. Különben a karom már sokkal jobb.

- Ahogy mondtam, ne piszkáld, és reggelre rendbe jön. – Felállt, és elsietett James mellett az üvegezett ajtó felé. A homályos füstüvegen túl mintha alakok mozgolódtak volna, akikben James Philia Monstróra és Kevin Murdockra ismert. Nyilván mindkettejüket Jackson professzor küldte, hogy vigyázzanak az ajtóra. Madam Curio kizárta az ajtót, kilépett a folyosóra, és jó estét kívánt az őröknek. Az ajtó becsukódott a javasasszony mögött, és James hallotta, hogy a zár egy kattanással a helyére csusszan. Csüggedten felsóhajtott, aztán majd kiugrott a bőréből, mikor a kacsa harsány káromkodásba kezdett mellette. Felemelte, és megnézte az alját. A saját kézírása alatt új sor állt fekete betűkkel: nyisd ki az ablakot; tíz perc.

James valamivel jobban érezte magát. Nem volt benne biztos, hogy akár Ralphnak, akár Zane-nek alkalma lesz meghallani a kacsájukat, pláne nem válaszolni. Fogalma sem volt, mi történhetett a Bajkeverőkkel. Abban bízott, hogy egyiküket sem kapták el, habár Ralph különösen nehéz helyzetben lehetett, hiszen ő ott maradt a mardekáros öltöző közepén. Ennek ellenére úgy gondolta, Ralph is épségben kijutott, elvégre akkor mindenki azzal volt elfoglalva, hogy ő, James kirobogott az öltözőből Tabitha seprűjén, utána pedig, hogy Tabitha magához hívta a seprűjét, és rajta Jamest. Ralphnak valószínűleg volt alkalma kisurranni, és a Bajkeverőkkel visszatérni a bódéba.

James a Madam Curio asztala fölött lógó órát figyelte, amint a percek lassan vánszorogtak. Elnyomta a kényszert, hogy felálljon és kinyissa az ablakot, amíg le nem telik a tíz perc. Ha Madam Curio visszatérne, és azt látná, hogy James a nyitott ablak mellett áll, rögtön szökést gyanítana, habár az ablak legalább tíz méter magasan volt. Végül, ahogy elmúlt a tíz perc, és elérkezett a negyed kilenc, James leugrott az ágyáról. Felkapta az éjjeliszekrényről a levelet, és fürgén a legtávolabbi ablakhoz szaladt. A zár könnyen fordult, James kitárta az ablakot, és beeresztette a terembe a hűvös, ködös éjszakát. Az ég végre kitisztult, látni engedte a csillagok ezüstporát, de Nobbynak nyoma sem volt. James kihajolt a párkány fölé, és ahogy végignézett az ablakpárkány szintjén, egy hatalmas, néma árny bukkant fel a szeme előtt, teljesen kitakarva a csillagokat. Súlyos árnyék zuhant rá, majd lassan körbeölelt valami, megragadta a testét, és még azelőtt kirántotta az ablakon, hogy segítségért kiálthatott volna.

Az alak olyan erővel szorította, hogy a tüdejéből minden levegő kiszaladt. Odalent valaki félhangosan suttogott.

- Ne olyan erősen! A többi csontját is eltöröd!

James ámulva ismerte fel Zane hangját. Az óriási kéz szorítása meglazult körülötte, és James egy nőnemű óriást látott maga mellett elsuhanni, ahogy a talaj felé ereszkedett.

- Szép munka, Prechka! – lapogatta meg Zane az óriás vádliját. Prechka boldogan felmordult, majd kinyitotta tenyerét, és a földre gurította Jamest.

- Azt hittem, csak Nobbyt külditek! – nyögte James, mialatt feltápászkodott.

- Ted ötlete volt – mondta Ralph, ahogy előlépett egy közeli sövény árnyékából. – Tudta, hogy ki akarnál jutni, hogy utánanézz ennek az egész Merlin ügynek, főleg most. Amint Jackson elindult veled a gyengélkedőre, ő Gróp keresésére indult. Gróp elment Prechkáért, aki már elég magas volt, hogy elérje a gyengélkedő ablakát, így aztán éppen azon gondolkodtunk, hogy hogyan csalhatnánk téged az ablakhoz, mikor ránk kacsáztál. Úgy véltük, az megteszi.

- Fogjuk rá – jegyezte meg James, és tenyere élével megmasszírozta a bordáit. – Még szerencse, hogy a nagylány balkezes, különben egy újabb adag Pótcsont-rapidra lett volna szükségem. Jó erős marka van! Na és hol van Ted?

- Házi őrizetben a többi Bajkeverővel – vont vállat Zane. – McGalagony azonnal rájött, hogy ők is benne voltak a seprűlopó buliban, még ha bizonyítani nem is tudta. Ő maga talán nem is igen törődött volna velük – épp elég neki most Recreant és Sacarchina -, de Jackson azt javasolta, hogy holnapig tegyenek róla, hogy a Bajkeverők ne legyenek útban, legalább addig, amíg gondoskodnak arról a Prescott fickóról. Amint visszatért Gróppal az erdőből, Tedet felküldték a Griffendél klubhelyiségébe. Mindenki ott van, kivéve Sabrinát, akire Corsica csúnya óriásnövés átkot lőtt. Az orra akkora lett, mint egy focilabda. De semmi komoly, csak alvásra van szüksége. Szerintem mi is őrség alatt volnánk, ha Jackson nem hinné, hogy Ralphot a mardekárossága miatt kihagyták a seprűbalhéból, nekem meg, ugye, megdönthetetlen alibim van, hiszen egész idő alatt a pályán voltam. Így hát, itt vagyunk. Mi a terv, James?

James Zane-ről Ralphra, majd onnan Prechkára pillantott, aztán mély lélegzetet vett.

- Ugyanaz, mint eddig. El kell jutnunk a Barlangmenedékhez, hogy megállítsuk Jacksont, Delacroix-t, meg aki még benne van. Ha lehet, még mindig meg kell szereznünk Merlin botját, és ami a legfontosabb, meg kell menekülnünk, hogy tanúskodhassunk az összeesküvés résztvevői ellen.

- Támogatom – jegyezte meg Ralph.

- De mindenekelőtt – mondta James, és felemelte az apjának írt levelet -, ezt el kell küldenem. Már hetekkel ezelőtt el kellet volna, de jobb későn, mint soha. Tednek igaza volt. Segítségre van szükségünk. Ha nem kértük volna a Bajkeverők segítségét, még mindig odafent raboskodnék a gyengélkedőn.

- Ami azt illeti, ha nem kértük volna a Bajkeverők segítségét, valószínűleg nem is kerültél volna oda – motyogta Ralph, de hangjában nem volt semmi vádló, csupán a tényeket közölte.

- Zane – fordult James a barátjához, miközben a zsebébe gyűrte a levelet. – Pontosan mikor lesz teljes az együttállás?

- Kilenc ötvenötkor – felelte Zane. – Már csak másfél óránk maradt.

James bólintott.

- Negyed óra múlva találkozunk az erdő szélén, nem messze a tótól. Vigyétek Prechkát is, ha menni akar.

Zane felnézett az óriásnő sötét sziluettjére.

- Szerintem akkor sem tudnánk lerázni, ha akarnánk. Úgy látszik, szeret segíteni.

- Remek. Ralph, nálad a pálcád?

Ralph előhalászta farzsebéből nevetségesen nagy varázspálcáját, amelynek zöldre festett hegye hátborzongatóan ragyogott a sötétben.

- Egy lépést sem teszek nélküle – mondta.

- Jól van, tartsd kéznél. Te leszel őrségben. Próbálj felidézni minden átkot és rontást, amit SVK-n tanultunk, és készülj fel, hogy szükség esetén bármikor használni tudd őket. Nyomás!

James sietve haladt a folyosók árnyai között. Igyekezett minél gyorsabban menni, de úgy, hogy ne keltsen gyanút, ez elég kemény diónak bizonyult. Éppen akkor érte el a portrélyukat, mikor Steven Metzker lépett ki rajta.

- James! – pislogott Steven meglepetten. – Mit keresel te itt? Nem kellene… – Hirtelen elhallgatott, és körbekémlelt a sötét folyosókon. – Befelé, mielőtt valaki meglát.

- Kösz, Steven – vetette oda James, miközben bemászott a portrélyukon.

- Nincs mit – felelte Steven. – És ezt szó szerint értem. Sose láttalak, és te sem engem. Ne kelljen megbánnom a dolgot.

- Megbánni mit? Semmi sem történt.

Steven kilépett a folyosóra, és rácsukta Jamesre a Kövér Dáma portréját.

A Bajkeverők, Sabrina kivételével, mind a kandalló mellett ücsörögtek, arcukról durcás zavarodottság tükröződött. Noah vette először észre Jamest, és azonnal felpattant.

- Látom, Prechka megtalált, haver.

Erre a többiek is feléje fordultak, és úgy vigyorogtak, mint a fakutya.

- Mit keresel itt? – komolyodott el Ted. – Ralph és Zane az imént ment el, hogy begyűjtsenek téged. A fél éjszakába beletelt, hogy elrendezzük a dolgaidat az után a katasztrófa után a kviddicspályán, úgyhogy elég nagy késésben vagy. Már rég a Sziget felé kellene tartanod. Azt akarod, hogy elkísérjünk?

- Nem, már így is elég nagy bajba keveredtetek miattam. Csak azért jöttem, hogy ezt elküldjem – mutatta fel a levelet. Ted helyeslőn rábólintott, érezte, hogy kinek lesz. – Tíz perc múlva találkozom Ralphfal és Zane-nel az erdő szélén.

- Én is jövök – állt fel Noah. – Corsica megátkozta Sabrinát. Viszonozni akarom a szívességét.

James megrázta a fejét.

- Nektek, hármatoknak más dolgotok lesz, de így is kilőhettek egy-két átkot. Ha Ralph, Zane és én elbukunk, Jackson vagy valaki más talán fel fog itt tűnni, hogy megkeresse Merlin köpenyét. Meg kell védenetek. Ha bárki idejön érte, minden áron meg kell állítanotok. Nem szívesen kérek tőletek ilyesmit, de… megteszitek?

Petra biccentett, majd Noah-ra és Tedre sandított.

- Semmi gond. Azonban bármennyire is ellátnánk azoknak a fickóknak a baját, azért próbálj nem elbukni, megígéred?

James bólintott, aztán megfordult, és felszaladt a lépcsőn a hálótermükbe. A helyiség üres volt, és az apró fürdőszobába vezető ajtó mellett égő egyetlen gyertya fényétől eltekintve teljesen sötét. Nobby, aki nem igazán tudta megszokni a bagolyházat, és egyre-másra felbukkant James ablakában, most a kalitkájában szunyókált.

- Nobby – súgta James sürgetőn. – Van itt egy levél apának. Tudom, hogy későre jár, de nagyon fontos. – A nagy madár kihúzta fejét a szárnya alól, és álmatagon összecsattintotta csőrét. James kitárta a kalitka ajtaját, és hagyta, hogy Nobby az asztal szélére ugorjon. Miután a bagoly lábához erősítette az összecsavart pergament, James kinyitotta az ablakot. – És ez alkalommal, ha visszaérsz, a bagolyházba menj! Jó érzés tudni, hogy körülöttem vagy, de csak te is bajba fogsz keverni. Rendben?

A bagoly Jamesre meredt hatalmas, kifürkészhetetlen szemével, aztán az ablakpárkányra szökkent, majd kitárta szárnyait, és belevetette magát a koromfekete éjszakába.

James már éppen megindult volna vissza, a lépcső felé, mikor a tekintete megakadt a ládájának sötét tömegén. Máskor is így szokott állni? Hirtelen jeges rémület töltötte el. Lehetséges volna, hogy Jackson már megszerezte a köpenyt? Talán – biztos, ami biztos – ellenőrizte a táskáját, mielőtt elindult volna a Barlangmenedékhez, és felfedezte a csalást. Nem, odalent a Bajkeverők biztos észrevették volna, hogy Jackson besétál, aztán szinte rögtön távozik… De mi van, ha mégsem? Ahogy James azt már korábban is megállapította, Jackson okos. Talán elrejtette magát, vagy megkérte Madame Delacroix-t, hogy a távoli fiziohoppanáló képességével egyszerűen csak bukkanjon fel a fiúk hálótermében, és hozza el a köpenyt. Viszont Ted említette, hogy Zane és Ralph itt voltak, hogy rendbe tegyék a dolgait a kviddicskataszrófa után. Jamesnek tudnia kellett. Térdre vetette magát a ládája mellett, és előhúzta a pálcáját. A zár könnyedén kipattant a parancsára, és ő rettegve túrt bele a láda tartalmába, míg az aljára temetve meg nem találta a táskát. Még mindig ott volt, de mintha kissé kinyílt volna. James lélegzetvisszafojtva nyúlt be a résen. Ujjai rátaláltak selymes anyagra. Még a lehullott levelek, talaj és élet illatát is érezte, ahogy belélegezte a szelet. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőle.

A nyitott láda előtt térdelve James még egyszer átgondolta, mire lehet még szüksége a Szigeten. Hosszú másodpercekig meredt a nagy halom gyűrött ruhára és egyéb iskolai holmikra. Rövid fontolgatás után magához vette a Tekergők térképét és a láthatatlanná tévő köpönyeget. Lecsapta a láda fedelét, lezárta az alaposan begyakorolt bűbájjal, aztán, lévén a hátizsákját a gyengélkedőn hagyta, felkapott egy bőr iskolatáskát, amit még év elején kapott az anyjától, és belegyűrte a térképet és a köpenyt. Megfordult, és lerohant a lépcsőn, épp csak addig állt meg, hogy emlékeztesse Noah-t, Petrát és Tedet Delacroix képességeire.

- Ne aggódj – ugrott fel Noah, és máris megindult a lépcső felé. – Felváltva őrizzük a ládádat. Egyórás váltás jó lesz, Ted?

Ted biccentett. James elégedetten mászott ki a portrélyukon, és indult el, hogy találkozzon Ralphfal és Zane-nel.

Öt perccel később, ahogy kiért a kastély mögötti parkba, rádöbbent, hogy a benti fény után alig lát valamit az éjszakai sötétségben. Jóformán vakon ereszkedett le a tóhoz vezető lejtőn, míg meg nem hallotta Zane füttyögését, mellyel barátja feltehetően egy madárdalt próbált leutánozni. A hang bal felől jött, így James arra fordult, és végre már ki tudta venni az erdő szélén ácsorgó óriásnő körvonalait. Zane és Ralph a közelében kuporogtak.

- Nem volt rossz, mi? – vigyorgott Zane. – Egy James Bond filmben láttam. Gondoltam, hogy értékelni fogod.

- Szép volt – bólintott James. Az éjszakai hideg a csontjáig hatolt, és James bensőjét izgalom és rettegés kusza kavalkádja feszítette. Itt voltak hát! Innen már nincs visszaút. Mostanra valószínűleg már felfedezték, hogy nincs a gyengélkedőn. Holnap bajba kerülhet miatta, de ha most elbuknak, mindenki még nagyobb bajba kerül. James felpillantott Prechkára. – Hagyni fogja, hogy a vállán utazzunk? Egyedül úgy érhetünk oda időben.

Prechka meghallotta, s válaszul lehajolt. A domboldal megrázkódott, mikor az óriásnő térdre rogyott.

- Prechka segít – mondta, és feltehetően megpróbált suttogni, mivel a hangjába nem remegtek bele a közeli fák levelei. – Prechka viszi pöttömöket.

Jamesre vigyorgott, s ahogy a szeme nagyjából egy szintre került a fiúval, kiderült, hogy csak a feje majdnem akkora, mint James teljes testmagassága. Zane, Ralph és James sorban felkapaszkodtak az óriásnő karján, és helyet foglaltak a széles vállakon. Jamesnek Ralph és Zane segítségére volt szüksége, mivel sínbe tett jobb karjának szinte semmi hasznát sem vette. Mikor Prechka felállt, olyan volt, mintha a három fiú egy a lombok közé tartó teherliftben lettek volna. Az óriásnő minden további szó nélkül bevetette magát a rengetegbe. A fák felső ágai egyre-másra suhantak el mellettük, némelyik szörnyű recsegésbe kezdett, ahogy Prechka nádszálként hajtotta félre őket az útból.

- Honnan tudja, hová megyünk? – kérdezte James fojtott hangon.

Ralph vállat vont.

- Gróp mondta el neki. Fogalmam sincs, hogyan, de valószínűleg valami óriás-módszer lehet. Pontosan emlékeznek minden helyre, ahol megfordultak, és azt is tudják, hogyan jussanak vissza. Talán így találják meg egymást a hegyek barlangjaiban. Egyáltalán nem értettem, miről beszéltek, de a nagylány elég magabiztosnak tűnik.

Prechka vállán utazni egészen más élmény volt, mint Grópén. Míg az utóbbi óvatosan és vigyázva lépkedett, a nőnemű óriás ide-oda billegett, lépteibe egész teste belerázkódott, s a fiúk néha csak az utolsó pillanatban tudtak megkapaszkodni, hogy le ne pottyanjanak. James úgy vélte, egy óriási, sétáló metronómon ülni is ilyesmi érzés lehet. Az erdő lassan elúszott mellettük, s fentről még a szokottnál is hátborzongatóbb hatást keltett, mintha a fák megállás nélkül az eget karmolászták volna torz ágaikkal. Egy idő után James megrángatta az óriásnő zsákvászon tunikáját.

- Itt állj meg, Prechka! Már közel vagyunk, és nem akarom, hogy meghalljanak bennünket.

Prechka kinyújtotta egyik kezét, és megtámaszkodott egy hatalmas, göcsörtös tölgyfa törzsén. Óvatosan leereszkedett, a fiúk pedig lemásztak a válláról, és a karján végigcsúszva földet értek.

- Várj itt, Prechka – szólt James, és mikor az óriásnő nagy, durva vonású arcába nézett, Prechka lassan, komolyan bólintott egyet, aztán ismét feltápászkodott. James azt remélte, az óriásnő jobban megértette a kérését, mint annak idején Gróp, aki pár perc várakozás után úgy gondolta, hogy elmegy vacsorázni, őket pedig ott hagyja, ahol voltak.

- Erre – mutatott előre Zane. James megpillantotta a fák között a tó vizén csillogó holdfényt. Olyan halkan, ahogy csak tudtak, a három fiú átgázolt a kidőlt fatörzseken és elburjánzott aljnövényzeten, és néhány perccel később megérkeztek a tópartra. A Barlangmenedék szigete valamivel arrébb volt, a nagy éjszaka tiszteletére teljes pompájában ragyogott, egyfajta szörnyűséges katedrálisként emelkedett ki a vízből. Onnan, ahol álltak, jól látszott a sárkányfej alakú híd is, mely egyszerre volt hívogató és fenyegető. James hallotta, hogy mögötte Ralph nagyot nyel. Halkan megindultak a híd irányába.

Ahogy elérték a bejáratot, a holdkorong kicsusszant lenge felhőfátyla mögül, s a Barlangmenedék teljesen kivirágzott az ezüstös fényben. Már egyáltalán nem látszott nyoma a sziget vad, fás természetének. A sárkányfej maga volt a gyönyörűen kifaragott borzalom, ahogy száját tátotta rájuk. Torkában az indákkal benőtt kapu olyan tömörnek és díszesnek hatott, mintha vasból kovácsolták volna, s James még a rá írt versikét is el tudta olvasni.

- Zárva van – súgta Zane, hangjában némi reménnyel. – Ez mit jelent?

James megrázta a fejét.

- Dunsztom sincs. Gyerünk, nézzük meg, hogy be tudunk-e jutni.

A három fiú végigosont a hídon. Az elöl haladó James látta, amint közeledtükre a híd felső állkapcsa még tágabbra nyílik. Ez alkalommal nem nyikorgott, a mozdulat csendes volt, szinte észrevehetetlen. A kapu azonban továbbra is zárva maradt. James a pálcájáért nyúlt, aztán a fájdalomtól felszisszenve mozdulatlanná dermedt. Egészen elfeledkezett a törött jobb karján lévő sínről.

- Ralph, neked kell megtenned – mondta, és oldalra lépett, hogy előre engedje barátját. – Nem tudom használni a pálcás kezemet. Különben is, te vagy a bűbájzseni.

- És… és mégis mit tegyek? – hebegte Ralph, de azért előhúzta a pálcáját.

- Próbáld a zárnyitó bűbájt!

- Hé, hé, ácsi! – emelte magasba karját Zane. – Legutóbb, mikor azt próbáltuk, majdnem fakaja lett belőlünk, emlékszel?

- Az akkor volt – mondta James. – A sziget még nem állt készen. Azt hiszem, csakis a mai éjszakáért létezik. Most be fog engedni bennünket. Meg hát Ralphról van szó. Ha valaki képes rá, az ő.

Zane elfintorodott, de nem tudott felhozni semmilyen ellenérvet. Hátrébb lépett, hogy helyet adjon Ralphnak, aki idegesen a kapura szegezte pálcáját. Próbált nem odafigyelni remegő kezére, és megköszörülte a torkát.

- Mi is az? Mindig elfelejtem!

- Alohomora – suttogta James bátorítón. – Hangsúly a második és negyedik szótagon. Már számtalanszor csináltad, ne aggódj!

Ralph megvetette lábát, és karjának remegésén is igyekezett úrrá lenni. Vett egy nagy levegőt, és reszkető hangon kimondta a varázsigét.

A kaput alkotó indák azonnal meglazultak. A vers betűit formáló kacsok és fürtök visszahúzódtak, láthatóvá téve az ajtó fás részeit. Pár másodperccel később az ajtószárnyak némán kitárultak.

Ralph aggodalmas, tágra nyílt szemekkel pillantott vissza Jamesre és Zane-re.

- Azt hiszem, működött.

- Ahogy mondod, Ralph – felelte Zane, és előrébb lépett. A három fiú vigyázva besétált a kapu mögötti sötétségbe.

A Barlangmenedék belseje körkörös volt, és jóformán teljesen üres. Körben, oszlopokként fák álltak, melyek együttes lombozata alkotta a helyiség boltozatos, ágakból és tavaszi levelekből álló mennyezetét. A Menedék köves padlózata lépcsőzetesen süllyedt egészen a közepéig, ahol egy kis, kör alakú rész a plafon közepén lévő lyukon beáradó holdfényben fürdött. Merlin trónja a holdfénynyalábban állt, az előtt pedig, nekik háttal, Madame Delacroix.

James érezte, hogy a félelemtől minden erő elhagyja. Dermedten ácsorgott, mintha odafagyott volna, s azt is alig érzékelte, mikor Ralph megragadta a karját, és berángatta őt az egyik fatörzs-oszlop árnyékába. Egy pillanatra elveszette az egyensúlyát, és lerogyott a földre Ralph és Zane mellé. Óvatosan, lassan kilesett a faoszlop mögül, szeme tágra nyílt, szíve hevesen vert.

Delacroix nem mozdult. Még mindig háttal állt nekik, és mozdulatlanul meredt a trónra. Merlin trónja magas volt, háttámlája keskeny és egyenes. Gondosan kifényesített fából készült, valahogy mégis sokkal lágyabb kinézete volt, mint amilyenre James számított. Formáját különféle ide-oda futó, összegubancolódott indák és levelek faragványai alkották. Az egyetlen egységes, tömör része az ülőrész volt, és a háttámla közepe. A trón úgy festett, mint amit inkább növesztettek, mint kifaragtak, ahogy magát a Barlangmenedéket is. Senki más nem volt ott. Delacroix láthatóan korán érkezett. James éppen elgondolkodott rajta, hogy a nő vajon mióta állhat ott mozdulatlanul, a trónt figyelve, mikor mögülük, a sárkányfej hídról, valaki más lépteinek a zaja hallatszott. James visszatartotta a lélegzetét és érezte, hogy Ralph és Zane is olyan kicsire húzták össze magukat a Menedék alacsony, bozótos szigetelésében, amilyenre csak tudták.

Férfihang hallatszott, amint egy furcsa, James számára ismeretlen nyelven halk parancsszavakat kántál. Egyszerre volt gyönyörű és rémisztő. Ismét felhangzott a széthúzódó indák surrogása, aztán tompa léptek koppantak a teraszos kőpadlón. Jackson professzor bukkant fel, és határozottan a Barlangmenedék közepére, Madame Delacroix mögé sétált.

- Jackson professzor – szólt Madame Delacroix, csengő hangja ide-oda pattogott a Menedék kőmedencéjében. – Sosem okoz csalódást. – Még mindig nem fordult meg.

- Ön sem nekem, asszonyom. Korábban érkezett.

- Kiélvezem a pillanatot, Theodore. Régóta vártam már rá. Úgy is fogalmazhatnék, hogy „túl régóta”, már ha hinnék a végzetben, ami, természetesen, nem így van. Ennek így kellett lennie. Megtettem, amit meg kellett tennem. Még ön is beteljesítette az önnek rendeltetett szerepet.

- Valóban ezt hiszi, asszonyom? – kérdezte Jackson, és egy-két méterrel Delacroix mögött megtorpant. James észrevette, hogy a férfinél ott van a diófa pálcája. – Kétlem. Ahogy azt ön is tudja, én nem hiszek sem a végzetben, sem a sorsban. A döntés erejében hiszek.

- Nem számít, miben hisz, Theodore, amíg a döntései a helyes végkifejlethez vezetnek.

- Nálam a köpeny – jelentette ki Jackson, és végre megtörte az udvarias beszélgetés látszatát. – Mindig is nálam volt. Nem szerezheti meg tőlem. Azért vagyok itt, hogy gondoskodjam erről. Azért vagyok itt, hogy megállítsam magát, asszonyom, bármennyire is próbált távol tartani.

James kis híján felkiáltott, csak az mentette meg tőle, hogy villámgyorsan a szája elé kapta tenyerét. Jackson azért jött, hogy megállítsa a nőt! De ez hogy lehet? Jamesen jeges rémület lett úrrá. Mellette Ralph szinte némán azt tátogta:

- Azt mondta, hogy…?

Zane lepisszegte.

- Hallgasd!

Delacroix különös, ritmikus hangot adott ki, s csak mikor a válla is bele-belerázkódott, James akkor jött rá, hogy az asszony nevet.

- Drága, drága Theodore, sosem próbáltam az útjába állni. Ha nem tettem volna úgy, mintha tiltakoznék a jelenléte ellen, ön sosem jött volna el erre az útra. A makacssága és gyanakvó természete voltak a leghatásosabb eszközeim. Szükségem volt önre, professzor. Szükségem volt arra, ami önnél volt, és amelyről azt hitte, olyan buzgón védelmezi.

Jackson megmerevedett.

- Azt hiszi, olyan bolond voltam, hogy idehoztam magammal a köpenyt? Akkor még annál is arrogánsabb, mint azt hittem. Nem, a köpeny biztonságban van. A valaha létrehozott legjobb védőbűbájok védik, és a begyűjtőbűbájjal sem érdemes próbálkoznia. Tudom, hiszen minden bűbájt jómagam szórtam a köpenyre. Sosem találja meg, ebben biztos vagyok.

Delacroix nevetése hahotázásba csapott át, ő azonban még mindig nem fordult meg. A trónra vetülő fénysugár mintha egyre élesebb lett volna, és James rájött, hogy nem mást lát, mint a lassan a helyükre álló bolygók összegyűjtött fényét. Hamarosan felragyog az Ősök udvara.

- Ó, professzor, a magabiztossága mulattat. Olyan ellenfelekkel, mint ön, a sikerem több mint bizonyos. Gondolja, hogy nem tudtam egész idő alatt, hogy a táskájában végig Merlinus köpenyét védte? Úgy véli, nem gondoskodtam róla már az első percben, ahogy megérkeztünk, hogy a köpeny végül hozzám kerüljön? Még a kisujjamat sem kellett megmozdítanom, a köpeny ma éjjel mégis idetalált.

Jamesen szörnyű gondolat lett úrrá. Eszébe jutott az a nap, a Sötét Varázslatok Kivédése órán, mikor Jackson követte Franklyn professzort a terembe, és halkan beszélgettek. James lepillantott, és a táska titokzatos módon kinyílt. Lehetséges volna, hogy Madame Delacroix gondoskodott róla, hogy James beleláthasson a táskába? Valahogy megpróbálta volna kihasználni őt? Felrémlett neki, hogy Zane és Ralph még említették is, hogy a köpeny megszerzése nagyon könnyen ment. Túl könnyen. Megrázkódott.

- James – súgta oda neki Ralph sürgetően. – Ugye nem hoztad ide a köpenyt?

- Hát persze, hogy nem! – vágta rá James. – Nem őrültem meg!

Zane közelebb hajolt, hogy minél halkabban tehesse fel kérdését.

- Akkor mi van az iskolatáskádban?

James gyomrát rémület és düh szorongatta.

- A Tekergők térképe és a láthatatlanná tévő köpönyeg!

Ralph előre nyúlt, megszorította James vállát, és olyan közel húzta őt magához, hogy az arcuk szinte összeért. Ralph arckifejezése iszonytató volt.

- James, nincs nálad a láthatatlanná tévő köpönyeg! – szólt rekedten. – Nálam van! Ott hagytad a mardekáros öltözőben, emlékszel? Azt használtam, hogy kiszökjem! Odalent van, a ládámban, az ágyam végénél!

James megkövülten meredt Ralphra. Odalent, a Barlangmenedék közepén, Madame Delacroix tovább vihogott.

- Mr. James Potter – kiáltotta nevetés közben. – Kérem, nyugodtan fáradjon ide hozzánk! Ha kívánja, a barátait is hozhatja.

Jamesnek a földbe gyökerezett a lába. Eszében sem volt lemenni, legszívesebben elrohant volna. Most már tudta, hogy a táskájában Merlinus köpenye van, nem pedig a láthatatlanná tévő köpönyeg, ahogy azt elhitették vele. Átverték, és a relikviát hozta magával. Itt volt a menekülés ideje, mégsem tudott megmozdulni. Ralph sürgetően taszított rajta egy kicsit, de James másik oldalán Zane lassan kiegyenesedett, és előhúzta a pálcáját.

- A vudukirálynő azt hiszi magáról, hogy okos – szólt hangosan, és a boszorkányra szegezve pálcáját előlépett az oszlop mögül. – Maga épp olyan ronda, mint amilyen gonosz. Stupor!

Jamesnek elakadt a lélegzete, mikor Zane varázspálcájából vörös fénysugár csapott ki. Az átok pontosan a háta közepén érte Madame Delacroix-t, és James lelki szemeivel már látta, ahogy az asszony eszméletlenül a földre rogy. Ő azonban még mindig nem moccant, és James legnagyobb rémületére a vörös fénysugár úgy repült át rajta, mintha ott sem lett volna. Az átok a tróntól nem messze a túlsó falba csapódott, aztán ártalmatlanul köddé vált. Delacroix még akkor is nevetett, mikor hátrafordult, hogy Zane szemébe nézzen.

- Hogy ronda volnék? – Nevetése szinte azonnal elhalt, ahogy pillantása találkozott Zane-ével. Többé már nem volt vak, sem öreg. Valójában csupán a kivetített képmása állt a Barlangmenedék közepén. – És gonosz? Igen, az talán igaz, de csak hobbiból. – Madame Delacroix másolata felemelte a kezét, mire Zane a levegőbe emelkedett, pálcája pedig kiröppent a markából, ahogy három méter magasban nekicsapódott az egyik faoszlopnak. Úgy ott ragadt, mintha valaki felakasztotta volna egy kampóra. – Ha valóban olyan gonosz volnék, ön már rég nem élne. – Rávigyorgott a fiúra, aztán megpördült, és karjával arrafelé intett, ahol James lapult. – Mr. Potter, kérem, bolondság volna ellenem fordulnia. Hiszen, végül is, majdhogynem mindvégig ön segédkezett nekem ebben az ügyben. Hozza Mr. Deedle-t is! Mindenki csatlakozzon a mulatsághoz!

Mikor Zane előlépett, Jackson elképedve fordult feléje. Pálcáját továbbra sem tette el, de hegye már a padlóra mutatott. Most némán figyelte, amint James és Ralph, mintha csak madzagon rángatnák őket, sorban előmasíroznak rejtekhelyükről, és megindulnak lefelé a lépcsőn, a Menedék közepe felé. Tekintete találkozott Jamesével, bozontos szemöldöke alatt dühösen szikrázott a szeme.

- Állj meg, Potter! – mondta halkan, és kissé megemelte pálcáját, hogy a hegye a padló James és Ralph cipőjének orra előtti részére szegeződjön. A két fiú olyan hirtelen torpant meg, mintha ragasztóba léptek volna.

- Ó, Theodore, muszáj ezt így elnyújtani? – sóhajtotta Delacroix. A férfi felé intett, s ujjaival bonyolult formákat rajzolt a levegőbe. Jackson hiába kapott utána, pálcája kiugrott kezéből, és magasra röppent. Delacroix ismét intett, mire a varázspálca könnyedén kettéroppant. Jackson arckifejezése nem változott, mindössze a kezét eresztette lejjebb, ahogy a diófa varázspálcája lába elé hulló két darabjára meredt. Aztán visszafordult Delacroix-hoz, és dühtől elsápadó arccal megindult feléje. Delacroix, akár a villám, belenyúlt a talárja redői közé, és mikor újra előhúzta kezét, abban már ott virított a boszorkány szörnyűséges szőlőpálcája.

- Lehet, hogy ez itt csupán a valós tárgy egy jelképes megjelenése – mondta játékosan -, mely e hely porából teremtetett, ahogy jómagam e változata is, de biztosíthatom, Theodore, épp olyan hatalmas, mint amilyennek én akarom. Ne kívánja, hogy elpusztítsam önt.

Jackson megállt, de az arckifejezése mit sem változott.

- Nem hagyhatom, hogy megtegye, Delacroix. Maga is tudja.

- Ó, dehogy nem, hisz már meg is történt! – kuncogott a nő. Jacksonra mutatott pálcájával, és megpöccintette azt. Narancsszín fénysugár szelte át kettejük között a levegőt, s durván hátrataszította a férfit, aki nagyot nyögve zuhant a felső lépcsőfokra, de szinte rögtön kezdett feltápászkodni. Delacroix a plafonra emelte tekintetét.

- Hősök – jegyezte meg lenézően, majd újra megpöccintette a varázspálcáját. Jackson a levegőbe emelkedett, és nekivágódott egy másik faoszlopnak, ahol, Zane-hez hasonlóan, ott ragadt, és teste látszólag öntudatlanul elernyedt.

- Most pedig – szólt a boszorkány, s pálcája hegyét James és Ralph felé fordította -, kérem, csatlakozzanak hozzám!

A két fiú felemelkedett a földről, és lelebegett a hátralévő lépcsőfokok felett. Esetlenül landoltak a Menedék közepének füves területén, közvetlenül Madame Delacroix hasonmása előtt. Szeme smaragdzölden szikrázott.

- Adja át a köpenyt! És, kérem, ne akarják, hogy bántsam önöket. Csak egyszer fogom kérni.

Az iskolatáska lecsúszott James válláról, és a lábaihoz esett. A fiú lenézett rá, s hirtelen kábult reménytelenség töltötte el.

- Kérem – mondta Delacroix, majd ismét megpöccintette a pálcáját. James térdre rogyott, mintha valami rendkívül nehéz zuhant volna a vállára. Keze benyúlt a táskába, megmarkolta a köpenyt, és előhúzta. Ralph feléje kapott, de mintha kővé dermedt volna, néhány centinél egyik irányba sem tudott többet elmozdulni.

- James, ne!

- Nem akarom – nyögte James elkeseredetten.

Delacroix szeme kapzsin csillogott. Előre nyúlt, és finoman átvette Jamestől a köpenyt.

- A szabad akaratot túlértékelik – dalolta könnyedén.

- Nem nyerhet – mordult fel James dühösen. – Nincs magánál az összes relikvia.

Delacroix elszakította tekintetét a köpenyről, és arcán udvarias meglepetéssel pislogott Jamesre.

- Valóban, Mr. Potter?

- Igen! – vágta rá James, és a fogát csikorgatta. – Nem tudtuk megszerezni a seprűt. Még mindig Tabithánál van. Nem tudom, egyáltalán van-e fogalma róla, mi is az, de különben sem látom, hogy elhozta volna magának. – Csak remélni tudta, hogy amit állít, az igaz. Sehol nem látta a seprűt, és Tabitha nyilvánvalóan nem volt jelen, hacsak nem rejtőzött ő is valahol, ahogy ők is tették.

Delacroix felnevetett, mintha csak egy partin volnának, és James épp most tett volna valami különösen szellemes megjegyzést.

- Tökéletes rejtekhely, igaz, Mr. Potter? Miss Corsica pedig a tökéletes személy, hogy elrejtse nekem. Olyannyira tökéletes, hogy sosem jöttek rá, mindez csupán egy okos hazugság. Bármennyire is érdekes, Miss Corsica seprűje nem más, mint egy megfelelő csel. Nem, bármit is remél, akárcsak a köpeny, Merlin botja is ide talált hozzám ma éjjel. Igazán jól vigyáztak rá.

Madame Delacroix gyönyörű hasonmása Ralphhoz fordult, és kinyújtotta feléje a kezét.

- Kérem a pálcáját, Mr. Deedle.

- Ne… nem – tiltakozott Ralph, de hangja alig volt több elhaló nyögésnél. Próbált elhátrálni.

- Ne akard, hogy elvegyem, Ralph, kérlek! – szólt Delacroix, és a fiúra szegezte saját varázspálcáját.

Ralph keze megrándult, majd lassan a farzsebéhez nyúlt. Remegve húzta elő nevetségesen nagy varázspálcáját. James most először látta azt annak, ami. Nem csak egy szokatlanul vastag pálca volt, melynek kihegyezték a végét. Valami sokkal nagyobbnak, megviseltebbnek a részét képezte, mely ettől függetlenül, ahogy többször is megmutatkozott, megmagyarázhatatlan módon, erejéből semmit sem vesztett. Delacroix előre nyújtotta kezét, és szinte finnyásan rántotta ki Merlin pálcáját Ralph markából.

- Nem kockáztathattam, hogy elkapjanak, miközben egy ilyen holmit próbálok becsempészni a birtokra. Valaki észlelhette volna. Így hát intézkedtem, hogy ön és a bájos apja megvásárolják, Mr. Deedle. Valójában én magam adtam el önöknek, egy másik formámban. Remélem, élvezte, hogy a botot használhatta. Hatalmas az ereje, igaz? Ó, de most látom csak – tette hozzá, és arcán majdhogynem bocsánatkérő kifejezés jelent meg -, azt hitte, az ön ereje rendkívüli, ugye? Sajnálom, Mr. Deedle. Valóban azt hitte, hogy beléphetett volna a Menedékbe, ha nem lett volna önnél Merlin botja? Minden bizonnyal ön is látja, milyen nevetséges is ez. Ön mugli születésű. Már bocsánat. – Ismét könnyed, gonosz nevetésre fakadt.

Végül megfordult, és óvatosan rendezgetni kezdte a trónon a relikviákat. James és Ralph kétségbeesve pislogott egymásra, aztán James megpróbált hátrapillantani a faoszlopról lógó Zane felé, de túl sötét volt, és nem látott el odáig.

Madame Delacroix visszalépett a tróntól, majd elégedettségét kifejezendő nagyot sóhajtott. Ralph és James közé állt, mintha a fiúk a társai lettek volna.

- Itt is van. Úgy örülök. Nem szívesen kérkedem vele, de minden pontosan úgy alakult, ahogy elterveztem. Élvezzék a műsort, ifjú barátaim! Nem garantálhatom, hogy Merlinus nem végez önökkel, amint megérkezik, de biztosan egyetértünk abban, hogy ennyit mindenképpen megér ez a mesés látvány.

- Csak akkor éri meg, ha magával is végez – szűrte James összeszorított fogai között.

- Micsoda düh! – mosolygott Delacroix. – Nem csoda, hogy ilyen jó segítségemül szolgált.

A boszorkány úgy terítette a köpenyt a trónra, mintha az csak arra várna, hogy Merlin belebújjon. A varázsló botjának utolsó darabját Delacroix a trón elejének támasztotta. A hold és csillagok által sugárzott egyesített fénynyaláb egyre élesebb lett, halovány vonalként szelte át a boltozatos mennyezeten lévő lyuk és a Barlangmenedék közepét beterítő füves rész között húzódó sötétséget. A három relikvia ragyogni látszott a pislákoló, ezüstös fényben. Elérkezett az idő, az égen megjelent az Ősök udvara.

James fülét megütötte valami. Tudta, hogy Madame Delacroix és Ralph is hallotta, mert mindhárman ide-oda forgatták a fejüket, s próbálták beazonosítani a zaj forrását. Halk suttogásnak tűnt, mely egyszerre hallatszott mindenhonnan. Távoli és reszkető volt, mintha több száz furulyával tartották volna ki ugyanazt a hangot, s egyre növelték volna a hangerőt. Madame Delacroix átszellemült, boldog arccal nézelődött, de James meg mert volna esküdni, hogy akár egy hasonmásról van szó, akár nem, a boszorkány arcán némi félelem villant át. Delacroix hirtelen erősen megszorította a két fiú karját.

- Nézzétek! – lehelte.

Füstindák szivárogtak be a Menedék oszlopai között, és magával hozták a hangot is. James körbepillantott. A csápok a mennyezet ágai közül is előfurakodtak. Ugyanolyan testetlenek voltak, akár a füst, de úgy mozogtak egyre növekvő tempóval, mintha saját intelligenciával rendelkeznének. A trón irányába kígyóztak, és ott kezdtek összefonódni. Mikor már teljesen körbefonták egymást, a furcsa füstmassza megvonaglott, majd magába roskadt, és kezdett egyre szilárdabb formát felvenni. Az alak körvonalai lassan kirajzolódtak, és minden fókuszba került. A trón közepe táján kissé görbe, vízszintes vonalak jelentek meg, és James önkéntelenül is összerezzent, ahogy tudatosult benne, hogy amiket lát, nem mások, mint egy csontváz bordái. Azokból mindkét irányba kinőtt a gerinc, és hozzácsatlakozott két másik, lassan kiformálódó alakhoz, a koponyához és a medencecsonthoz. James rájött, hogy ez egy végletekig lelassított hoppanálás. Merlin atomjai ismét összeálltak, legyőzve a századok tehetetlenségét. A hoppanáláshoz társuló zaj hangereje és magassága egyaránt növekedett, míg végül majdhogynem emberi hanggá vált.

- Hé, vudukirálynő – hallatszott Jamesék háta mögül, mire mindhárman rémülten összerázkódtak. – Ezt védd ki!

Vastag faág csapódott Delacroix fejéhez, ami ettől milliónyi kis görönggyé és porszemmé robbant. A Jamest és Ralphot fogva tartó kötözőbűbáj hatása azonnal semmivé lett. James megpördült, és meglátta, hogy a husáng másik végét Zane szorongatja. A fiú kihúzta az ágat a Delacroix hasonmásának maradványaiból, mely rögtön kezdte újra felépíteni magát. Válltól felfele Delacroix csupán törött föld, vonagló gyökerek és férgek kusza kavalkádjából állt. A hasonmás négykézlábra ereszkedve igyekezett összegyűjteni a lehullott göröngyöket, és visszatapasztani azokat a nyakára.

- Elfelejtkezett rólam, mikor Merlin kezdett megjelenni! – kiáltotta Zane, ahogy kiszabadította az ágat, és meglóbálta azt a válla fölött. – Lezuhantam az oszlopról, és felkaptam az első nehéz tárgyat, ami a kezembe akadt. Gyorsan, a köpenyt és a botot!

Zane baseballütőként suhogtatta meg az ágat, és egyetlen csapással vállból leszakította Delacroix egyik karját. Az a földre esett, és azonnal göröngyeire hullott. James előre vetette magát, és Merlin formálódó testén átnyúlva megragadta a varázsló köpenyét. Nagyot rántott rajta, de az nem engedett. James megvetette sarkát, és minden erejét megfeszítve húzni kezdte a köpenyt. Az lecsusszant a trón háttámlájáról, és James áthúzta a rajta ülő csontvázon. Az alak megragadta a trón karfáját, mintha sikoltana, és az eseményt kísérő zümmögés újabb oktávokkal ugrott feljebb. Ralph előrelendült, és elkapta a botot, ami a trónon ülő alakkal együtt növekedett. A fiú a feje fölé emelte, és hátraugrott vele.

Madame Delacroix hasonmása látszólag felhagyott önmaga újjáalakításával, és megpróbálta visszajuttatni a köpenyt és a botot a helyére. Megmaradt karjával vadul Ralph felé kapott, aztán megmarkolta a James kezében lévő köpenyt. Zane a másolat mögé szökkent, magasra emelte az ágat, majd újra lecsapott vele, s majdnem a derekáig kettészelte a széteső alakot. James Merlin trónja felé pillantott, és észrevette, hogy a teljes, mostanra helyenként vékony izomkötegekkel borított csontváz lassan kezdett ismét köddé válni. Merlin hoppanálásának hangja fájdalmas sikollyá torzult.

Aztán, mintha csak a semmiből érkezett volna, újabb alak jelent meg közöttük. A Barlangmenedék árnyaiból lépett elő, és félelmetes sebességgel mozgott. A szörnyen hosszú, kék körmű driád volt az, de csak éppen hogy. Valami más is mozgott a driád alakján túl, azzal együtt, mintha az erdőszellem külseje csupán álca volna. Új hang csatlakozott a félig megformált Merlin szenvedő sikolyához.

Mester! Ne! Nem hagylak el! Végre eljött az időd!

Az alak valahogy kettéhasadt, teljesen ledobta a driád formáját, és két hatalmas, fekete karom lett belőle, melyek közül az egyik James, a másik Ralph irányába lendült, visszaszerezte a relikviákat, és a két fiút hátrataszította a kőlépcsőkre. A karmok megpördültek, és visszatették helyükre a köpenyt és a botot, aztán, mintha csak kimerültek volna, visszahúzódtak, és apró porszemekre hullottak.

A trónon ülő alak erőszakosan összerándult, a mostanra lebomlott füstcsápok visszacsapódtak a testre, ami szörnyű sebességgel kezdett ismét megszilárdulni. A csontok izmokat növesztettek, rétegről rétegre. Különféle szervek virágoztak ki a mellkasban és hasban megjelenő érfák ágainak csúcsán. A test kitöltötte a köpenyt, ami lassan teljesen körbeölelte azt. Halovány harmat folyt szét az izomkötegeken, és fátyolszerű membránként ölelte körbe az egyre szilárdabb formát öltő testet, de aztán megvastagodott, és napcserzette bőrré keményedett. Az ujjak rákulcsolódtak a botra, mely mostanra elérte a kétméteres hosszúságot, alján ki volt hegyezve, csúcsát pedig nagy, nehéz gomb díszítette, és teljes hosszán halványzölden pulzáló rúnák futottak végig. Merlin visszatérésének hangja egy hosszú kiáltásban csúcsosodott ki, míg végül a mágus végképp kifogyott a szuszból, és hátravetette fejét. Nyakában pattanásig feszültek az inak. Egy végtelennek tűnő másodpercet követően mellkasa megfeszült, ahogy a férfi ezer év után először töltötte meg tüdejét, majd a varázsló leeresztette fejét.

Mester! – sikoltotta egy szellemhang. James a trónon ülőről a szörnyűséges karmokból kialakult alak felé pillantott. Alacsony férfi volt, szinte láthatatlan. Erősen zihált, kopasz feje szinte szikrázott az éles holdfényben. – Visszatértél! A munkám bevégeztetett! Szabad vagyok!

- Visszatértem – hallatszott Merlin hangja. Arca, akár egy kőszikla, szemét le sem vette a szellemről. – De milyen időbe hoztál engem vissza, Austramaddux?

A… a világ felkészült rád, mester! - hebegte a kísértet magas, rémült hangon. - Én… én eddig vártam a tökéletes időre! A varázstudók és varázstalanok közötti egyensúly megérett az irányításodra, mester! Itt az… itt az idő!

Merlin továbbra sem mozdult, csak merőn bámult a szellemre.

Kérlek, mester! - sikoltotta Austramaddux, és térdre rogyott. - Évszázadokig vártam! A feladat… a feladatom több volt, mint amit el tudtam viselni. Addig vártam, ameddig csak bírtam. Csupán egy kis lökést adtam! Találtam egy nőt, mester! A szíve megnyílt számomra! Osztozott a céljainkban, így… bátorítani kezdtem. Segítettem, de csak egy kicsit. Csak egy kicsit!

Merlin tekintete elszakadt Austramadduxról, és Madame Delacroix hasonmására siklott, aki már majdnem teljesen újraalkotta magát, de most térdre esett, és mikor megszólalt, hangja mintha a síron túlról, a föld alól érkezett volna.

- Téged szolgállak, Merlinus. Azért idéztelek meg, hogy betöltsd a végzeted, és a mugli férgek ellen vezess bennünket. Felkészültünk. A világ megérett rád.

- Ez a mocskos báb volna a múzsám? – kérdezte Merlin halkan, de olyan erőteljesen, ami mennydörgésnek hatott. – Akkor az igazi valóját lássuk, ne azt, amit láttatni akar.

Delacroix kiegyenesedett, és beszélni kezdett, de egy hang sem hagyta el a torkát. Állkapcsa folyamatosan mozgott, szinte mintha gépek hajtanák meg, aztán vérfagyasztó, mélyről jövő öklendezés tört fel belőle. A hasonmás a levegőbe emelte karját, és megmarkolta a nyakát, aztán a hosszú körmök belemartak a sáros húsba, és tépni kezdték. Delacroix torka megdagadt, akár egy kecskebékáé, majd a nő összegörnyedt, mintha csúnya hányingertől szenvedne. Merlin szeme a hasonmásra szegeződött, botja lágyan ragyogott, a rajta lévő rúnák belső fénye hullámzani látszott. Végül Madame Delacroix másolata megvonaglott, állkapcsa szélesre nyílt, jóval szélesebbre, mint az természetesen lehetséges. Valami kiszakadt az ásító, rettenetes szájból, és a hasonmás lábai elé ömlött, s ahogy az az anyag kezdett kiürülni belőle, az eredeti test úgy zsugorodott. Mintha a másolat kifordult volna a saját száján keresztül, míg végén semmi nem maradt belőle, csak a földön vonagló szörnyűség. Madame Delacroix volt, önnön valójában, aki valahogy a bábu hasonmásában termett, amely aztán kihányta őt. A boszorkány a földön fetrengett, mintha hatalmas fájdalmai volnának, csontosabb volt, mint valaha, két szürke szeme vakon meredt a mennyezetre.

- Austramaddux, te holt időbe hoztál engem vissza – mondta Merlin. Halk hangja ezrek üvöltéseként töltötte be a Barlangmenedéket. Elfordult Madame Delacroix szánalmas alakjától, és tekintetét ismét a rettegve kucorgó kísértetre szegezte. – A fák felébredtek jöttömre, de hangjuk csaknem elnémult. Még a föld is évszázados álmát alussza. Csak és kizárólag azért hoztál vissza, hogy neked jó legyen. Hibáztam, mikor téged bíztalak meg a feladattal, és visszatértemmel ez a hiba csak még hangsúlyosabbá vált. Elbocsátalak szolgálatomból. Eredj innen!

Merline megemelte szabad kezét, és kinyitott tenyerét Austramaddux szelleme felé tartotta. A kísértet tovább halványodott, és zsugorodni kezdett, közben kezeit védekezőn az arca elé kapta.

Ne! Ne, hűséges voltam! Kérlek! Ne bocsáss el! Betöltöttem a feladatomat! Hűséges voltam! Neee!

Az utolsó szó elnyúlt, éles sikollyá torzult, s a hang magassága úgy emelkedett, ahogy a szellem zsugorodott. Egy pillanatra még felvette a kék driád külsejét, és kétségbeesve hajlongani kezdett, de aztán az alakja teljesen szertefoszlott. James látta, hogy a szellem ugyanabban a pillanatban enyészett el, mikor Merlin összezárta öklét, mintha a varázsló kinyújtott markában préselte volna össze Austramadduxot. A kísértet utolsó szava rettegéssel telt meg, és ugyanakkor halt el, mikor a szellem egyetlen, apró fényponttá roppant össze. Merlin egy utolsót szorított a markán, aztán lassan, egyenként kinyitotta az ujjait. A szellemnek nyoma veszett, csupán utolsó sikoltásának visszhangja maradt utána.

Végül, mintha csak most venné észre őket, Merlin James, Ralph és Zane felé fordította figyelmét. James előrelépett, s habár nem igazán tudta, mihez kezdhetne, a szíve mélyén érezte, hogy tennie kell valamit. Merlin ismét kinyújtotta kezét, ezúttal James felé. James érezte, hogy a világ ellágyul, elsötétedik körülötte. Ellenállt, próbálta kikiáltani magából a ráereszkedő feledést, de nem járt sikerrel. Csak annyira tudott dacolni Merlin erejével, ahogy egy szúnyog a viharos széllel. A világ elé ködfüggöny hullt, s minden egy pontba látszott zsugorodni, Merlin kinyújtott kezébe, mely egyre húzta őt maga felé. Szem volt a tenyér közepén, egy jégkék szem. A szem becsukódott, és Merlin csak egyetlen szót mondott, mely azonban betöltötte a világot alkotó sötétséget. A szó ez volt: aludj.

Folytatása következik
január 14-én

- És ez biztos? – kérdezte Ralph, miközben átvágtak a termen. – Most már nem visszakozhatunk, ugye tudod?

James összeszorította ajkait, és nem felelt. Csatlakoztak Noah-hoz, Tedhez meg a többi Bajkeverőhöz, akik nagy csoportba tömörültek.

- Á, itt a mi emberünk! – jelentette be Ted, ahogy James befurakodott közé és Sabrina közé. – Épp most fogadtunk rá, hogy vajon miért kérettél ide mindnyájunkat. Noah szerint hivatalosan is be akarsz lépni a Bajkeverők közé, mely esetben egy egész sor fárasztó feladatot találtunk ki a számodra. Nekem az a kedvencem, aminek keretében belebújsz Sabrina régi báli ruhájába, és végigrohansz a sulin, mialatt teli torokból énekled a Roxfort himnuszát. Van még pár lehetőség, habár Damien feladataiban az én ízlésemnek túl sok a csiga és a mustár.

James elfintorodott.

- Az igazat megvallva, azért hívtalak ide benneteket, mert Ralphnak, Zane-nek és nekem szükségünk van a segítségetekre. – A Bajkeverők becsületére legyen mondva, egyikük sem látszott meglepettnek. Egyszerűen csak közelebb hajoltak, s közben folytatták reggelijüket. James nem igazán tudta, hol kezdje. Aznap reggel úgy ébredt, hogy tudta, ő, Ralph és Zane egymagukban semmiképpen sem volnának képesek megszerezni Merlin botját egyetlen nap alatt. Semmi tervük nem volt. Piton portréja eddig a segített nekik, de ő nem hisz benne, hogy Tabitha Corsicánál van a bot. Így hát, kihez fordulhatnának? Aztán, egyszer csak, a fejébe villant: megkérhetné azt a csoportot, mely leginkább jártas volt az elterelő hadműveletek levezénylésében és a káoszteremtésben. Sokáig tart majd mindent elmagyarázni Tednek és a Bajkeverőknek, és még akkor is lesz némi esély, hogy nem segítenek nekik, de ez volt a legjobb és legutolsó reménye. James nagyot sóhajtott, és a tökleves poharára meredt. – Segítenetek kellene… kölcsönvenni valamit.

- Kölcsönvenni valamit? – ismételte Noah teli szájjal. – Mit? Pénzt? Egy kiló cukrot? Egy hajnyírót? Nem úgy hangzik, mintha rászorulnátok a segítségünkre.

- Csendet, Metzker – szólt rá Ted szelíden. – Mit akartok „kölcsönvenni”, James?

James mély levegőt vett, aztán kimondta.

- Tabitha Corsica seprűjét.

Damien beleprüszkölt a poharába, és a többi Bajkeverő is nagyra nyílt szemekkel meredt Jamesre. Mindegyikük, kivéve Tedet.

- Miért? – kérdezte Sabrina fojtott hangon. – Ma este lesz a Hollóhát-Mardekár döntő. Emiatt? Rombolni akarjátok a Mardekár esélyeit? Elismerem, hogy van valami gyanús abban a seprűben, de eddig azt hittem, a csalás nem igazán a te stílusod, James.

- Nem! Ennek semmi köze a meccshez – szólt James, majd bizonytalanul elhallgatott egy pillanatra. – Sok mindent el kéne magyaráznom. Ráadásul bizonyos részletekről nem is szabadna beszélnem. McGalagony megkért rá, hogy ne tegyem.

- Akkor mondj annyit, amennyit szabad – javasolta Petra.

- Jól van. Zane, Ralph, szóljatok, ha kihagynék valamit! Őrültségnek fog hangzani, de legyen. – A három fiú teljes egészében beszámolt azokról a dolgokról, melyeket a Merlin összeesküvés felderítése közben tudtak meg, kezdve Madame Delacroix tavon megpillantott alakjával, egészen a Barlangmenedéknél megesett kalandjukig, ahol Ralph és James összeütközésbe került a Merlin köpenyét követelő, félelmetes driáddal. Aztán vissza kellett ugraniuk egy kicsit, hogy elmagyarázzák, hogyan sikerült megszerezniük a köpenyt Jackson professzortól. James attól tartott, hogy a sztori túl darabos lesz, és a Bajkeverők nem tudják majd követni. Ted egész idő alatt figyelmesen hallgatta a fiúkat, néha bekapott egy-egy falatot a reggelijéből, de egy pillanatra sem vette le szemét arról, aki éppen beszélt. A többi Bajkeverő időnként rákérdezett bizonyos homályosabb részletekre, s szkepticizmus, csodálat és izgalom furcsa egyvelegével arcukon hallgatták a választ.

- Egész évben ezen dolgoztatok, és még csak most szóltok róla nekünk? – hunyorgott rájuk Damien.

- Ahogy mondtam, McGalagony arra utasított, hogy senkinek ne szóljunk a Barlangmenedékről – felelte James. – És attól féltünk, a javát valószínűleg el sem hinnétek. Nekünk is beletelt némi időbe, mire meggyőztük magunkat. Jó sok időbe. Szóval, mit gondoltok?

- Össze vagyok zavarodva – mondta Sabrina összevont szemöldökkel. – Az egész nagyon összetett. Egy dolog fellőni egy Weasley tűzijátékot a vita kellős közepén, de egészen más menni és ellopni az iskola legkiválóbb és legrémisztőbb boszorkányának seprűjét. Ez már tolvajlásnak számít.

- Csak akkor tolvajlás, ha mindaz, amit mondtunk, nem igaz – fejtegette Zane. – Ha Tabitha seprűje Merlin botja, akkor az igazából nem Tabitháé. Nem tudom, kié, de nem is számít, mert Tabitha maga is ellopta valakitől.

Damient nem sikerült meggyőznie.

- Még ha igazad is van, erről egyedül mi tudunk. Ha mindnyájunkat felhurcol az igazgatónő irodájába, és megvádol, hogy elloptuk a seprűjét, mit mondanánk? Nem gond, mivel ő is lopta valakitől a seprűt, meg különben is, a seprű igazából a valaha élt leghatalmasabb varázsló holmija, így csak jót tettünk a világnak azzal, hogy megkaparintottuk Corsica markából? Annyit érne, mint döglött bagoly lábán az üzenet.

- Miért ne mondhatnánk ezt? – vágott közbe Ralph. – Ha ez az igazság, hát ez az igazság.

- Sosem gondoltam, hogy valaha ilyet hallok egy mardekáros szájából – villantott fel Noah egy felemás vigyort.

- Ez, mégis, mit jelentsen? – fújta fel magát Ralph.

- Nyugi, Ralph – rázta a fejét James. – Csak cukkol. A lényeg, hogy igen, ha igaz is, nem tudjuk bizonyítani. Nem ígérhetem, hogy nem kerülünk bajba emiatt. Én csak azt mondhatom, hogy ha igazunk van, akkor az, hogy felhurcolnak McGalagonyhoz, és tolvajnak hívnak bennünket, a kisebbik rossz. Senkit sem kényszeríthetek rá, hogy részt vegyen ebben, ha nem akar. Kockázatos. Mindnyájan nagy bajba kerülhetünk. Akár még el is bukhatunk, tegyünk bármit.

- Azért ne olyan sietősen – szólalt meg Noah. – Mégiscsak a Bajkeverőkről van szó.

Petra kiegyenesedett ültében, és körbenézett a társaságon.

- Amennyiben James, Zane és Ralph téved, holnapra megtudjuk. Ha „kölcsönvesszük” Corsica seprűjét, később vissza is juttathatjuk hozzá. Akár névtelenül is. Nincs kár, nincs büntetés. Mindenki azt hiszi majd, a kviddicskupa miatt történt. Azonban, ha ez a sztori igaz, és a seprű tényleg Merlin botja, akkor senkit nem fognak az igazgatói irodába hurcolni.

- Miért nem? – érdeklődött Sabrina.

- Mert Tabithának kisebb gondja is nagyobb lesz nálunk – felelte Noah eltöprengve. – Ha valóban része valami nagy Merlin összeesküvésnek, és elveszti a botot, komoly fejmosást kap a haverjaitól. Az olyasfajta fickók nem túl megbocsátóak. Az is előfordulhat, hogy sosem látjuk őt többé.

- Reménykedjünk! – motyogta Petra.

Ted a magasba emelte kezét.

- Mindenki figyeljen! Ez mind szép és jó, de ami engem illet, csupán egyetlen dolgot kell eldöntenünk. Megbízhatunk Jamesben? Zane-t és Ralphot nem ismerem olyan jól, de Jamesszel együtt nőttem fel. Néha talán egy ellenszenves kis görcs, azonban mindig őszinte. Emellett a keresztapám fia. Emlékeztek még a palira, igaz? Kész vagyok vállalni érte a kockázatot. Nem csak azért, mert családtag, hanem mert Potter. Ha ő azt mondja, ezért érdemes harcolni, én hiszek neki.

- Jól mondod, pajtás – szólt Noah komolyan, majd hátba csapta Tedet. – Ráadásul arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy ezzel Tabitha Corsicának is odavághatunk egyet.

- És talán a ma esti kviddicsmeccs is igazságosabb lesz – ismerte el Sabrina.

- Valahogy akkor kellene elcsórnunk a seprűjét, mikor jó magasan van! – vigyorgott Damien.

- Én is épp ezt mondtam! – rikkantotta Zane.

- Mindketten őrültek vagytok – szólt Petra szemrehányóan. – Ti is olyan rosszak vagytok, mint ő.

- Nem akarjuk megölni – válaszolt Zane sértett hangon. – Csak meg akarjuk nézni, hogy ugrik fejest a többtíz méter mély semmibe. Ridcully úgyis elkapná az utolsó pillanatban, ahogy Ralphinator is elkapta Jamest. Most komolyan, tényleg efféle szörnyetegnek nézel bennünket?

- Akkor, mindenki benne van? – kérdezte Ted a csapatot, mire az összes fej biccentett, és innen-onnan beleegyező mormolás hallatszott.

- Ez csodálatos, meg minden – szólt Ralph -, de hogyan csináljuk?

Ted hátradőlt a székén, és az állát simogatva a nagyterem elvarázsolt mennyezetére meredt. Lassan elmosolyodott.

- Tudja valaki, milyen időt jósolnak estére?

Alig valamennyi előkészületre volt szükség. Ebéd után Sabrina és Noah az alagsor felé vették az irányt, hogy beszéljenek a házi manókkal. Mivel mindkettejüknek volt délután egy lyukasórájuk, James és Ted bevették magukat a könyvtárba, és tucatnyi hatalmas könyvet átvizsgáltak, hogy többet tudjanak az atmoszférikus ráolvasásokról és időjárásbűbájokról.

- Ez igazából Petra dolga lenne – siránkozott Ted. – Ha nem volna délután jóslástanja és rúnaismerete, jobban jártunk volna.

James szemügyre vette az általuk készített jegyzeteket.

- De úgy nézem, megvan, amit akartunk.

- Meg – felelte Ted könnyeden, majd zajosan lapozott párat az előtte heverő könyvben. Egy perccel később felpillantott Jamesre. – Nehezen vetted rá magad, hogy segítséget kérj, igaz?

James Tedre pillantott, majd miután találkozott a tekintetük, kinézett a közeli ablakon.

- Kicsit, igen. Nem tudtam, képes leszek-e elmagyarázni. Nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán hisztek-e majd nekem.

Ted összevonta a szemöldökét.

- Ennyi az egész? – puhatolózott.

- Hát… – kezdte James, aztán elhallgatott. A tollszárát babrálta. – Nem, azt hiszem, nem csak ennyi. Valamiért úgy éreztem… úgy éreztem, hogy egyedül kell boldogulnom. Persze, Zane-nel és Ralphfal. Ők már a kezdetek óta ott voltak mellettem. Úgy gondoltam, mi hárman sikerrel járhatunk. Mindenre rájöttünk. Kicsit olyan volt, mintha… – Hirtelen elhallgatott meglepetésében, ahogy rájött, mit is készült éppen mondani.

- Mintha? – kérdezte Ted.

James felsóhajtott.

- Mintha kudarcot vallanánk. Ha mi hárman képtelenek volnánk magunk végigcsinálni, valahogy elbuknánk.

- Ti hárman. Úgy érted, mint az édesapád, Ron és Hermione.

James Tedre kapta a tekintetét.

- Mi? Nem… nem – mondta, de váratlanul elbizonytalanodott.

- Én csak azt mondom – felelte Ted -, hogy ennek nagyon is van értelme. Apádék is így csinálták. Harry jó volt abban, hogyan vegye vállára a világ minden terhét, és aztán ne ossza meg senkivel. Csak ő volt, Ron és Hermione. Mindig ott téblábolt körülöttük egy-két ember, akik szívesen segítettek volna, és néha meg is tették, de csak azután, hogy valahogy maguk is belekeveredtek a dolgokba.

Ted vállat vont.

- Úgy beszélsz, mint Piton – szólt James valamivel halkabban. Hirtelen kényelmetlenül sebezhetőnek érezte magát.

- Néha Pitonnak is lehet igaza – mondta Ted szelíden -, még ha az esetek többségében csak egy zsíros hajú, vén szélhámos is.

- Persze, éltesd csak! – szólt James, és meglepve érezte, hogy a szemét könnyek lepik el. Zavartan kipislogta őket. – Mert tényleg rengeteget segített! Mindig rejtőzködött, mindkét oldalnak dolgozott, és sosem derült ki, kihez is hűséges igazán, csak amikor már késő volt. Nem lehet hibáztatni az apámat, amiért nem bízott benne. Így hát én sem bízom benne. Az apám talán tényleg mindent csak Hermione nénivel és Ron bácsival tett, ennyire volt szüksége. Nyertek. Talált két olyan embert, akikben feltétel nélkül megbízott. Én is megtaláltam őket. Nekem ott van Ralph és Zane. Lehet, hogy azt hittem, vagyok olyan jó, mint apa. De mégsem. Segítségre van szükségem. – Még több is kikívánkozott volna Jamesből, de megakadt, nem tudta, hogyan folytathatná.

Ted hosszan meredt Jamesre, aztán előre hajolt, és az asztalra könyökölt.

- Kemény dolog az apád árnyékában élni, igaz? – kérdezte. James nem felelt, így Ted folytatta. – Én sosem ismertem az apámat. Itt halt meg, az iskola udvarán. Ő és az anyám is. A roxforti csatában harcoltak. Azt hihetnéd, nehéz haragudni olyanokra, akiket nem is ismersz, de lehet. Haragszom rájuk azért, mert meghaltak. Sokszor amiatt is haragszom, hogy egyáltalán itt voltak. Most komolyan, mégis hogy gondolták? Mindketten fejest ugranak valami nagy csatába, a kölyköt meg otthon hagyják? Ez volna a felelősségtudat? Nem hinném. – Ted kinézett az ablakon, csakúgy, mint egy perccel korábban James, aztán nagyot sóhajtott. – Máskor viszont, legtöbbször büszke vagyok rájuk. Egyszer valaki azt mondta, ha nincs olyanod, amiért érdemes meghalni, akkor nem is élsz igazán. Anyának és apának volt miért meghalniuk, és meg is tették. Elvesztettem őket, de megkaptam az örökségüket. Márpedig ez a hagyaték nem semmi. – Az asztal fölött ismét Jamesre nézett, és sokáig fürkészte az arcát. James, nem tudván, mit mondjon, csak biccentett. Végül Ted megvonta a vállát. – Azért hoztam ezt fel, mert az apám mást is hagyott rám.

Ted majd egy percig néma csendben ült, láthatóan hatalmas harcok dúltak a belsejében. Végül újra megszólalt.

- Apám vérfarkas volt. Ilyen egyszerű. Ezt nem tudtad, igaz?

James igyekezett nem mutatni, de ez az információ mélységesen megdöbbentette. Tudta, hogy van valami titok Remus Lupin körül, olyasvalami, amiről sosem meséltek neki, vagy nyíltan nem is említették. James csak annyit tudott Lupinról, hogy közeli barátja volt Sirius Blacknek, az első James Potternek, és egy Peter Pettigrew nevű férfinak, aki végül mindannyiukat elárulta. James azt is tudta, hogy Lupin a Roxfortban tanított, mikor az apja ide járt, és hogy Lupin tanította meg neki, hogyan idézze meg a patrónusát. James úgy gondolkodott, bármi volt is Remus Lupin múltjának a titka, nem lehetett túl szörnyű. Azt hitte, Ted apja talán ült egy ideig az Azkabanban, vagy egyszer, fiatalkorában kacérkodott a sötét varázslatokkal. Jamesnek soha eszébe sem jutott, hogy Remus Lupin vérfarkas lehetett.

James igyekezete ellenére Ted észrevette arcán a megütközést, és bólintott.

- Ja, ez ám a titok. Az apád mondta el nekem az egész történetet pár éve, mikor elég idős lettem, hogy megérthessem. Nagyi még ma sem beszél erről sosem. Azt hiszem, fél. Nem is igazán attól, hogy mi volt, hanem… inkább, hogy mi lehetett volna.

James kissé félve tette fel a kérdést.

- Mi lehetett volna, Ted?

Ted ismét vállat vont.

- Tudod, mi a helyzet a vérfarkasokkal. Két módon válhatsz azzá. Vagy megharap egy, vagy annak születsz. Persze, senki sem tudja, akkor mi a helyzet, ha csak az egyik szülő vérfarkas. Az apád szerint az apám meglehetősen maga alatt volt, mikor kiderült, hogy anya babát vár. Megrémült. Nem akart olyan gyereket, mint ő, hogy számkivetettként, elátkozottként nőjön fel. Azt mondta, bárcsak sose vette volna el anyát, mert ő akart gyerekeket, de apa attól félt, átragasztja rájuk a kórt. Amikor megszülettem, azt hiszem, mindenki fellélegzett egy kicsit. Normális lettem. Még anya metamorfmágusságát is örököltem. Állítólag kis koromban mindig változtattam a hajam színét. Nagyi szerint sokat nevettek rajta akkoriban. Még ma is képes vagyok rá, meg néhány más dologra is, de általában nem csinálom. Ha egyszer erről kezdenek felismerni, utána nehezebb mással bizonyítani, ha érted, hogy értem. Azt hiszem, apám úgy halt meg, hogy már jobban örült nekem. Tudta, hogy többé-kevésbé normális vagyok. Ennek örülök. – Ted ismét kinézett az ablakon. Mély levegőt vett, aztán visszafordult James felé. – Harry elmesélte, hogy annak idején James nagypapád, Sirius Black és Pettigrew állatalakban mindig vele maradtak telihold idején, és megvédték őt a világtól, csakúgy, mint a világot tőle. Az járt a fejemben, milyen kalandos és regényes lehetett, épp mint azoknak a bamba mugliknak, akik azokat a könyveket olvasgatják, ahol a farkasemberek mind jóképűek, csábítóak és titokzatosak. Egy idő után azt kívántam, bárcsak örököltem volna a vérfarkasságot is. Aztán viszont… – Ted elhallgatott egy pillanatra, és úgy tűnt, nehezen veszi rá magát a folytatásra. Lehalkította hangját. – Az az igazság, hogy senki sem tudja, hogyan is működik igazán ez a vérfarkas kór. Nekem még csak eszembe sem jutott ezen gondolkodni. De tavaly… tavaly álmatlanság kezdett gyötörni. Nem olyan nagy ügy, igaz? Kivéve, hogy nem normális álmatlanság volt. Nem tudtam aludni, de nem éppen azért, mert nem voltam fáradt. Én… én… – Újra elhallgatott, és a székében hátradőlve az ablak melletti falra meredt.

- Hé – szólalt meg James. Idegesnek érezte magát, és zavara jött, habár nem egészen értette, mitől. – Nem kell elmondanod. Felejtsd el! Nem baj.

- Nem – ingatta a fejét Ted, és ismét Jamesre nézett. – El kell mondanom. Nekem legalább annyira szükségem van rá, mint neked. Még soha, senkinek nem meséltem erről, még a nagyinak sem. Úgy érzem, ha nem mondom el valakinek, totál begolyózom. Nézd, azért nem tudtam aludni, mert éhes voltam. Éheztem! Az első alkalommal feküdtem az ágyamban, és csak azt hajtogattam magamban, hogy ez őrültség. Jól bevacsoráztam, meg minden, épp mint máskor. De nem számított, mivel áltattam magam, a gyomrom egyre csak kaját akart. És nem is akármit. Húst akartam. Nyers húst, a csontjáról. Érted már, mit akarok kinyögni?

James értette.

- Akkor… – kezdte, de meg kellett köszörülnie a torkát. – Akkor telehold volt?

Ted komor képpel, lassan bólintott.

- Végül sikerült elaludnom. De azóta csak egyre rosszabb lett. Az előző tanév végén rászoktam, hogy leszököm a nagyterem alatti konyhákba, ahol a házi manók dolgoznak. Van odalenn egy nagy húsraktáruk. Elkezdtem… nos, tudod. Ettem. Jó nagy rumlit hagytam magam után. – Ted összerázkódott, aztán mintha gondolatban vállat vont volna. – Mindegy, a lényeg, hogy nyilván mégsem sikerült teljes egészében kihagynom ezt a vérfarkas dolgot. Az én apám is itt hagyta a maga árnyékát, amiben boldogulnom kell. Nem hibáztatom őt ezért. Eddig, úgy tűnik, ez a legrosszabb, amit kaptam. Ráadásul nem is olyan vészes. Legalább segít tartani a formámat a kviddicsszezon alatt. De azért… egy kicsit ijesztő. Még nem igazán tudom, hogyan viseljem. Félek bárkinek is mesélni róla. Az emberek… – Ted nagyot nyelt, és kemény pillantást vetett Jamesre. – Az emberek nem jönnek ki túl jól a vérfarkasokkal.

James nem tudta, mit mondjon. Nem mintha kételkedett volna az állítás igazában, mindössze abban nem volt biztos, hogy Tednek szüksége van-e újabb megerősítésre.

- Az apám biztosan tudna neked segíteni – szólt James. – És én is. Nem félek tőled, Ted, még ha vérfarkas is vagy. Egész életemben ismertelek. Talán mi is meg tudnánk valahogy oldani, mint az apád és a haverjai. Neki is megvolt a maga James Pottere, és neked is megvan.

Ted hatalmas, őszinte mosolyt villantott fel.

- Nagy ötlet, James, de nem szívesen falnálak fel. Tanuld meg, hogyan változz óriási kutyává, mint Sirius, és a vérfarkas lét talán nem is lesz olyan szörnyű, ha te állandóan ott loholsz a sarkamban. De majdnem elfelejtettem, hogy miért is hoztam fel a témát. – Ted komolyan csillogó szemekkel előrébb hajolt. – Neked is az apád árnyékában kell felnőnöd, akárcsak nekem. Azonban én nem választhattam, hogy olyan leszek-e, mint az apám, vagy sem. Te igen. Ez nem átok, James. Az apád nagyszerű ember. Válogasd ki azokat a részeket a jelleméből, amiket érdemes átvenni, és válj olyanná, ha akarsz. A többi rész viszont csakis rajtad múlik. Vedd át, vagy hagyd el! Így akár még nála is jobb lehetsz. Az apád nem kért túl sokszor segítséget, igaz? De ez nem azért volt, mert nem lett volna rá szüksége. Az, hogy te segítséget kértél, számomra nem azt jelenti, hogy rosszabb vagy nála. Inkább azt, hogy te megtanultál valami olyat, amit ő sosem tudott. Ez tesz téged James Potterré, nem pedig egy egyszerű Harry Potter másolattá. Ez klassz dolog, ha engem kérdezel. És nem csak azért, mert így alkalmam adódik kibabrálni Tabitha Corsicával.

James nem jutott szóhoz. Egyszerűen csak bámult Tedre, nem tudta, mit érezzen vagy gondoljon, és hogy Ted szavai vajon igazak-e vagy sem. Csak annyit tudott, hogy amikor ezeket hallgatta Tedtől, meglepődött és elszégyellte magát, de jó értelemben. Ted nagy csattanással csukta be maga előtt a hatalmas könyvet.

- Gyerünk! – mondta, miközben felállt, és egymásra pakolta a könyveket. – Segíts felvinni ezeket a klubhelyiségbe, hogy Petra átnézhesse őket a meccs előtt. Segítenie kell, különben mindennek vége. Egy órán belül vacsora, utána meg elég elfoglaltak leszünk az este hátralévő részében, ha érted, mire gondolok.

A szezon utolsó kviddicsmeccsének estéje hűvös és ködös volt, az eget folytonosan kavargó szürke felhők takarták. A Bajkeverők csendben, és szokatlan komorsággal meneteltek végig az örökké eredményes Szent Lokimagus szobra mögül nyíló alagúton. Mikor elérték az aprócska bódé belsejébe vezető lépcsősort, Ted lelassított, és lábujjhegyen haladt tovább. Mostanra Ridcully valószínűleg kivitte a szertárból a labdákat tartalmazó ládát, de azért nem ártott az óvatosság. Ted körbekémlelt a szűk helyen, de csak néhány poros polcot és pár törött seprűt látott. Intett a többieknek, hogy kövessék.

- Tiszta a levegő. Itt biztonságban leszünk most, hogy Ridcully végzett. Egyedül ő használja a szertárat.

Ralph felmászott a lépcsőn, és szemügyre vette a környezetét. Jamesnek eszébe jutott, hogy a fiú nem volt itt velük aznap éjjel, mikor ő és a Bajkeverők ezt a titkos járatot használták, hogy Marsalkó röptetésre induljanak.

- Ez egy mágikus alagút. Csak egy irányba működik – magyarázta halkan Ralphnak. – Mi vissza tudunk rajta menni, mert ezen át érkeztünk, de mindenki más csupán a szertáros bódét találná itt.

- Király – jelentette ki Ralph fellélegezve. – Jó tudni.

James, Ralph és Sabrina a viskó hátuljába húzódtak, hogy kilessenek az egyetlen, maszatos ablakon. A kviddicspályára láttak, és még a lelátók közül is ki tudtak venni hármat, melyek már majdnem teljesen megteltek zászlókat rázó diákokkal és tanárokkal, akik vastagon beöltöztek az évszakhoz nem illő hideg ellen. A mardekáros és hollóhátas csapat a pálya átellenes végén várakozott, és a kapitányaikat figyelték, akik éppen kezet ráztak, s közben Ridcully szokásos szabályismertetését hallgatták.

- Erről el is felejtkeztem – szólalt meg Sabrina csöndesen. – Mármint az egész kézfogásosdiról. Zane-nek aztán vág az esze.

James biccentett. Zane ötlete volt, hogy a seprűt a meccs elején próbálják elcsenni, abban a pár percben, míg mindkét csapat kijön az öltözőjéből, hogy végignézze a nyitóceremóniát. Zseniális ötlet volt, mert ez az időszak volt az egyetlen, amikor a seprűk felügyelet nélkül maradtak az öltözőben, amíg a csapat vissza nem ment értük, hogy aztán kirepüljenek rajtuk a pályára.

- Itt az idő – mondta Ted, megérintve James vállát. – Corsica már ott van.

James lenyelt egy hatalmas, fél téglának tűnő csomót, mely szinte fojtogatta. Szíve majd kiugrott a helyéről. Előhúzta hátizsákjából a láthatatlanná tévő köpönyeget, kirázta, majd a saját és Ralph fejére terítette. Ahogy elindultak az ajtó felé, Petra harsányan utánuk súgta:

- Látom a lábatokat. Ralph, hajolj lejjebb egy kicsit. – Ralp összegörnyedt, és James látta, hogy a köpeny alsó szegélye a talajra ereszkedik a lába körül.

- Bukjatok le, és mozogjatok gyorsan! – utasította őket Ted, aztán megfordult, és kilesett az ajtó deszkái között. – Reméljük, mindenki a pályát figyeli, nem ezt a bódét. – Azzal kitárta az ajtót, és félreállt. James és Ralph elsietett mellette, és egy pillanattal később James hallotta, amint az ajtó becsukódik mögöttük.

A szél teljességgel kiszámíthatatlan volt. Átsüvített a pályán, és szüntelenül ide-oda csapkodta a láthatatlanná tévő köpenyt a fiúk lába körül.

- Valaki meg fogja látni a lábam – morgolódott Ralph.

- Már majdnem ott vagyunk – szólt vissza halkan James. – Csak maradj közvetlen mögöttem, és ne állj fel!

A köpönyeg áttetsző anyagán át James már látta a mardekáros öltöző bejáratának sötét négyszögét. A nagy ajtószárnyak tárva-nyitva álltak, és az oldalsó falakhoz rögzítették őket, nehogy becsapódjanak. A Mardekár játékosai a bejárat túlsó oldalán álltak egy sorban, épp elég közel, hogy egy óvatlan szó, vagy a cipőjük egyetlen villanása lebuktathatta volna Jameséket. James visszatartotta a lélegzetét, és ellenállt a sürgető kísértésnek, hogy rohanni kezdjen. A két fiú lassan eloldalazott a szélen álló mardekáros játékos, Tom Squallus mellett, és besurrantak az ajtórés árnyékába. Odabent a szél már nem érte el őket, és nem kellett attól tartaniuk, hogy a köpönyeg egyszer csak fellebben róluk. James egy óvatos szusszantással kieresztette a tüdejében rekedt levegőt.

- Gyerünk – súgta csaknem hang nélkül. – Nincs sok időnk.

James tudta, mit terveznek a Bajkeverők, még ha látni nem is láthatta. Zane, aki a pálya túloldaláról, a Hollóhát játékosai közül figyelte az eseményeket, később mindenről részletesen beszámolt neki. Mikor Tabitha és Gennifer Tellus, a hollóhátas csapatkapitány a pálya kezdőkörébe sétált, hogy beszéljen Ridcullyval, különös hang szólalt meg felettük, ami egyre hangosabbá vált. Az égbolton egész nap sűrű, tömött, szürke felhők száguldoztak, legtöbbjük szinte súrolta a kastély legmagasabb tornyait. Most azonban, ahogy a nézők és a játékosok felpillantottak, a felhők körözni kezdtek. Éppen a kviddicspálya fölött a felhőréteg egyszer csak kitüremkedett, és a tömeg szeme láttára, spirális mozgással a fű felé nyújtózkodott. Az összegyűltek okozta alapzaj elhallgatott, így a felhőkből áradó mély, vibráló morgás csak még hangsúlyosabb és fenyegetőbb lett. Zane, míg látszólag az eget fürkészte, óvatosan a pálya távoli sarkán álló szerszámos bódé felé kémlelt. A mocskos kis ablak mögött mintha látta volna Ted és Petra görnyedt körvonalait, amint kivont pálcáikkal a felhők körkörös mozgását utánozták. Elmosolyodott, aztán, tökéletes időzítéssel, éppen amikor az egész pályára síri csend telepedett, a kapitánya felé kiáltott.

- A kviddicsnél nem számít az időjárás, igaz, Gennifer?

Ideges nevetés hallatszott a közeli lelátók felől. Gennifer egy pillanatra Zane-re nézett, aztán visszafordult a fölötte kialakuló örvény felé. Mint Bajkeverőt, Ted természetesen őt is beavatta a tervbe, de Zane látta rajta, hogy nem nagyon kell megjátszania az idegességét. Úgy tűnt, se Ridcully, se Tabitha Corsica nem tud megmozdulni. Corsica arca körül verdeső hajjal bámulta a felhőket, pálcáját ott szorongatta a kezében. Ridcully arckifejezése egyfajta szilárd eltökéltséget sugárzott.

- Hölgyeim és uraim – visszhangzott végig Damien hangja a lelátók között. – Úgy látszik, tanúi lehetünk egy elszigetelt időjárási jelenségnek. Kérem, mindenki maradjon a helyén. Ott talán biztonságban vagytok. A pályán levők se mozduljanak. A forgószelek nem látnak, ha nem mozogtok.

- Azok a dinoszauruszok, te ütődött! – kiabálta valaki a tömegben.

- Ugyanaz – hallatszott Damien kihangosított válasza.

Sabrina és Noah a süvítő szélnek feszülve kirontottak a szertáros bódéból. A hugrabugos lelátók alatt lévő kis büféhelyiség felé siettek. Habár a büfét magát hugrabugos diákok működtették, az ételt a hátsó konyhában ügyködő házi manók készítették. Noah és Sabrina egyenesen a lelátó oldalából nyíló ajtóhoz rohantak, és bekiáltottak rajta.

- Hé, látták, mi folyik idekint? – kiabálta túl Sabrina a forgószél egyre növekvő zúgását. – Elég bolond az időjárás.

Egy zsémbes kinézetű manó a konyha végében kivette szájából a pipáját.

- És mit akar, mit kezdjünk vele, mi? Talán viharcsitító pixiport fújjunk a fülünkből?

- Épp csak a Roxforti Manók Koalíciós Egyezménye ötvenötös bekezdésének, kilencedik paragrafusa járt a fejemben – kiáltotta Noah behajolva az ajtón -, amely kimondja, hogy zord időjárás esetén a manók felelősek a birtok védelméért. Szerintem eléggé zord idekint a helyzet. Talán azt akarják, hogy én és Sabrina zárjuk be az öltözők ajtaját, amíg ennek itt vége lesz? Gyere, Sabrina!

A manó törölgető ruha kötényének csomója mellé dugta a pipáját, és felpattant.

- Sose fáradjanak! – Megfordult, és a konyha másik végébe kiáltott. – Hé! Peckle! Krung! Seedie! Munkánk van. Mozgás!

A négy házi manó elsietett Sabrina és Noah mellett. Rohantában a mogorva manó még hátrakiáltott a válla fölött.

- Leköteleztek, úrnőm és uram. Most már élvezzék a meccset!

Épp mikor a manók a széllel küzdve megindultak az öltözők ajtajai felé, a forgószél végül elérte a talajt. Keresztben keresztülvágott a kezdőkörön, alig hat méternyire Tabitha Corsicától jobbra, és a lány hosszú másodpercekig csak állt, és megigézve meredt a jelenségre. Később több szemtanú is úgy vélekedett, hogy habár kétségkívül látványosra sikeredett a belépője, ez volt a legkisebb forgószél, amit valaha láttak. Ahol földet ért, alaposan megtépázta a füvet, de a tornádó ereje alig harminc méterre terjedt ki, így a lelátókon ülők gyakorlatilag már semmit nem éreztek belőle. Gennifer Tellus sarkon fordult, és az oldalvonalon ácsorgó csapatához futott. Ridcully látszólag észre sem vette. Mellette, a pálya kellős közepén, Tabitha Corsica a pálcáját szorongatva körbenézett, és ügyet sem vetett az előtte vonagló forgószélre. Úgy tűnt, keres valamit.

A Mardekár lelátója alatt, az öltözőben, James és Ralph hallotta a forgószél zúgását, és a lelátó recsegését, amint az próbált ellenállni a nekifeszülő szélnek.

- Melyik az? – kérdezte Ralph, ahogy James lerántotta róluk a köpönyeget. – Rengeteg van belőlük!

James elmutatott a szekrényeknek támasztott seprűk sora mellett, és a távoli sarok felé bökött, ahol egy seprű úgy lebegett a levegőben, mintha csak a lovasára várt volna.

- Annak kell lennie – mondta, és megindult feléje. A két fiú megállt a seprű két oldalán. Közelebbről egészen olyan volt, mintha a seprű alig érezhetően vibrált vagy zümmögött volna. Halk, nyugtalanító zaj áradt belőle, mely még az odakint bömbölő szél és a lelátók recsegése ellenére is jól hallható volt.

- Akkor fogd meg, James! Rajta, tűnjünk innen!

James előre nyúlt, és megérintette a seprűt, de az nem moccant. Meghúzta, aztán mindkét kezével megmarkolta a nyelet, és rángatni kezdte. A seprű olyan mozdulatlan maradt, mintha lebetonozták volna.

- Mi a baj? – morogta Ralph, és idegesen az ajtó felé pillantott. – Ha még itt leszünk, mikor visszajönnek…

- Itt van nálunk a láthatatlanná tévő köpeny, Ralph. El tudunk bújni – mondta James, de biztos volt benne, hogy a barátjának igaza van. Az öltöző kicsi volt, és nem lett volna elég helyük, hogy ne legyenek útban, még ha nem is látnák őket. – A seprű valahogy beragadt. Nem tudom megmozdítani.

- Ez egy seprű – felelte bizonytalan képpel Ralph. – Talán fel kell ülnöd rá.

James gyomra összerándult.

- Nem ülhetek fel erre a micsodára, még ha meg is tudnám mozdítani, akkor sem.

- Miért nem?

- Mert nem az enyém! Ha még rémlik, nem repültem túl jól, mielőtt megkaptam volna a saját Mennykőcsapásomat. Meg akarjuk szerezni a seprűt, nem pedig porrá zúzni a legközelebbi falon, miközben én is rajta ülök.

- De azóta sokat fejlődtél! – vágta rá Ralph. – Már azelőtt is sokkal jobban ment, hogy megkaptad volna a Mennykőcsapást. Majdnem olyan jól, mint Zane-nek. Rajta! Én majd… én majd felugrom mögéd, és magunkra terítem a köpönyeget!

James leeresztette a kezét, és megrázta a fejét.

- Ralph, ez őrültség.

Hirtelen visszhangzó durranás hallatszott a pályára vezető folyosó irányából. Az egész helyiség beleremegett, a szarufákról por hullott a két fiúra. Ralph és James dermedten hallgatóztak. Ralph hangja cincogássá vékonyodott a félelemtől.

- Mi volt ez?

- Dunsztom sincs – felelte James sietve -, de azt hiszem, épp most fogytunk ki a lehetőségekből. Ralph, készülj, hogy felpattanhass mögém!

James átvetette lábát a lebegő, lágyan zümmögő seprű nyelén, és mindkét kezével szorosan megmarkolta azt. Lassan ráereszkedett a seprűre, hogy lássa, hajlandó-e megmaradni alatta.

Egy perccel korábban, odakint, Tabitha Corsica kiszúrt valamit. Zane látta, hogy a pillantása a szertáros bódén állapodik meg. Valahogy rájött, hogy a forgószél gyanús, és arra jutott, hogy az az egyetlen hely, ahol valaki elrejtőzhetett, és képes lehet varázsolni a kviddicspályát körülvevő mágiahárító határvonal ellenére. Zane felkészült, hogy kirontson a pályára, amennyiben a lány megindulna a rozoga építmény felé. Már azt is kifőzte, hogy úgy tesz majd, mintha csak biztonságba akarná vinni őt. Tabitha azonban nem indult meg arrafelé. Zane látta ugyan, hogy tesz egy lépést a bódé irányába, de aztán oldalra pillantott, és észrevette az öltözők bejáratának lezárásán ügyködő manókat. Tabitha sarkon fordult, és céltudatosan elindult a mardekáros lelátó alján nyíló ajtó felé. Zane rájött, ha teljes sebességgel rohanna, akkor sem érné el időben, így hát abban reménykedett, hogy a házi manók elég csökönyösek lesznek, és nem törődnek vele, akármit mond is a lány.

Noah és Sabrina követték a manókat a Mardekár öltözőjének ajtajához, és a távolból figyelték, amint az apró teremtmények becsukják a hatalmas ajtószárnyakat, és a helyükre rögzítik a zárógerendákat. Sabrina vette észre a kivont pálcával, komor ábrázattal közelítő Tabithát.

- Nyissátok ki azt az ajtót! – kiáltotta Tabitha kemény, de nyugodt hangon. Pálcáját a bezárt ajtószárnyakra szegezte.

- Nagyon sajnálom, kisasszony – válaszolta a zsémbes manó, kissé meghajolva. – Koalíciós követelmény. Ezeknek az ajtóknak zárva kell maradniuk mindaddig, amíg újra ki nem nyithatók anélkül, hogy fennállna veszély vagy sérülés lehetősége.

- Nyissátok ki, vagy álljatok félre! – kiabálta Tabitha. Mostanra alig tízméternyire volt a bejárattól, és Sabrina jól kivehette az arcán ülő gyilkos indulatot. Tabithán látszott, hogy kész a pálcájával kirobbantani azokat az ajtókat, és cseppet sem érdekelte volna az esetlegesen útjában álló szegény, szolgálatkész manók sorsa. Nyilvánvalóan rájött, mi történik, és tudta, hogy a seprűje veszélyben forog.

- Hé, Corsica! – kiáltotta Sabrina, és rohanni kezdett. Megkísérelt Tabitha és az ajtó közé kerülni. – Azért idézted ezt a forgószelet, mert túl büszke vagy ahhoz, hogy tisztességgel veszíts a Hollóhát ellen?

Tabitha tekintete szinte átdöfte Sabrinát, de még ez sem állította meg. Menet közben fürgén legyintett a pálcájával, és Sabrinára szegezte, aki ekkorra ért pont eléje. Noah előre vetette magát, hogy félrerántsa Sabrinát, de elkésett. Egyikük sem hallotta Tabitha átkát, de mindketten látták a pálcájából előtörő zöld fénysugarat. Az átok az arcán találta el Sabrinát, és Noahval együtt hátra taszította őt. Mindketten a földre rogytak, kiáltásukat elnyomta az üvöltő szél, és a mostanra zavarodottan kiabáló tömeg hangja.

- Hölgyeim és uraim – hallatszott Damien visszahangzó közvetítése. – Kérem, tapsolják meg Mr. Cabe Ridcullyt, hőn szeretett kviddicsbírónkat, aki megkísérli lenyugtatni a forgószelet egy… nem is tudom, talán valami rituális tánc lehet, vagy ilyesmi.

Valóban úgy festett, mintha Ridcully körbetáncolná a tornádót, mely ide-oda vonaglott a pályán, vastag porfelhőt verve fel maga körül. A férfi a tölcsérre szegezte a pálcáját, de mindig, mikor úgy tűnt, hogy tökéletesen becélozta, a tölcsér egy nagy rándulással feléje kapott, tánclépésszerű kitérésre kényszerítve a tanárt. A tömeg valóban tapsolni kezdett neki, így alig pár ember vette észre, hogy mi történt a mardekáros lelátók alatt.

- Utolsó esély – kiáltott oda Tabitha az ajtót őrző házi manóknak. Azok mindannyian Sabrinára meredtek, aki még mindig Noah-n hevert, tenyerét az arcára szorítva.

- Figyeljen ide, úrnőm – kezdte volna a házsártos manó, de a bezárt ajtónak csapódó zöld fénysugár félbeszakította. Az összes manót félresöpörte a légnyomás, mikor az ajtószárnyak előtt keresztben átfutó vastag fagerenda fenyegető durranással szilánkjaira robbant. Tabitha azonban még ekkor sem torpant meg egy pillanatra sem. Pálcáját máris készen tartotta, hogy egyetlen bűbájjal kitárja az ajtót, ám ekkor, váratlanul, megállt. Félredöntötte fejét, mintha csak hallgatózna. A kába Sabrina alól előkászálódó Noah is hallotta. A forgószél dübörgésén és a tömeg zúgolódásán túl volt még egy hang – egyetlen ember kiáltása, mely nagyon gyorsan egyre hangosabbá és hangosabbá vált.

A mardekáros öltöző ajtaja kivágódott, a szárnyak szó szerint letépték magukat zsanérjaikról, ahogy valami kiszáguldott közülük. Noah mintha egy mélyen seprűre hajoló alakot látott volna, aki olyan sebesen suhant el Tabitha Corsica mellett, hogy elsodorta őt. Három métert repült, és nagy zökkenéssel ért földet. A sikoltó seprűlovas hangja elvékonyodott, ahogy a seprű átszáguldott a pálya fölött, keresztül a forgószél tölcsérén, hogy aztán a másik oldalon újra előbukkanjon.

James olyan erősen szorította a seprűnyelet, ahogy csak tudta. Maga mögött hagyta Ralphot, mikor a seprű, amint elhelyezkedett rajta, hirtelen kilőtt előre. Érezte a viharos rémületet, mikor a seprű átsuhant a forgószélen, aztán kinyitotta a szemét, és megpróbálta visszanyerni irányítását a vadul kanyargó seprű felett. A kviddicspálya émelyítő sebességgel megpördült alatta, ahogy a seprű, bár próbált ellenállni, végül mégis engedelmeskedett neki. A Hollóhát lelátója bukkant fel előtte, és James felrántotta a nyelet. Elszáguldott a nézők fölött, akik, miután ráébredtek, mi történik, sietve lebuktak. Mögötte kalapok és zászlók repültek a levegőbe. Damien kiabált valamit a közvetítőpáholyból, de James egyetlen szavát sem tudta kivenni a füle mellett süvítő szél miatt. Megkockáztatott egy pillantást a válla fölött. Attól félt, talán megsebesített valakit, de amennyire meg tudta ítélni, nem látott sérültet. Mikor előre fordult, meglátta, hogy ismét a mardekáros lelátók felé tart, oda, ahonnan jött. Az ellenkező irányba dőlt, és olyan erővel rántotta félre a seprűt, ahogy csak tőle telt, mire a seprű egy éles hajtűkanyarral irányt váltott, és a Mardekár lelátói kisiklottak a látómezejéből. Vad diadal áradt szét James elméjében, mikor észrevette, hogy úgy ahogy irányítani tudja a seprűt. Előre pillantott, hogy lássa, merre tartanak, és a levegő benn akadt a tüdejében. Alig volt ideje a válla közé kapnia a nyakát, mielőtt beszáguldott volna a szertáros bódé nyitott ajtaján.

A seprű úgy mozgott, mintha saját akarata volna. Végigrepült a bódéból nyíló alagúton, a maguk előtt tolt légtömeg nyomása majd berepesztette James dobhártyáját. Mikor a seprű elérte a járat végét, olyan éles szögben kanyarodott ki Szent Lokimagus szobra mögül, hogy kis híján levetette magáról Jamest.

Mintha a sebesség egyre nőtt volna, miközben James a folyosókon száguldott. Szerencsére az iskola nagy része odakint volt a kviddicsmeccs döntőjének alkalmából, így a folyosók üresek maradtak. A seprű lebukott a lépcsőházban, s az ide-oda forgó és mozgó lépcsők között száguldott a talajszint felé. James lebukott, és úgy rásimult a seprűnyélre, ahogy csak tudott, azonban egyszer-kétszer így is csak egy hajszál választotta el az ütközéstől. James a szeme sarkából látta, hogy Hóborc a legalsó szinten éppen bajuszt rajzolgat pár szobor arcára, aztán a következő pillanatban a kopogószellem már ott ült a fiú előtt, a megbokrosodott seprű nyelének végén.

- Ez szemenszedett csalás, Potterka! – rikkantotta Hóborc vígan, miközben a seprű ráfordult egy keskeny folyosóra. – Versenyezni akarsz a jó öreg Hóborccal? Hee hee!

Hóborc megragadott egy fölöttük elsuhanó csillárt, és arra csimpaszkodva elmaradt James és a seprű mögött. James próbált kormányozni, de hasztalan. A seprű a saját őrült feje után ment. Egy újabb éles kanyarral ismét lebukott, és elszáguldott a konyhák felé. Az iskola többi részétől eltérően, a konyha meglehetősen zsúfolt volt a vacsora után mosogató és takarító házi manóktól. A seprű hatalmas fazekak mellett suhant el, és a manók úgy buktak le előtte, mint megannyi tekebábu. Porcelán és ezüstnemű csörömpölése hallatszott, de rémítő sebességgel hagyták maguk mögött a hangzavart, és szinte rögtön újra csend lett. A fullasztóan forró, zajos mosoda következett. A seprű vadul zakatoló mosógépek között, óriási fogaskerekek alatt száguldott el, és egy kitartóan pöfögő szelep óriási karja alatt. James rémülten látta, hogy a seprű megállás nélkül robog tovább a helyiség végében magasodó kőfal felé. Már éppen azon volt, hogy leveti magát a seprűről, és imádkozik, hogy az egyik szappanos vízzel teli réztartályba pottyanjon, mikor a seprű kissé balra fordult, és ereszkedni kezdett. Egy keskeny ablak felé száguldottak, ami mögött James a szennyescsúszdát sejtette. Összeszorította fogát, és ismét ráhajolt a seprűre, ami átsuhant az ablakon, és éles szögben emelkedni kezdett a koromfekete sötétségbe.

Félúton a csúszdán egy adag mosnivaló csapódott az arcába, és James köpködni kezdett, mikor a rengeteg holmi fojtogatni kezdte. Igyekezett megszabadulni a ruháktól, de nem merte elereszteni a seprűnyelet. A seprű ismét irányt váltott, és a nyomás megváltozásából és a levegő lehűléséből James arra gyanakodott, hogy valamilyen módon ismét kikerültek az épületből. A fejére csavarodott szennyes ruhákon keresztül csak halovány fényfoltokat látott, ahogy a seprű folytatta ámokfutását. James vállalta a kockázatot, és egyik kezével eleresztette a seprűt. Megmarkolta a köré tekeredett ruhákat, és nagyot rántva rajta tépni, szaggatni kezdte őket. Végre kiszabadult, ám az arcába csapó hirtelen fény és szél teljesen elvakította. Épp csak annyit fogott fel, hogy a seprű valahogy, hihetetlen módon, visszaviszi őt a kviddicspályára. A lelátók egyre közelebb értek, s a legközelebbi lábánál kisebb csoport álldogált, mely feléje mutogatva kiáltozott. Aztán a seprű egyszer csak megállt. James végigcsusszant a nyelén, és végtelennek tűnő másodpercekig minden segédeszköz nélkül hasította a levegőt. Végül hosszú, tompa puffanással földet ért, valami kellemetlen hanggal megreccsent a karjában, és mikor végre megállapodott, James vagy egy tucat különböző arcot látott maga fölött.

- Úgy néz ki, nincs semmi baja – mondta az egyikük, felpillantva valaki másra.

- Pedig megérdemelné, hogy legyen – felelte egy másik személy dühösen lebámulva rá. – Megpróbálta elrontani a meccset úgy, hogy ellopja a csapatkapitány seprűjét. Sosem gondoltam volna róla.

- Most már aztán tényleg elég legyen – szólt egy újabb hang valamivel távolabbról. James felnyögött, és bal könyökével feltolta magát. Jobb karja szörnyen lüktetett. Tabitha Corsica alig hatméternyire állt, egy csapat elképedt néző körében. A seprűje mozdulatlanul lebegett mellette, pontosan ott, ahol az imént megállt. A lány egyik kezét könnyedén a nyelére helyezte. – Fogjuk ezt fel úgy, mint elsőéves lelkesedést, habár magam is elképesztőnek találom, mikre nem képesek egyesek a kviddics nevében. Igazán, James. Ez csak egy játék. – Széles mosoly ült ki az arcára.

James, jobb karját szorosan maga mellett tartva, visszahanyatlott a fűre. A tömeg szétnyílt, ahogy Ridcully előre furakodott. Az igazgatónő, Franklyn professzor és Jackson közvetlen mögötte jött. James hallotta, amint Tabitha Corsica fennhangon cseveg csapattársaival, miközben lassan távolodtak.

- Az emberek azt hiszik, csak mert mugli készítette, bizonyára kevesebbre képes. Azonban a benne lévő mágia sokkal erősebb, mint ami egy szabvány Mennykőcsapásban található; még a gesztuserősítőnél is jobb. Ez a seprű pontosan tudja, kihez tartozik. Csak egy egyszerű begyűjtőbűbáj kellett, hogy visszahívjam. Persze erről Mr. Potter nem tudhatott. Bizonyos értelemben még sajnálom is őt. Csak azt tette, amit kellett.

McGalagony leguggolt James mellé, arca mélységes megrökönyödést tükrözött.

- Potter, nem is tudom, mit mondhatnék.

- Eltört a singcsontja, asszonyom – mondta Franklyn egy különböző méretű lencsékből és sárgaréz gyűrűkből álló különös szerkezeten keresztül vizsgálgatva James karját. Mikor végzett, óvatosan összehajtotta a szerkentyűt, és a talárja belső zsebébe dugta. – Azt javaslom, most vigyük a gyengélkedőbe, és később kérdezősködjünk. Jelenleg más dolgunk is akad.

- Való igaz – biccentett az igazgatónő le sem véve tekintetét Jamesről. – Főleg, mivel úgy számítom, Miss Sacarhina és Mr. Recreant néhány órán belül megérkeznek. Azt kell mondanom, Mr. Potter, hogy rendkívül meglepett a viselkedésével. Ilyen gyerekes kísérletet, éppen most… – Felállt, és lesöpörte talárját. – Rendben, Mr. Jackson, volna olyan kedves, és felkísérné Mr. Pottert a gyengélkedőbe? És, kérem, mondja meg Madam Curiónak, hogy Mr. Potter ma éjszakára ott marad. – Acélos tekintettel fürkészte Jamest, ahogy Jackson talpra segítette őt. – Pontosan tudni akarom, hol találhatom, ha ki kívánom kérdezni. És nincsenek látogatók.

- Természetesen, igazgatónő asszony – válaszolta Jackson, és megindult Jamesszel a kastély irányába.

Az első öt perc során csendben lépkedtek, aztán, mikor elérték a parkot és a pályáról érkező zsivaj elhalt mögöttük, Jackson megszólalt.

- Még nem is igazán ismerlek téged, Potter.

A fájdalom James karjában tompa lüktetéssé csitult, azonban még mindig zavaróan hatott.

- Tessék, uram?

- Úgy értem, hogy még nem sikerült megfejtenem téged – felelte Jackson társalgási hangnemben. – Nyilvánvalóan többet tudsz, mint egy korodbeli fiúnak illene, és valahogy nem hinném, hogy ez csupán azért van, mert a minisztériumi főauror fia vagy. Először megpróbáltad ellopni a táskámat, aztán ma este megszervezted ezt az abszurd színjátékot, hogy megszerezd Miss Corsica seprűjét. És gondoljon bárki bármire, Potter – ahogy beléptek az előcsarnokba, Jamesre sandított, sötét szemöldöke összeszaladt a homlokán -, én tudom, hogy nem azért loptad el, hogy a Hollóhátnak nagyobb esélye legyen a döntőben.

James megköszörülte a torkát.

- Fogalmam sincs, miről beszél.

Jackson mintha meg sem hallotta volna.

- Nem számít, Potter. Bármit is hiszel, mit tudsz, bármit is forralsz a fejedben, a ma éjszakát követően már egyáltalán nem számít majd.

James szíve kihagyott egy ütemet, aztán olyan erővel folytatta munkáját, hogy kis híján megroppantotta James bordáit.

- Miért? – kérdezte furcsán zsibbadt ajkakkal. – Mi lesz ma éjjel?

Jackson nem törődött vele. Kitárta a gyengélkedő egyik üvegezett ajtaját, és betessékelte rajta Jamest. A terem hosszú volt és magas, két oldalt takarosan előkészített ágyak sorakoztak. Madam Curio, aki nyilvánvaló okokból kifolyólag nem volt nagy kviddicsrajongó, a helyiség végében ült az asztalánál, és klasszikus zenét hallgatott a rádióban.

- Madam Curio, talán már ismeri Mr. Pottert – szólt Jackson előrébb tolva Jamest. – Valahogy sikerült eltörnie a karját a kviddicsmeccs során annak ellenére, hogy ő maga egyik csapatnak sem a tagja.

Madam Curio felállt, és fejét rázva indult meg James felé.

- Huligánok. Sosem fogom megérteni, miért alacsonyítja le a sport az egyébként rendes személyeket a neandervölgyiek szintjére. Na nézzük, mi van itt? – Óvatosan megemelte James karját, és kitapogatta a törést. A fiú felszisszent, mikor megtalálta. Az asszony tovább beszélt. – Csúnya törés, mondhatom. De rosszabb is lehetne. Se perc alatt rendbe teszem.

- Ó, igen – szólt Jackson. – Az igazgatónő azt mondta, kérjem meg, hogy tartsa itt Mr. Pottert éjszakára, asszonyom.

Curio nem nézett fel a vizsgálódásából.

- A Pótcsont-rapid egyébként is csak holnap reggelre végezne. De ha sínbe tenném addig a karját, visszaküldhetném a hálótermébe.

- Az igazgatónő ki kívánja kérdezni Mr. Pottert, asszonyom. Addig is azt szeretné, ha a fiú megfigyelés alatt maradna. Attól tartok, úgy néz ki, Mr. Pottert azzal gyanúsítják, hogy részt vett egy nagyon komoly összeesküvésben, mely az egész iskolát veszélybe sodorta. Többet nem mondhatok, de azt hiszem, jobb volna, ha őröket állítana az ajtó elé, hogy kint tartsa a látogatókat, és bent Mr. Pottert.

- Az igazgatónő nem is mondott semmi ilyesmit! – kiáltotta James, de tudta, hogy az ellenállás hasztalan. Valójában minél hangosabban ellenkezik, annál rosszabbul jöhet ki a helyzetből.

Curio a szája elé kapta kezét, és felegyenesedett.

- Van ennek valami köze ahhoz a szörnyű emberhez, aki tegnap betolakodott a kastélyba? Azt hallottam, valami mugli újságíró, és hogy még mindig itt van! Ez igaz, ugye? – Elképedve pislogott Jacksonról Jamesre, majd vissza.

- Amint azt már említettem, sajnos nem áll módomban többet mondani, asszonyom – felelte Jackson. – Ráadásul még az is előfordulhat, hogy Mr. Potter teljes egészében tisztázódik. Idővel kiderül. Addig is – Jackson lenézett Jamesre, és a szája sarkában mintha halovány mosoly játszott volna. – Holnap reggel találkozunk, James.

Sarkon fordult, távozott a teremből, s vigyázva bezárta maga mögött az ajtót.

Megjegyzés: Mivel innen felpörögnek az események, úgy döntöttem, hogy én is felpörgetem a dolgokat, és a fennmaradó öt fejezetet kicsit gyorsabban pakolom fel az oldalra, remélem, sokak örömére. Így tehát, örömmel jelentem, hogy a következő, A visszatérés éjszakája című fejezetet egy hét múlva, vagyis január 10-én olvashatjátok ugyanitt.